Hunter
Bennünk is megvannak a mágneses érzékelés alapjai
Sok állat, köztük a teknősök, galambok és méhek is rendelkeznek egy rendkívül hasznos képességgel, ami nekünk nincs a birtokunkban: képesek testükkel érzékelni a Föld mágneses mezőit. A Massachusetts Egyetem kutatása szerint azonban úgy tűnik, hogy bennünk is ott rejtőzik a "mágneses látás".
Steven Reppert és kollégái azokat az ősi fényérzékeny fehérjéket, az úgynevezett kriptokrómokat tanulmányozták, amikkel minden állat rendelkezik, és a belső óra szabályozása mellett sok fajnál a navigációban is kulcs szerepet játszik. Reppert tudta, hogy a muslicák is ezeknek a proteineknek a segítségével észlelik bolygónk mágneses mezőit, ezért kipróbálta, hogy vajon az emberi változat is alkalmas-e ennek a feladatnak az ellátására. A kutatók a kísérleti alanyoknak kiszemelt Drosophila melanogaster muslicáknál genetikai úton leállították a fényérzékeny fehérjék termelését, majd miután meggyőződtek mágneses tájékozódási képességük elvesztéséről, a kriptokrómokat az emberi retinában található hCRY2-vel helyettesítették.
A muslicákat egy labirintusban tesztelték, melyeknek kizárólag a mágnesezett járatainak végén helyeztek el jutalmat, esetünkben cukrot. Megfosztva mágneses látásuktól a muslicák egyenletes eloszlást tanúsítottak a járatokban, azonban miután megkapták az emberi kriptokrómot, újra a mágneses járatok felé kezdtek orientálódni, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a rovarok képesek az emberi változatot is alkalmazni, másrészt pedig azt jelzi, hogy mi is rendelkezünk a mezők észleléséhez szükséges "hardverrel", csak valamilyen oknál fogva ez a képességünk nem aktív, taglalta Reppert.
Klaus Schultent, az Illinois Egyetem kutatóját, aki nem vett részt a tanulmányban, meglepték az eredmények, azonban nem számít további kutatásokra a rejtett képességünkkel kapcsolatban. "Ha képesek lennénk érzékelni a Föld mágneses mezőit, arról mostanra már minden bizonnyal tudnánk" - mondta. Mivel jó ideje tudjuk, hogy akárcsak a költöző madarak, az emberek is rendelkeznek kriptokrómokkal, az 1980-as években egy hosszas kutatássorozat zajlott le az emberi mágneses mező érzékeléssel kapcsolatban.
Dr. Robin Baker, a brit Manchester Egyetem kutatója több ezer önként jelentkezővel folytatott kísérleteket, melyek azt sugallták ugyan, hogy az emberek is képesek a mágneses mezők közvetett észlelésére, a mechanizmust azonban soha nem sikerült azonosítani. Azóta több kutatócsoport is megismételte a kísérleteket, melyek ellentétes eredményeket hoztak.
Reppert kutatása újra bizakodással töltötte el Bakert, aki fenntartja az emberi mágneses mező észleléssel kapcsolatos nézeteit. "Azt hiszem az egyik dolog, ami miatt 20 évvel ezelőtt elvetették az emberi magnetorecepció elvét, az egy nyilvánvaló receptor hiánya volt" - nyilatkozott Baker a BBC News-nak. "Látva ezeket az eredményeket, talán elegendő lehet, hogy elmozdítsuk a mérleg nyelvét a hitelesség irányába"
Steven Reppert és kollégái azokat az ősi fényérzékeny fehérjéket, az úgynevezett kriptokrómokat tanulmányozták, amikkel minden állat rendelkezik, és a belső óra szabályozása mellett sok fajnál a navigációban is kulcs szerepet játszik. Reppert tudta, hogy a muslicák is ezeknek a proteineknek a segítségével észlelik bolygónk mágneses mezőit, ezért kipróbálta, hogy vajon az emberi változat is alkalmas-e ennek a feladatnak az ellátására. A kutatók a kísérleti alanyoknak kiszemelt Drosophila melanogaster muslicáknál genetikai úton leállították a fényérzékeny fehérjék termelését, majd miután meggyőződtek mágneses tájékozódási képességük elvesztéséről, a kriptokrómokat az emberi retinában található hCRY2-vel helyettesítették.
A muslicákat egy labirintusban tesztelték, melyeknek kizárólag a mágnesezett járatainak végén helyeztek el jutalmat, esetünkben cukrot. Megfosztva mágneses látásuktól a muslicák egyenletes eloszlást tanúsítottak a járatokban, azonban miután megkapták az emberi kriptokrómot, újra a mágneses járatok felé kezdtek orientálódni, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a rovarok képesek az emberi változatot is alkalmazni, másrészt pedig azt jelzi, hogy mi is rendelkezünk a mezők észleléséhez szükséges "hardverrel", csak valamilyen oknál fogva ez a képességünk nem aktív, taglalta Reppert.
Klaus Schultent, az Illinois Egyetem kutatóját, aki nem vett részt a tanulmányban, meglepték az eredmények, azonban nem számít további kutatásokra a rejtett képességünkkel kapcsolatban. "Ha képesek lennénk érzékelni a Föld mágneses mezőit, arról mostanra már minden bizonnyal tudnánk" - mondta. Mivel jó ideje tudjuk, hogy akárcsak a költöző madarak, az emberek is rendelkeznek kriptokrómokkal, az 1980-as években egy hosszas kutatássorozat zajlott le az emberi mágneses mező érzékeléssel kapcsolatban.
Dr. Robin Baker, a brit Manchester Egyetem kutatója több ezer önként jelentkezővel folytatott kísérleteket, melyek azt sugallták ugyan, hogy az emberek is képesek a mágneses mezők közvetett észlelésére, a mechanizmust azonban soha nem sikerült azonosítani. Azóta több kutatócsoport is megismételte a kísérleteket, melyek ellentétes eredményeket hoztak.
Reppert kutatása újra bizakodással töltötte el Bakert, aki fenntartja az emberi mágneses mező észleléssel kapcsolatos nézeteit. "Azt hiszem az egyik dolog, ami miatt 20 évvel ezelőtt elvetették az emberi magnetorecepció elvét, az egy nyilvánvaló receptor hiánya volt" - nyilatkozott Baker a BBC News-nak. "Látva ezeket az eredményeket, talán elegendő lehet, hogy elmozdítsuk a mérleg nyelvét a hitelesség irányába"