Hunter
A "lehetetlen mozgás" nyerte az illúzióversenyt
Egy, a gravitációt meghazudtoló illúzió nyerte a 2010. Év Illúziója Versenyt, amit az elmúlt hétvégén tartottak a floridai Naplesben.
A vizuális trükk négy lejtő olyan háromdimenziós kialakításában rejlik, melyek látszólag egy közös középpontból kiindulva lefelé irányulnak, vagyis mind a négy csúszda egy-egy emelkedőnek tűnik, azonban amikor a trükk kiagyalója, a japán Meidzsi Matematikai Tudományok Fejlett Tanulmányi Intézetének professzora, Kokicsi Szugihara különböző golyókat helyez el az emelkedőkön, azok felfelé indulnak el, mintha egy ismeretlen erő vonzaná őket az emelvény csúcsára.
A "lehetetlen mozgás" névre keresztelt illúzió csak akkor lepleződik le, ha Szugihara szerkezetét egy másik szögből szemléljük. Ekkor láthatóvá válik, hogy az emelkedőnek tűnő elemek valójában lejtenek a középpont irányába, a mutatvány kulcsa pedig a tartóoszlopokban van elrejtve. A trükk azért működik, mert feltételezzük, hogy a szerkezet minden tartóoszlopa függőleges, és a leghosszabb, középen elhelyezkedő oszlop a legnagyobb. A valóságban azonban, hogy az oszlopok és a csúszkák is úgy vannak meghajlítva, hogy tökéletes illúziót keltsenek, igazolva a régi mondást, miszerint nem minden az, aminek látszik.
Szugihara illúziója azzal is kitűnt a mezőnyből, hogy a legtöbb nevezővel szemben nem kétdimenziós képen, hanem egy megépített háromdimenziós szilárd szerkezeten alapul, amihez fizikai mozgás is társul. A többi díjazott itt tekinthető meg.
A vizuális trükk négy lejtő olyan háromdimenziós kialakításában rejlik, melyek látszólag egy közös középpontból kiindulva lefelé irányulnak, vagyis mind a négy csúszda egy-egy emelkedőnek tűnik, azonban amikor a trükk kiagyalója, a japán Meidzsi Matematikai Tudományok Fejlett Tanulmányi Intézetének professzora, Kokicsi Szugihara különböző golyókat helyez el az emelkedőkön, azok felfelé indulnak el, mintha egy ismeretlen erő vonzaná őket az emelvény csúcsára.
A "lehetetlen mozgás" névre keresztelt illúzió csak akkor lepleződik le, ha Szugihara szerkezetét egy másik szögből szemléljük. Ekkor láthatóvá válik, hogy az emelkedőnek tűnő elemek valójában lejtenek a középpont irányába, a mutatvány kulcsa pedig a tartóoszlopokban van elrejtve. A trükk azért működik, mert feltételezzük, hogy a szerkezet minden tartóoszlopa függőleges, és a leghosszabb, középen elhelyezkedő oszlop a legnagyobb. A valóságban azonban, hogy az oszlopok és a csúszkák is úgy vannak meghajlítva, hogy tökéletes illúziót keltsenek, igazolva a régi mondást, miszerint nem minden az, aminek látszik.
Szugihara illúziója azzal is kitűnt a mezőnyből, hogy a legtöbb nevezővel szemben nem kétdimenziós képen, hanem egy megépített háromdimenziós szilárd szerkezeten alapul, amihez fizikai mozgás is társul. A többi díjazott itt tekinthető meg.