SG.hu·
Megvan az orosz meteor forrása?
Egy új tanulmány szerint egy 200 méter széles kőzethalmazból származhatott az Oroszország felett február 15-én felrobbant meteor. Amennyiben az eredmények helytállók, további becsapódásokra számíthatunk a Nap körül keringő halmaz töredékeitől, melyek hasonló nagyságúak lesznek.
A Cseljabinszk régió felett felrobbant, több száz személyi sérülést okozó meteor mindenkit teljes meglepetésként ért. Azóta a kutatók visszavezették az Apollo aszteroida családhoz, azonban nem azonosították a csoport egyetlen adott tagjával sem.
Most Carlos de la Fuente Marcos és fivére Raul, mindketten a madridi Complutense Egyetem munkatársai, a 2011 EO40 jelű aszteroidára voksolnak legvalószínűbb forrásként, melyet a Nemzetközi Csillagász Egyesület Kisbolygó Központja (MPC) a potenciálisan veszélyes objektumok között tart nyilván. A kutatópáros először számítógépes szimulációkkal elméleti keringési pályákat hozott létre a Nap körül, amik keresztezhették a Föld pályáját a meteor becsapódás idején. Ezután az ismert aszteroidák adatbázisában olyan objektumokat kerestek, melyek létrehozhattak a számítógép által generált pályákat követő űrsziklákat. A legalkalmasabbnak a 2011 EO40 bizonyult.
A legtöbb aszteroida nem szilárd kőzet, sokkal inkább kövek egy halmaza, melyek fokozatosan hullnak darabjaikra, emellett nagyon törékenyek, magyarázta Carlos, aki ennek megfelelően egy ilyen, 2011 EO40 méretű objektum széthullását is szimulálta, amiből kiderült, hogy az aszteroida eredményezhetett egy Cseljabinszk-méretű objektumot, ami a megfelelő időben érhette el a Földet.
A 2011 EO40 további elemzése segíthet megerősíteni, hogy az valóban a cseljabinszki meteor forrása volt-e. Az objektumról visszaverődő fény elemzéséből kideríthető, hogy a robbanás után összegyűjtött meteorit töredékek összetétele megegyezik-e az aszteroidáéval. Az egyetlen 100 százalékos eredményt természetesen egy mintavételező és visszajuttató expedíció jelentené, ez azonban rendkívül költséges és gyakorlatilag nincs esély a megvalósítására.
Amennyiben valóban a 2011 EO40-ből szakadt le a meteor, a jövőbeli észlelések segíthetnek előre jelezni, hogy keringenek-e hasonló, a Földre veszélyt jelentő töredékek a világűrben. "A populáció pontos nyilvántartásával megjósolhatjuk a becsapódások jövőbeli esélyeit" - mondta Carlos.
Eközben más kutatók más módszerekkel is dolgoznak a cseljabinszki meteor pályájának rekonstruálásán. Az egyik tanulmány, ami a dániai Koppenhága Egyetem kutatója, Simon Proud nevéhez fűződik, műhold felvételeken mutatja be, hogy nézett ki a meteor az űrből, miközben átszelte a légkört.
Jorge Zuluaga, a kolumbiai Antioquia Egyetem csillagásza, aki a cseljabinszki meteort visszavezette az Apollo aszteroida családhoz, elsőként arról szeretne bizonyosságot nyerni, hogy valóban a 2011 EO40 a forrás, mindemellett pedig nem igazán tart újabb becsapódásoktól. "Nem hiszem, hogy ez az egy adott aszteroida veszélyesebb lenne, mint a többi az MPC listáján" - vélekedett, hangsúlyozva, hogy az aszteroida maga nincs közvetlen ütközési pályán a Földdel.
A Cseljabinszk régió felett felrobbant, több száz személyi sérülést okozó meteor mindenkit teljes meglepetésként ért. Azóta a kutatók visszavezették az Apollo aszteroida családhoz, azonban nem azonosították a csoport egyetlen adott tagjával sem.
Most Carlos de la Fuente Marcos és fivére Raul, mindketten a madridi Complutense Egyetem munkatársai, a 2011 EO40 jelű aszteroidára voksolnak legvalószínűbb forrásként, melyet a Nemzetközi Csillagász Egyesület Kisbolygó Központja (MPC) a potenciálisan veszélyes objektumok között tart nyilván. A kutatópáros először számítógépes szimulációkkal elméleti keringési pályákat hozott létre a Nap körül, amik keresztezhették a Föld pályáját a meteor becsapódás idején. Ezután az ismert aszteroidák adatbázisában olyan objektumokat kerestek, melyek létrehozhattak a számítógép által generált pályákat követő űrsziklákat. A legalkalmasabbnak a 2011 EO40 bizonyult.A legtöbb aszteroida nem szilárd kőzet, sokkal inkább kövek egy halmaza, melyek fokozatosan hullnak darabjaikra, emellett nagyon törékenyek, magyarázta Carlos, aki ennek megfelelően egy ilyen, 2011 EO40 méretű objektum széthullását is szimulálta, amiből kiderült, hogy az aszteroida eredményezhetett egy Cseljabinszk-méretű objektumot, ami a megfelelő időben érhette el a Földet.
A 2011 EO40 további elemzése segíthet megerősíteni, hogy az valóban a cseljabinszki meteor forrása volt-e. Az objektumról visszaverődő fény elemzéséből kideríthető, hogy a robbanás után összegyűjtött meteorit töredékek összetétele megegyezik-e az aszteroidáéval. Az egyetlen 100 százalékos eredményt természetesen egy mintavételező és visszajuttató expedíció jelentené, ez azonban rendkívül költséges és gyakorlatilag nincs esély a megvalósítására.
Amennyiben valóban a 2011 EO40-ből szakadt le a meteor, a jövőbeli észlelések segíthetnek előre jelezni, hogy keringenek-e hasonló, a Földre veszélyt jelentő töredékek a világűrben. "A populáció pontos nyilvántartásával megjósolhatjuk a becsapódások jövőbeli esélyeit" - mondta Carlos.
Eközben más kutatók más módszerekkel is dolgoznak a cseljabinszki meteor pályájának rekonstruálásán. Az egyik tanulmány, ami a dániai Koppenhága Egyetem kutatója, Simon Proud nevéhez fűződik, műhold felvételeken mutatja be, hogy nézett ki a meteor az űrből, miközben átszelte a légkört.
Jorge Zuluaga, a kolumbiai Antioquia Egyetem csillagásza, aki a cseljabinszki meteort visszavezette az Apollo aszteroida családhoz, elsőként arról szeretne bizonyosságot nyerni, hogy valóban a 2011 EO40 a forrás, mindemellett pedig nem igazán tart újabb becsapódásoktól. "Nem hiszem, hogy ez az egy adott aszteroida veszélyesebb lenne, mint a többi az MPC listáján" - vélekedett, hangsúlyozva, hogy az aszteroida maga nincs közvetlen ütközési pályán a Földdel.