MTI
A mosóporok akár fele egyszerű konyhasó
A kiskereskedelmi forgalomba kerülő mosóporok jelentős konyhasó tartalmával kapcsolatban tett fel kérdést Herczog Edit a Bizottságnak júniusban.
A képviselő azt kifogásolta, hogy a főként olcsóbb árfekvésű termékekben töltőanyagként akár 50 százaléknyi konyhasót alkalmaznak, amely nemcsak a fogyasztókat téveszti meg, de rendkívül környezetszennyező is. A szocialista képviselő azt szeretné, hogy egy egyszerű fogyasztói döntéshez ne kelljen "telefonos vagy internetes segítséget" kérni.
A Bizottság válaszában a mosóporok tartalmára vonatkozó címkézésről szóló 648/2004/EK rendelet VII. mellékletének A. pontjára hivatkozik, elismeri azonban, hogy a töltőanyagok, mint a nátrium-szulfát vagy a szilikátok, ebben nincsenek feltüntetve. A Bizottság szerint ugyanakkor a gyártó köteles jelezni ugyanazon a csomagoláson annak az internetes oldalnak a címét, ahol a fogyasztók elérhetik a rendelet VII. melléklet D. pontjában említett valamennyi összetevő listáját. Az a Bizottsági válaszból is kitűnik azonban, hogy a nagyközönség számára elérhető adatlapok is csak felsorolás szinten közlik az összetevőket, hiszen "a pontos százalékarányt ugyanakkor - a pontos összetételi arány ismeretének megőrzése érdekében - nem kötelező feltüntetni."
Herczog szerint a Bizottság válasza nem támogatja kellőképpen, hogy a fogyasztók minél alaposabb információkra támaszkodva hozzanak döntéseket, és egyszerűen össze tudják hasonlítani a termékek ár-érték arányát. A magyar, de az európai internetpenetráció ismeretében is a fogyasztók kizárólag online tájékoztatása nem elegendő, különös tekintettel arra, hogy az olcsóbb mosóporok vásárlói között az interneten tájékozódók aránya vélhetően még kisebb. Herczog szerint életszerűtlen elvárni, hogy a boltok polcai előtt álló fogyasztó telefonos vagy internetes segítséget kérve döntse el, melyik terméket válassza.
A képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a kereskedelmi láncok olcsó, sajátmárkás termékei esetében, de jelentős európai gyártók népszerű termékei esetében sem könnyű információt találni a gyártó honlapján, hiszen gyakran hiányos, vagy egyáltalán nem elérhető a nemzeti nyelvű tájékoztatás. Herczog Edit azt kívánja elérni, hogy a termékcsomagolás szemrevétele után egyértelmű legyen a termék várható hatékonysága. Nem a fogyasztók számára érthetetlen felsorolást hiányol a csomagolásról a képviselő, hanem olyan világos ábrát, táblázatot, amely egyértelműen jelzi a hatóanyagok és töltőanyagok arányát - ahogy ez az európai élelmiszercímkék esetében már tapasztalható.
A képviselő azt kifogásolta, hogy a főként olcsóbb árfekvésű termékekben töltőanyagként akár 50 százaléknyi konyhasót alkalmaznak, amely nemcsak a fogyasztókat téveszti meg, de rendkívül környezetszennyező is. A szocialista képviselő azt szeretné, hogy egy egyszerű fogyasztói döntéshez ne kelljen "telefonos vagy internetes segítséget" kérni.
A Bizottság válaszában a mosóporok tartalmára vonatkozó címkézésről szóló 648/2004/EK rendelet VII. mellékletének A. pontjára hivatkozik, elismeri azonban, hogy a töltőanyagok, mint a nátrium-szulfát vagy a szilikátok, ebben nincsenek feltüntetve. A Bizottság szerint ugyanakkor a gyártó köteles jelezni ugyanazon a csomagoláson annak az internetes oldalnak a címét, ahol a fogyasztók elérhetik a rendelet VII. melléklet D. pontjában említett valamennyi összetevő listáját. Az a Bizottsági válaszból is kitűnik azonban, hogy a nagyközönség számára elérhető adatlapok is csak felsorolás szinten közlik az összetevőket, hiszen "a pontos százalékarányt ugyanakkor - a pontos összetételi arány ismeretének megőrzése érdekében - nem kötelező feltüntetni."
Herczog szerint a Bizottság válasza nem támogatja kellőképpen, hogy a fogyasztók minél alaposabb információkra támaszkodva hozzanak döntéseket, és egyszerűen össze tudják hasonlítani a termékek ár-érték arányát. A magyar, de az európai internetpenetráció ismeretében is a fogyasztók kizárólag online tájékoztatása nem elegendő, különös tekintettel arra, hogy az olcsóbb mosóporok vásárlói között az interneten tájékozódók aránya vélhetően még kisebb. Herczog szerint életszerűtlen elvárni, hogy a boltok polcai előtt álló fogyasztó telefonos vagy internetes segítséget kérve döntse el, melyik terméket válassza.
A képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a kereskedelmi láncok olcsó, sajátmárkás termékei esetében, de jelentős európai gyártók népszerű termékei esetében sem könnyű információt találni a gyártó honlapján, hiszen gyakran hiányos, vagy egyáltalán nem elérhető a nemzeti nyelvű tájékoztatás. Herczog Edit azt kívánja elérni, hogy a termékcsomagolás szemrevétele után egyértelmű legyen a termék várható hatékonysága. Nem a fogyasztók számára érthetetlen felsorolást hiányol a csomagolásról a képviselő, hanem olyan világos ábrát, táblázatot, amely egyértelműen jelzi a hatóanyagok és töltőanyagok arányát - ahogy ez az európai élelmiszercímkék esetében már tapasztalható.
