SG.hu·
Hogyan találjunk rá a féreglyukakra?
Ha létezne egy portál, ami összeköt minket egy párhuzamos univerzummal, vagy a világűr egy másik, távol eső területével, hogyan észlelhetnénk? Egy orosz fizikus szerint, mint több más esetben, itt is a fény hajlásait kell figyelni.
A féreglyukak létezésének lehetősége először 1916-ban merült fel az osztrák Ludwig Flamm részéről, Einstein általános relativitás egyenleteinek egy lehetséges megoldásaként, melyek ugyanebben az évben láttak napvilágot. Azóta elfogadott, hogy a féreglyuk egyik végén belépő anyag azonnal megjelenik valahol máshol, egészen addig, míg a féreglyuk valahogy nyitva tud maradni. Ez szintén mélyreható magyarázatra szorulna, első lépésben azonban a létezésüket kellene bizonyítani.
Közvetlen bizonyítékot mind a mai napig nem sikerült találni, ezt azonban rendszerint azzal magyarázzák, hogy akárcsak a fekete lyukak, ezek a szerkezetek is láthatatlanok számunkra. Alexander Sackij, a moszkvai Lebegyev Fizikai Intézet munkatársa azonban felvázolt egy lehetséges módszert az objektum felfedésére. Elmélete egy bizarr anyagon, az úgynevezett fantomanyagon alapul, ami ha létezik, egyben azt is megmagyarázná, hogyan képes nyitva maradni egy féreglyuk. A fantomanyagnak negatív energiája és tömege van, ennél fogva taszító hatást hoz létre, ami meggátolja a féreglyuk összezárulását.
Sackij számításai szerint az a mód, ahogy a fantomanyag eltereli a fényt, egy jellegzetes, a csillagászok által beazonosítható szignót képez a féreglyuk számára. Egy pozitív tömeggel rendelkező objektum, mint például egy fekete lyuk gravitációja, egy hatalmas konkáv lencseként fókuszálja a közelében elhaladó fényt, ezt nevezik gravitációs lencse effektusnak. A fantomanyag negatív tömege egy ellentétes gravitációs lencse hatást gyakorol a normál anyagra, tehát a féreglyukon keresztül egy másik univerzumból vagy a téridő egy másik pontjáról érkező fény szétszóródik. Ez egy fényes gyűrűt alkot, amin átragyognak a mögötte található csillagok. Sackij szerint elmélete segítheti a jövő űrbeli megfigyeléseit, mint Oroszország tervezett Millimetron projektjét a féreglyukak keresésében.
Más kutatók figyelmeztetnek, hogy az elv több megvizsgálatlan feltevésen nyugszik. Bár érdekes az elgondolás, hogy milyen lehet egy féreglyuk valódi lenyomata, jelenleg ez sokkal inkább elméleti, mint megfigyelésekkel alátámasztott, vallja többek közt Lawrence Krauss, a clevelandi Case Western Reserve University tudósa. Anélkül, hogy bármilyen ismeretünk lenne a fantomanyag mibenlétéről és a fénnyel való kölcsönhatásairól, mindez nem tekinthető semmilyen érvelés alapjának.
A kritikusok arra is rámutatnak, hogy a fantomenergia létezése esetén is létezhetnek más objektumok, melyek hasonló nyomokat hagynak maguk után, mitöbb a mai távcsöveknek igencsak meg kellene szenvedniük a nyomok észlelésével, tette hozzá Daniel Holz, a Chicago Egyetem csillagásza, aki azonban úgy véli, nem szabad azonnal elvetni Sackij elméletét. "Érdekes ezen elgondolkozni, különösen néhány sör után" - jegyezte meg némi iróniával a New Scientist magazinnak adott interjújában.
A féreglyukak létezésének lehetősége először 1916-ban merült fel az osztrák Ludwig Flamm részéről, Einstein általános relativitás egyenleteinek egy lehetséges megoldásaként, melyek ugyanebben az évben láttak napvilágot. Azóta elfogadott, hogy a féreglyuk egyik végén belépő anyag azonnal megjelenik valahol máshol, egészen addig, míg a féreglyuk valahogy nyitva tud maradni. Ez szintén mélyreható magyarázatra szorulna, első lépésben azonban a létezésüket kellene bizonyítani.
Közvetlen bizonyítékot mind a mai napig nem sikerült találni, ezt azonban rendszerint azzal magyarázzák, hogy akárcsak a fekete lyukak, ezek a szerkezetek is láthatatlanok számunkra. Alexander Sackij, a moszkvai Lebegyev Fizikai Intézet munkatársa azonban felvázolt egy lehetséges módszert az objektum felfedésére. Elmélete egy bizarr anyagon, az úgynevezett fantomanyagon alapul, ami ha létezik, egyben azt is megmagyarázná, hogyan képes nyitva maradni egy féreglyuk. A fantomanyagnak negatív energiája és tömege van, ennél fogva taszító hatást hoz létre, ami meggátolja a féreglyuk összezárulását.
Sackij számításai szerint az a mód, ahogy a fantomanyag eltereli a fényt, egy jellegzetes, a csillagászok által beazonosítható szignót képez a féreglyuk számára. Egy pozitív tömeggel rendelkező objektum, mint például egy fekete lyuk gravitációja, egy hatalmas konkáv lencseként fókuszálja a közelében elhaladó fényt, ezt nevezik gravitációs lencse effektusnak. A fantomanyag negatív tömege egy ellentétes gravitációs lencse hatást gyakorol a normál anyagra, tehát a féreglyukon keresztül egy másik univerzumból vagy a téridő egy másik pontjáról érkező fény szétszóródik. Ez egy fényes gyűrűt alkot, amin átragyognak a mögötte található csillagok. Sackij szerint elmélete segítheti a jövő űrbeli megfigyeléseit, mint Oroszország tervezett Millimetron projektjét a féreglyukak keresésében.
Más kutatók figyelmeztetnek, hogy az elv több megvizsgálatlan feltevésen nyugszik. Bár érdekes az elgondolás, hogy milyen lehet egy féreglyuk valódi lenyomata, jelenleg ez sokkal inkább elméleti, mint megfigyelésekkel alátámasztott, vallja többek közt Lawrence Krauss, a clevelandi Case Western Reserve University tudósa. Anélkül, hogy bármilyen ismeretünk lenne a fantomanyag mibenlétéről és a fénnyel való kölcsönhatásairól, mindez nem tekinthető semmilyen érvelés alapjának.
A kritikusok arra is rámutatnak, hogy a fantomenergia létezése esetén is létezhetnek más objektumok, melyek hasonló nyomokat hagynak maguk után, mitöbb a mai távcsöveknek igencsak meg kellene szenvedniük a nyomok észlelésével, tette hozzá Daniel Holz, a Chicago Egyetem csillagásza, aki azonban úgy véli, nem szabad azonnal elvetni Sackij elméletét. "Érdekes ezen elgondolkozni, különösen néhány sör után" - jegyezte meg némi iróniával a New Scientist magazinnak adott interjújában.