309
Ird ide kedvenceidet
  • Coine
    #101
    Rudyard Kipling - Ha...
    ez 1 nagyon szép vers, nézzetek utánna :)
  • Róka
    #100
    Egy ismeretlen pesti verse 2002.

    Budapesti vagyok, pesti,
    sok a gyengém, de nem testi.
    Nálam születési hiba
    a kádári nosztalgia.

    Betonblokkom egy garázsa
    cimboráim törzskocsmája,
    hamis a bor, a sör meleg.
    de erről a Fidesz tehet.

    Hőzöng is a haveri kör,
    lecsap majd a munkásököl.
    Minimálbér? Ötvenezer?
    Francba, hogyha dolgozni kell.

    Tőlem ne várjanak melót,
    fizessen a hülye adót.
    Horn Gyula az eszményképem,
    Berúgok majd szocsegélyen.

    Adják vissza azt a gyárat,
    hol a melós alva járhat,
    hol naphosszat álldogáltam
    munkásőrkék overállban.

    Minek az agy, vezet a párt,
    boldog volt, ki virslit zabált,
    s tapsolta a majálison
    vezérét a pulpituson.

    Felmennek a gyógyszerárak?
    "Lágy víz Kazincbarcikának!"
    Úgysem jártam túl serényen
    fogmegtartó kezelésen.

    Szórakozni viszont jártam,
    a tévében debütáltam.
    Lila zakó, nadrág, piros:
    "Legyen Ön is milliomos!"

    Megfejtettem egy fordulót,
    otthon néztem a Dáridót,
    gyalog mentem, a busz nem jó,
    máshol jár a négyes metró.

    Diákhitel nem érdekel,
    A gyerek füvet szív, vagy vedel,
    a tévében néha látom,
    kinn a melegfesztiválon.

    Nem sokat ér az iskola,
    ott van az ukrán maffia.
    Nem tud egy se jól magyarul,
    de nálunk majd él és virul.

    Nem kell ide Terror Háza,
    jó nekem a Dunapláza.
    Csürhe banda, alja tömeg
    nem áll sort, ha lesz, ki lövet.

    Új Nemzeti? Felesleges
    Ha szombat, az Heti hetes,
    vagy a közpénzekből telik,
    hogy mulasson burzsuj elit?

    Na, én nem is vagyok polgár!
    Nincs is otthon házioltár.
    A kereszthez akkor jutok
    legfeljebb, ha aláírok.

    Nincsen szükségem papokra,
    nincs Isten, ha Lenin mondta,
    én leginkább abban hiszek,
    amit zsebben hazaviszek.

    Felvidéken nincsen komám,
    az erdélyi nekem román,
    nagypofájú státuszmagyar,
    semmije nincs, mindent akar.

    Még hogy hidat Esztergomba,
    nem az kéne, szárnyas bomba!
    Vackából ne bújjon elõ
    magyar ajkú munkaerõ.

    A külföldit nem szívelem,
    ha pénze van; elviselem.
    Magyar föld kell? Vegye, vigye!
    Nekem nincs egy tenyérnyi se.

    A szomszédot gyűlölni kell,
    jár neki a lakáshitel.
    A szemétnek van pofája
    gyüjtenie új lakásra.

    Na, de azért nincs elveszve,
    Fideszmaszlagot nem vesz be,
    akármilyen sunyi, ravasz,
    ö is Medgyessyre szavaz.

    Lehet, a Péterünk vagyonos,
    az asszonynak így aranyos,
    a zsebében államkötvény,
    érinti az ügynöktörvény.

    Ha bankár is, baloldali,
    mágnássá lett világproli,
    Segíti, mert nincs sok szava,
    a pufajkás "demokrata".

    Mit tudom én, mi lesz télen,
    a számlákat én nem értem.
    Ha az utolsó sor vészes,
    örül majd egy MOL-részvényes.

    Mindegy, hogy a jövő mit hoz.
    csak az Orbánnak legyen rossz.
    Nemzeti hőst pont az játssza,
    ki az adót kitalálta?

    Ö most azért olyan lovag,
    mert jó volt a Bokros-csomag.
    Azzal minket el nem szédít,
    hogy Beregben újjáépít.

    Meg hogy Tiszagátat emel,
    Budapesten kit érdekel.
    S míg a segélyem foghíjas,
    sok a cigány ösztöndíjas.

    Szent Korona semmit nem ér,
    nem három hatvan a kenyér,
    számomra a Millennium
    legfeljebb plusz két deci rum.

    Széchenyi gróf, ha élne ma,
    a Lánchídról lemondana,
    mert ha mégis építene,
    utálná az ország fele.

    Kicsi ország ne tervezzen!
    Olimpiát ne rendezzen!
    Ne is merjünk nagyok lenni;
    örüljünk hogy van mit enni!

    Kossuth téren kokárdában
    üvöltenek alig páran,
    ria, ria, Hungária,
    náci tömeghisztéria.

    Legyen szerény minden ünnep,
    tőlem akár mind megszűnhet.
    én szerintem az a hibás,
    ki hiszi, kell országimázs.

    A választás nem lesz bukás,
    kék cédula, forró gulyás;
    s ha a dolog így sem nyerő,
    segít még a baseballütő.

    Mivel Budapesten élek,
    idő kell, míg észhez térek
    és hallgatok okos szóra.
    Rám még várhatsz, Európa.

  • ipszilon
    #99
    ez sem vers, hanem dal szőveg, de végülis ugyan ott vagyunk:

    A nézőtéren látlak végre
    S nem a képen, mellém érve
    Hozzám szóltál, megkísértve
    Lassan múló bánatom

    Onnan indultál, én innen jöttem
    Azt hittem, némán el nem érsz
    Mellém áltál megpillantva
    Törött ablakon

    Veled már nem beszélek, úgy mint mással
    Egy vallomással tartozom neked
    Mosolyod meg nem szűnhet
    Megszerettelek

    Nem félek, s kérdem többé
    Hol leszek veled
    Minden órám minden perce
    Megmarad neked

    Légkönnyekkel átölelve
    Átölelve, szótlan nevetve
    Réges-régen elfeledve
    Megbukott napom

    Nem félek, s kérdem többé...

    Zanzibár
  • Róka
    #98


    Weöres Sándor: ANYÁMNAK

    Termö ékes ág, te,
    jó anya,
    életemnek elsö
    asszonya,

    nagy meleg virág-ágy,
    párna-hely,
    hajnal harmatával
    telt kehely,

    benned kaptam elsö
    fészkemet,
    szívem a szíveddel
    lüktetett,

    én s nem-én közt nem volt
    mesgye-hegy,
    benned a világgal
    voltam egy.
    -----------------
    Elsö szép játékom,
    jó anya,
    gyermekségem gazdag
    asszonya.

    A kamaszkor töled
    elkuszált,
    szemem a szemedbe
    nem talált.

    A kamaszkor töled
    elkuszált,
    férfi-szívem újra
    rád talált,

    férfi-szívem a szívedre
    rátalált,
    megköszönöm most percet, évet
    és halált.

    Álmom karjaidba
    visszatér,
    álmom karjaidba
    visszatér...

    Majd ha cseppig átfolyt rajtam
    mind e lét,
    úgy halok az ös-egészbe,
    mint beléd.

  • Garrett
    #97
    ide dalokat is lehet amelyek pl vers megznésítései?

    akkor:

    HétköznaPI CSAlódások:

    Commandante

    Utánad készülünk egyre
    Mióta a hegyekre kapva
    Feljött a hited napja,
    Hogy a halált leteperje

    Refr.:

    És itt marad a világra
    Figyelve fegyvered szavára
    A harc, hogy utadat járja
    Commandante Che Guevara
    Commandante Che Guevara
    Arriva, arriva, hej!

    A halál először rettent
    Először hanyatlott hátra
    Mikor felkelt Santa Clara,
    Hogy jöveteledre seregeljen

    Refr.:

    És itt marad a világra
    Figyelve fegyvered szavára
    A harc, hogy utadat járja
    Commandante Che Guevara
    Commandante Che Guevara
    Arriva, arriva, hej!

    Sosem csalódott benne
    Ki karodnak erejét várta
    Hajlott mindig új csatákra
    A forradalmak szerelme

    Refr.:

    A sirodat hiába ássák
    A vérrel vegyitett sárba
    Hisz gyilkosod se látta
    A mosolyodnak apadását

    Refr.:....


    nem tudom bemerjem e írni de lehet hogy beteszek majd SAJÁT VERSEKET IS :))))))))
  • Róka
    #94
    Paul Geraldy prózaverse: SZERELEM

    Légy férfivá, legyenek szeretöid.

    Meglep ez a többesszám? Azt hitted,
    hogy a szerelem - valaki szerelme?
    Várj csak! Várj csak!
    Tanuld meg elöbb megkülönböztetni
    szívednek és vágyadnak egyelöre
    összekeveredö hangjait.
    Sok szerelmes összetéveszti a
    szerelmet és a gyönyört, s hasonlít
    az olyan utashoz, aki azt hiszi,
    hogy szeret egy várost, mert jól
    ebédelt benne.

    Az érzékek járnak elöl, s a szívet
    olyan tájékokra hurcolják
    magukkal, ahol szegénykének
    semmi dolga nincs - aztán
    rábízzák, hogy boldoguljon,
    ahogy tud.

    Tanítsd a szívedet.


    (A fordítás Benedek Marcell műve)
  • ipszilon
    #93
    Thomas Mann üdvözlése


    Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
    és el is jutott a nyugalmas ágyig
    még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
    (igy nem szökik rá hirtelen az éj)
    s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
    tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
    a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
    igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
    Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
    mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
    s együtt vagyunk veled mindannyian,
    kinek emberhez méltó gondja van.
    Te jól tudod, a költő sose lódit:
    az igazat mondd, ne csak a valódit,
    a fényt, amelytől világlik agyunk,
    hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
    Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
    hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
    Párnás szavadon át nem üt a zaj -
    mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
    emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
    Most temettük el szegény Kosztolányit
    s az emberségen, mint rajta a rák,
    nem egy szörny-állam iszonyata rág
    s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
    honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
    fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
    meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
    Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
    de mi férfiak férfiak maradjunk
    és nők a nők - szabadok, kedvesek
    - s mind ember, mert az egyre kevesebb...
    Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
    Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
    néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
    fehérek közt egy európait.

    1937. jan. eleje



  • Róka
    #91
    A költő, az afganisztáni Sáhidi Bálkhi, 900 körül született, 35-40éves kora körül halt meg; többet az irodalomtörténet nem tud róla. Egy-egy gondolata mintha még ma is érvényes lehetne...

    Ész és vagyon: rózsa az egyik, szekfű a másik -
    a kettő nem fér össze. Más-máskor virágzik.

    Ha -mint mondják- szerelmi vágyunk valóban égne:
    a roppant füsttől senki nem látna föl az égre.

    A zsarnok meghal ágyban, leszúrják vagy széttépik,
    de a szenny, mit felkavart,velünk marad száz évig.

    Járd be a nagy világot, vagy utazz be minden tengert:
    nem lelsz vén bölcsek közt egyetlen boldog embert.


    (ford.: Rákos Sándor, Faludy György )
  • JarŁ
    #88
    huh nemnagyon birom sajna averseket , pedig elképzeltem már olyan napot hogy egész nap csak verseket fogok elemezni , de nemértettem belőlök egy kukkot sem :-( pedig érdekelne :-)
    namajd a 2-dik életemben , költő leszek :-)
  • Efreet
    #87
    tünö idömet... bocs...
  • Efreet
    #86
    Macuo Baso (talán az egyik legnagyobb haiku-költö)

    Szamazama no
    koto omoidaszu
    szakura kana

    Cseresznyeszirmok,
    messze t?nt id?met, ó,
    felidézitek.
    (Tandori Dezs?)

    és még sok egyéb itt:
    http://www.nexus.hu/haiku/index.html
  • Efreet
    #83
    egy részük igen (nagynehezen eszembejutott). a többjét neten találtam nevekre rákeresve
  • Efreet
    #81
    1 kis zen még, és abbafejezem...

    Hosszú éjszaka,
    csobogó víz meséli
    gondolataim.

    Tavon csillagok,
    megint a téli zápor
    kavarja vizét.
  • Efreet
    #80
    Lenyügöz, aki
    nem gondol röpke létre,
    ha mennydörög.
  • Efreet
    #79
    Fényképed hívogató
    csillagútján át
    este hozzád szökhetek
  • Efreet
    #78
    Hitotsu Yume (XX. sz-i Haiku költö)

    Hiába büszke
    a rózsa, virágzik a
    szamárkóró is.

    Lótusz illata
    nem üzi el bánatom.
    Egyedül vagyok!

    Lótusz illata,
    szép emlék. Szerelmem
    tölem oly messze.

    Nyár volt, forró nyár.
    Zöld lomb, vakító kék ég.
    Szobám oly sivár.

    (a "haiku" 3 soros, rímnélküli japán vers. Hangulatárnyak és -fények, természeti képek, elsuhanó gondolatok halk ölelkezése. A szó jelentése: "hai" mulatság, játék; "ku" vélemény, röpke gondolat. Tehát "haiku" = játék gondolattöredékekkel. )
  • Róka
    #74
    Köszi, szépek ezek a JA versek....
  • ipszilon
    #73
    Berzsenyi: Magyarokhoz II

    Romlásnak indult hajdan erős magyar!
    Nem látod, Árpád vére miként fajul?
    Nem látod a bosszús egeknek
    Ostorait nyomorult hazádon?

    Nyolc századoknak vérzivatarja közt
    Rongált Budának tornyai állanak,
    Ámbár ezerszer vak tüzedben
    Véreidet, magadat tiportad.

    Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
    Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
    Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
    Ostromokat mosolyogva nézett.

    Nem ronthatott el tégedet egykoron
    A vad tatár khán xerxesi tábora
    S világot ostromló töröknek
    Napkeletet leverő hatalma;

    Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
    Századja s titkos gyilkosaid keze,
    A szent rokonvérbe feresztő
    Visszavonás tüze közt megálltál:

    Mert régi erkölcs s spártai férfikar
    Küzdött s vezérlett fergetegid között;
    Birkózva győztél, s Herculesként
    Ércbuzogány rezegett kezedben.

    Most lassu méreg, lassu halál emészt.
    Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
    Szélvész le nem dönt, benne termő
    Férgek erős gyökerit megőrlik,

    S egy gyenge széltől földre teríttetik!
    Így minden ország támasza, talpköve
    A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
    Róma ledűl, s rabigába görbed.

    Mi a magyar most? -- Rút sybaríta váz.
    Letépte fényes nemzeti bélyegét,
    S hazája feldúlt védfalából
    Rak palotát heverőhelyének;

    Eldődeinknek bajnoki köntösét
    S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
    A nemzet őrlelkét tapodja,
    Gyermeki báb puha szíve tárgya. --

    Oh! más magyar kar mennyköve villogott
    Atilla véres harcai közt, midőn
    A fél világgal szembeszállott
    Nemzeteket tapodó haragja.

    Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
    Szerzője, Árpád a Duna partjain.
    Oh! más magyarral verte vissza
    Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

    De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
    Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
    Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
    Játszva emel, s mosolyogva ver le.

    Felforgat a nagy századok érckeze
    Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,
    A büszke Karthágó hatalma,
    Róma s erős Babylon leomlott.

    [1796-1810 között. Végleges formája: 1810]


  • ipszilon
    #72
    és előre kérek mindenkit, hogy ne keressen benne politikai cézásokat, nem azért írtam le!
  • ipszilon
    #71
    József Attila: Magyarok


    Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
    Nyisson ajtót nekünk a reménység!

    Űlünk, űlünk a mindenség szélén,
    Tán arra várunk, hogy fölfaljon a bánat?
    És várunk, csak várunk szomjasztó várásban,
    Átalfolyik rajtunk a világosság,
    De elhagytuk valahol kőedényeinket,
    Elhagytunk valahol minden akarást
    S most minden volt és jövendő szomjúság
    Itt van, itt van, ó nagyon itt van bennünk,
    Hogy friss kenyereink halomra száradnak!
    A négylábúak, melyeket megettünk,
    Most előjönnek és kinevetnek minket,
    Ezer és harmincegynehány esztendő
    Zuhog végtelen szomorú szemünkből
    S nem birja elmosni buta bűneinket.

    Most nagyon messze van tőlem a föld,
    Mégis azt érzem, hogy magyar vagyok,
    Keserű számnak ki mutatna cukrot?
    Ki hinné még el, hogy élni akartok?

    Jöttem, kölcsönkérjek még ezer kezet,
    Mert hogy adhatnék eleget kettővel?
    Két bárány volt én adó két kezem
    S a farkasok elbántak mindkettővel.
    Most minden kedvem holtan terül el,
    Mert levegőtlen vihar a jajom:

    Leszámitva az ostobaságot,
    Multunkat, életünket és a gyomraink,
    Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
    Nyisson ajtót nekünk a reménység!

    1924 első fele

  • ipszilon
    #70
    minden vers aktuális mindig!:-)
    amúgy észrevetted már, hogy, ahogy a magyar irodalmat végig olvasgatod, rájössz, hogy az összes költő látta (Balassitól, József Attilán keresztül, napjainkig) azt, hogy milyenek a magyarok! és a fura, hogy olyanok is maradtunk!
    mindjárt jön a szemléltétő vers!
  • Róka
    #69
    Hát bizony ez a vers ma nagyon aktuális!
  • ipszilon
    #68
    József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza
    ----------------------------------------------

    Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
    Milyen jó lenne nem ütni vissza
    Se kézzel, se szóval,
    Világitni a napvilággal,
    Elaltatni az éjszakával,
    Szólni a gyávaság szavával,
    De sose ütni vissza.
    Lelkeimmel pörölnöm kéne
    S élvén is vagyok most a béke.
    Kristály patakvíz folydogál
    Gyémántos medrü ereimben.
    Szelid fényesség az ingem
    És béke, béke mindenütt,
    Pedig csak én élek vele!...
    Fölemelnek a napsugarak,
    Isten megcsókolja minden arcom
    És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
    A pusztaság fele.



    bizony, milyen jó lenne...
  • Marki
    #67
    Sub Bass Monster új kaziján van:
    Az egyik fél fél, a másik nem egész.
    Így az egész is fél, s a feleknek nehéz.
    Boldog hogy fél, így félig már egész,
    De rettegve fél, mert ez egészen kevés.

    Nem rossz, mi??
  • Efreet
    #66
    ami verset én anno teljesen önszorgalomból megtanultam, az a Walesi Bárdok volt... nem megy már tökéletesen fejböl... viszont szerintem szintén mindenki ismeri.
  • ipszilon
    #65
    még egy kedvencem:
    József Attila: Mama

    Már egy hete csak
    a Mamára gondolok,
    mindig, meg-meg állva...

    asszem nem kell folytatnom:-)
    egyébként életem első verse volt, amit elsősként megtanultam!
  • Róka
    #64
    KORMOS ISTVÁN

    Fehér virág


    Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
    holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
    szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
    e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál

    Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
    szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
    szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll
    eltűntél aki köztünk angyali zene voltál

    (nem bizonyított, de valószínű, hogy a verset a költő Radnóti emlékének szentelte).
  • Efreet
    #63
    Fear: teccik a vers, bár az utsó 3 versszak nagyon stílust vált... addig tökjó természeti képek, utána meg (szerintem sajnos) belemegy a dolgok kimondásába... de ettöl eltekintve tetszik.
  • Róka
    #62
    Igeeeen ! Túrd pls.
  • FearEffect
    #61
    Értem én ipszilon, értem, hogy elírtad :-)) Ezt csak azért írom, hogy mindenki a valódi véleményét írja le :-) Annak persze különösképp örülök, hogy Neked tetszett!
  • ipszilon
    #60
    nem feltétlenül benned van a hiba! ha mondjuk 10-ből egy nem érti, akkor benne van a hiba!! nem mindenki szereti és érti a verseket!
  • ipszilon
    #59
    mondtam, hogy elírtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    nem azt akartam írni, hogy "nem tetszett", hanem, hogy "NEKEM tetszett"!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)
  • mateos
    #58
    én csak a kommunsta szemléletről beszéltem
  • FearEffect
    #57
    Roka, ha tényleg érdekelnek majd előtúrom őket valahonnan a fiókom mélyéből :-) Amúgy félreértés ne essék, én örülök annak is, ha valaki rossz véleménnyel van a művemről. Nem azt mondom, hogy jólesik, hanem hogy örülök, mert ha van róla vélemény akkor nincs baj - és ez miért ne lehetne rossz, ha mindenkinek mást jelentenek a maga érzései? Ha viszont semmit nem vált ki vkiből, akkor viszont valószínüleg bennem van a hiba.
  • ipszilon
    #56
    attól, hogy nem nyilváníthatja ki szabadon a véleményét, még másképp gondolkodhat, érezhet!
  • mateos
    #55
    ez alap :-)
  • ipszilon
    #54
    pedig ez a vers még nem is annyira elvont! csak FIGYELMESEN kell olvasni! és nem árt egy kis képzelőerő (ami neked biztos van:-))
  • ipszilon
    #53
    ki mondta, hogy a kommunizmusban mindenki egyformán gondolkodik?
  • mateos
    #52
    de bnemértem !!! mi ez ? vmi metafóra vagy antifóra vagy mi ??
  • ipszilon
    #51
    most erre mit mondjak? olvass a sorok között!:-)