Berta Sándor

Automatikus tűzparancs robotoknak?

A jelenlegi harci robotokat még távolról irányítják a katonák. Azonban eljöhet az az idő, amikor ezek a különleges rendszerek önmaguktól fognak cselekedni. Az amerikai hadsereg már vizsgálja, hogy erre milyen körülmények között kerülhet majd sor.

Tavaly júniusban Charles Cartwright vezérőrnagy, az amerikai katonai robotprogram vezetője egy robotikai konferencián elmondta, hogy már mintegy 10 000 robotot vetettek be eddig az iraki háborús térségben különböző feladatokra. Mindez azt jelenti, hogy a robotok már az elmúlt hónapokban jelentős szerepet játszottak az iraki hadműveletekben. Az amerikai hadsereg szerint azonban ezeknek a robotoknak még fejlődniük kell a harci képességeik területén.


Klikk a képre a nagyobb változathoz
A Pentagon értelmezésében a legegyszerűbb vadász- és gyilkos rendszer, amelyet szenzorokkal és fegyverekkel látnak el és amely más rendszerekkel való együttműködés nélkül is képes célpontokat megtámadni maga a gyalogos katona. Ő látja az ellenséget és lő is rá. A harci robotok viszont egy teljesen más szintet képviselnek. Jelenleg még az irányításukra kiképzett katona dönti el mikor és milyen célpontra tüzelhetnek. Azonban egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a szárazföldi, légi és vízi harci robotok terjedésével mikor válnak automatikusan cselekvőkké ezek a gépek.

A hangzatos nevű "Modeling Cognitive and Tactical Aspects in Hunter-Killer Missions" (fordítása kb. A gyilkoló vadászó küldetések észlelési és taktikai nézőpontjai) nevű tanulmányban leírtak szerint az önálló döntés képességével leginkább a harci robot­repülő­gépeket (UCAV) láthatják majd el, ott szűnhetne meg leghamarabb az emberi ellenőrzés.

Ugyanakkor John Klein a The Problematic Nexus: Where Unmanned Combat Air Vehicles and the Law of Armed Conflict Meet című anyagban nem véletlenül vet fel számos a helyzetből fakadó etikai és jogi problémát, hiszen nincs biztosíték például arra, hogy egy ilyen önálló harci robot akciónak nem lesznek vétlen polgári áldozatai és a veszteségek mérséklésének sincsenek kidolgozott módozatai. Felmerül egy olyan kérdés is, hogy miképp változnak a hadviselés szabályai, hiszen ilyen problémára a jelenlegi háborús jog nem kínál válaszokat.


Lesz-e például önvédelmi joga egy harci robotnak, ha megtámadják? Az ezeket az eszközöket felügyelő, esetleg irányító informatikusok katonák-e jogi értelemben, vonatkozik-e rájuk a Genfi Konvenció vagy már csak "illegális harcosok"? S ki vonható felelősségre egy rosszul végződő akcióért, ha egy harci robot ártatlan polgári személyeket öl meg: a szoftvert fejlesztő programozó, a megbízást adó Pentagon, az egység parancsnoka vagy az irányítást végző katona?

Fontos kérdés az is, hogy a harci robotoknak meg kell tudniuk különböztetni egymástól a polgári személyeket és a lehetséges célpontokat. Azt is tisztázni kell, a harci robotok csak célpontokra tüzelhetnek vagy bárkire, aki él és mozog. Az embereknél ez nem kérdés, hiszen képesek vagyunk különbséget tenni a polgári személyek és a katonák, egy kórház és egy támaszpont között.

Nemrég John Canning, az amerikai Haditengerészeti Felszíni Hadviselési Központ munkatársa egy megoldással állt elő a A Concept of Operations for Armed Autonomous Systems című anyagban. Eszerint a harci robotok számára lehetővé kellene tenni, hogy emberi beavatkozás nélkül is használhassák a fegyvereiket. A Pentagon jelenleg minden egyes ilyen különleges fegyverrendszert megvizsgáltat a szolgálatba állítás előtt, így próbálva meg kiszűrni a hibás gépeket és megelőzni a későbbi esetleges rosszul végződő akciókat.


Klikk a képre a nagyobb változathoz
A John Canning javasolta megoldás egyszerű: a harci robotoknak csak azt szabad engedélyezni, hogy más gépeket támadjanak meg vagy csak olyan nem halálos megoldásokat alkalmazhatnak, amelyek csak elkábítják és nem ölik meg az ellenfelet. Fontos lenne az is, hogy az emberi irányítás és ellenőrzés lehetősége megmaradjon és akár egy gombnyomásra változtatni lehetne az önálló cselekvési és az irányított harcmód között. Így a kezelő bármikor közbe léphetne és megakadályozhatná a tragédiát.

A harci robotokat úgy is be lehet programozni, hogy csak az ellenséges rendszereket semmisítsék vagy bénítsák meg, azok kezelői ne sebesüljenek vagy haljanak meg. A szenzorok adatait elraktároznák, így bármikor visszakereshetők lennének az egyes bevetések részletei és megállapítható lenne a felelős.

Néhány évszázaddal ezelőtt még az volt a lovagias tett, ha két harcoló egymással szemben állt ki. Napjainkra azonban a vesztes fél lehet, hogy sosem tudja meg, hogy az életét nem egy másik katona, hanem "csak" egy harci robot oltotta ki vagy a sérüléseit nem egy élő hús-vér ember okozta, hanem egy gép. Ez lesz a XXI. században a harc művészete?

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • csongi001 #82
    szerintetek jó az nekünk hogy a robotok magukat irányiccsák h kiket lőjenek le ?
    szentem nem ok dolog
  • irkab1rka #81
    "A John Canning javasolta megoldás egyszerű: a harci robotoknak csak azt szabad engedélyezni, hogy más gépeket támadjanak meg vagy csak olyan nem halálos megoldásokat alkalmazhatnak, amelyek csak elkábítják és nem ölik meg az ellenfelet."

    Igy az ellenfél humánusan fogságba ejthető, biztonságban elszállitható guantanamóra, ahol halálra kínozható.

    Höhöhö, és még ti fostok a counterstrike-tól??? :))))

    gz m8, g2g 4 irl m10ng
  • irkab1rka #80
    Pont úgy kisérleteznek, mint a nácik a szőnyegbombázással.
  • BiroAndras #79
    Hát remélem sose lesz belőled se katona se politikus.
    Általában nem az ellenség elpusztítása a cél még a legvéresebb háborúkban sem (kivéve a népírtásokat, amik nem is igazán háborúk). Régen a cél a terület és/vagy munkaerő szerzés volt, később meg már csak az ellenséges hatalom legyőzése (gyakran épp az adott nép érdekében).

    "Minél nagyobb az ellen vesztesége, annál gyorsabban adja meg magát."

    Na ez nem igaz. Legfeljebb akkor, ha a támadó erőfölénye elsöprő (ez esetben viszont bőven belefér a finomabb eszközök használata is), de ez is csak rövid távon működik. A túlzott erőszak eredménye általában erős ellenállás a lakosság részéről is, ami rengeteg problémát okoz. Például az utánpótlási vonalakat komolyan védeni kell, ami sok erőforrást von el a frontról, plusz így is jelentős veszteségeket okozhatnak az ellenállók.
  • Wittgen #78
    Ezek a háborús szabályok és etika elég hülyeség. A háború értelmét a totális pustításban látom. Minél nagyobb az ellen vesztesége, annál gyorsabban adja meg magát. Lőjön a robot mindenkire, aki és és mozog, a saját katonák meg kapjanak azonosító chipet, hogy robotsrác ne gyilkolja le őket.
  • BiroAndras #77
    "De valójában még csak most jöttek rá, hogy az emberi agy nem hasonlit egyetlen mai számitógépre sem"

    Erre nem most jöttek rá. Eleve tudták, hogy az akkor rendelkezésre álló technológia édeskevés az agy lemásolásához. Az viszont igaz, hogy eleinte azt hitték, hogy a nyers teljesítmény is elég. De ez már nagyon régen volt.

    "Az is kiderült hogy egy agysejt nem = tranzisztor"

    Erről se volt soha szó. Természetesen egy agysejt sokkal bonyolultabb, mint egy tranzisztor.

    "és maga az agy sem digiátlis hanem analóg"

    Az idegsejtek közti kommunikáció digitális (csak nem szinkron, mint a számítógépeknél; nincs órajel). A neuronok működése ugyan analóg, de ez nem jelent minőségi különbséget, mert szimulálható egy valamivel bonyolultabb digitális rendszerrel.

    "és nem kettes számrendszert használ"

    Semmilyen számrendszert nem használ. Az idegi impulzusok binárisak, vagy van jel, vagy nincs, viszont gyakran a jel erősségét az impulzusok sűrűsége határozza meg, amit tekinthetünk akár 1-es számrendszernek, vagy analógnak is.

    "plusz egy agysejtnek van egy rakás csápja, amin egy rakás impulzus mehet végig."

    Ez nem minőségi, csak mennyiségi különbség. Kellő teljesítménnyel szimulálható ez a működés hagyományos számítógépen is.

    "És mindezek után ezek az agysejtek egyfajta hálóba csatolódnak össze."

    Neuronhálónak hívják, és régóta létezik számítógépes szimulációja. Persze ezek nagyon messze vannak az emberi agy komlexitásától, de ez is inkább mennyiségi különbség.
    Többek közt azért nem erőltetik ma már a neuronhálókat, mert nem csak az előnyeit hozza a természetes rendszereknek, hanem a hátrányait is. Pl. macerás tanítani, és nem tudja elmagyarázni, hogy hogyan oldja meg a feladatokat (az ember se tudja elmagyarázni, hogy pl. hogyan ismeri fel a tárgyakat).

    "kiderült hogy az információk nem együtt vannak tárolva, hanem inkább a köztük lévő kapcsolat alapján"

    Szemantikus hálónak hívják, és könnyen megvalósítható számítógépen.

    "hiába tudjuk hogy mi minden kell élő anyag előállitásához, eddig senkinek sem sikerült élettelenből élőt előállitani"

    Az élet és az intelligencia nem ugyanaz. Egyébként az élő és élettelen dolgok közt nincs éles határ (pl. egy vírus gyakorlatilag egy rövid RNS molekula, meg egy primitív fehérjeburok).
  • valamit #76
    Nézd, a változás folyamatos, és nyilván ha történik egy nagy társadalmi változás, annak hosszú időn keresztül van folyománya. (Ahogy egy nagy technikai újítás is hosszú időn át hat. Az autó is már 120 éves, a PC is már 30, stb.) De a lényegi változás megtörténhet 4 év alatt nagyon sok esetben. (Pl. a homecomputerek 79-83 közötti időszaka is ilyen, vagy a Windows és szinte vele egy időben az Internet 92/93-96/97 közötti időszakai) Egyfajta hasonlattal élve, ha bekapcsolom a számítógépet az egy lényegi változás, pedig idő kell míg feláll a rendszer. De a rendszer jó esélyel fel fog állni onnantól, ha bekapcsoltam a gépet.
    Abban igazad van, hogy egy új társadalmi rendszert az új nemzedék már egész másképp él meg. (Ezért IS tartom pl. fontosnak az olyan szervezetek munkáját, mint az UNICEF. Mert ha a gyerekek másként nőnek fel, akkor már felnőttként is mások lesznek jó eséllyel.), de ez csak a korábbi nemzedékek korábbi megszokásai miatt van. Az emberek a korral - tetszik, nem tetszik - merevednek, betokozódnak (ki hamarabb, ki később, ki jobban, ki kevésbé) és egyre távolabb kerül tőlük az a korszakuk, amikor még mindfelé érdeklődve tekintettek, mikor még teljesen nyitottak voltak mindenre.
  • Garrett27 #75
    Ha az új rendszer gyümölcseit úgy képzeled el, hogy "tegyünk az emberekre még nagyobb adósságterhet", akkor köszönöm, nem kérek belőle...
  • NEXUS6 #74
    "Szisztematikusan végrehajtott változtatásokkal 4 év alatt az egész világ megváltoztatható, nem csak egy ország társadalmára lehet mély hatása. Gondolj csak 1988-1992-re, vagy 1944-48-ra, 1954-1958-ra, 1865-1869-re, 1846-1850-re. A példák csak a magyar történelemből vannak és mindegyik egy vagy több évtizedre meghatározta az országot."

    Hát igen, de pl. Irak is ma már egy teljesen más ország, mint amilyen a háború elött volt.
    Amúgy meg 88-92-ről a rencerváltásról, csak a Fábri egyik beköpése jutott eszembe: Gondolkozzunk el azon, hogy vajon ki lenne a miniszterelnök, ha nincs rencerváltás!

    Csak azt akarom mondani, hogy igazán mély építő változásokat csak évtizedek alatt lehet elérni, pár év alatt max rombolni lehet. Szükség van arra, hogy egy új rendszer gyümölcseit évező nemzedék felnőjön.
  • NEXUS6 #73
    Nem beszélünk különböző dolgokról. Nézd meg az utóbbi 50 évben, az úgynevezett fejlett demokráciák hány háborút kezdeményeztek!???

    Itt most nem arról van szó, hogy is ne próbálják meg a valós súlyukat használni, mert ugye ez nem a mesevilág.
    A lényeg, hogy szinte mindegyik nyugat által kezdeményezett háborúról elmondható, hogy lett volna más, békés lehetőség is. Sőt az valszeg célravezetőbb, kíméletesebb és hoszútávon előremutató lett volna, hogy azokat a milliárdokat, amit háborúra költenek megpróbálják inkább beinvesztálni az adott országba/térségbe.

    Ez nekem azt mutatja, hogy a nyugat akkor is hajlamos fegyverekhez nyúlni, amikor az nem indokolt, sők kifejezetten hátrányos. Ez pedig egyáltalán nem úgy néz ki, mintha az emberi élet mindenek elött álló fontosságú lenne!