Hunter
Milyen gyors lehet az evolúció?
A Harvard biológusai szerint ha egy faj populációjának szüksége van a változásra, akkor a természetes kiválasztódás akár hónapokon belül is végbemehet.
Az evolúció tehát egy gyors folyamat, szemben az általános nézettel, miszerint sokkal inkább egy rögös úthoz hasonlítható, mintsem egy szupersztrádához. A Science magazinban megjelent tanulmány egy gyík, a Bahamák kis szigetein honos Anolis sagrei populációján alapul, amelynek egy új ragadozóval kellett szembenéznie. A kutatók megfigyelései szerint a természetes kiválasztódás egész rövid idő alatt szinte teljes fordulatot vett, először a hosszabb, majd a rövidebb végtagokkal rendelkező egyedeket favorizálva.
Igazi ritkaságnak számítanak manapság azok a helyzetek, melyekben a kutatók megfigyelhetik az evolúció munkáját, hiszen az esetek döntő többségében valóban rendkívül hosszú idő alatt mennek végbe a változások. A Harvard kutatói azonban úgy vélték, van esélyük felgyorsítaniuk a folyamatot, sőt meg tudják jósolni a következményeit is.
Jonathan B. Losos evolúciós biológus és munkatársai egy ragadozó gyíkot, a Leiocephalus carinatust telepítették be a kísérleti alannyá vált populáció élőhelyének egyes szigeteire, míg hat szigetet érintetlenül hagytak, ezek szolgáltatták a kontroll csoportot.
A bennszülött Anolis sagrei idejének nagy részét a földön tölti, azonban a szintén a talajt kedvelő ragadozó érkeztével előtérbe kerültek számára a fák és cserjék. Losos teóriája szerint a ragadozó megjelenésével a hosszabb lábakkal rendelkező, gyorsabban futó anolisz gyíkok esélyesebbek arra, hogy ne váljanak zsákmánnyá. Viszont ahogy a gyíkok egyre inkább átszoknak a fásszárú lakhelyekre, a természetes kiválasztódás előtérbe fogja helyezni az ágak közötti manőverezéshez előnyösebb rövidebb végtagokat.
A kutatók hipotézise mondhatni teljes egészében valóra is vált. A ragadozó érkeztét követően hat hónappal azt észlelték, hogy az anolisz populáció közel felére csökkent a ragadozókkal benépesített szigeteken, és egyértelműen azok voltak előnyben, akik hosszabb lábakkal rendelkeztek, azaz a túlélők többsége a gyorsabban futók csoportjából került ki. Újabb hat hónap elteltével azonban, ahogy az anolisz gyíkok egyre inkább eltávolodtak a talajtól, a szelekció nyomásának köszönhetően a dolgok kezdtek erőteljesen a visszájukra fordulni. A túlélők most már jóval rövidebb lábakkal rendelkeztek, mint a kontroll szigeteken élők, számuk pedig újra növekedésnek indult.
A talajról a magasba való átköltözés érezhetően drámai visszafordulást eredményezett, magyarázta Losos, hozzátéve, hogy a viselkedésbeli rugalmasság gyakran elképesztően gyors változásokhoz vezet az evolúcióban. Az evolúciós biológia természeténél fogva történelmi tudomány, azonban a mikroevolúciós kísérletek és a makroevolúció történeti elemzései együtt igen gazdag tudásanyagot tárhatnak elénk a biológiai sokszínűség kialakulásáról.
Az evolúció tehát egy gyors folyamat, szemben az általános nézettel, miszerint sokkal inkább egy rögös úthoz hasonlítható, mintsem egy szupersztrádához. A Science magazinban megjelent tanulmány egy gyík, a Bahamák kis szigetein honos Anolis sagrei populációján alapul, amelynek egy új ragadozóval kellett szembenéznie. A kutatók megfigyelései szerint a természetes kiválasztódás egész rövid idő alatt szinte teljes fordulatot vett, először a hosszabb, majd a rövidebb végtagokkal rendelkező egyedeket favorizálva.
Igazi ritkaságnak számítanak manapság azok a helyzetek, melyekben a kutatók megfigyelhetik az evolúció munkáját, hiszen az esetek döntő többségében valóban rendkívül hosszú idő alatt mennek végbe a változások. A Harvard kutatói azonban úgy vélték, van esélyük felgyorsítaniuk a folyamatot, sőt meg tudják jósolni a következményeit is.
Jonathan B. Losos evolúciós biológus és munkatársai egy ragadozó gyíkot, a Leiocephalus carinatust telepítették be a kísérleti alannyá vált populáció élőhelyének egyes szigeteire, míg hat szigetet érintetlenül hagytak, ezek szolgáltatták a kontroll csoportot.
A bennszülött Anolis sagrei idejének nagy részét a földön tölti, azonban a szintén a talajt kedvelő ragadozó érkeztével előtérbe kerültek számára a fák és cserjék. Losos teóriája szerint a ragadozó megjelenésével a hosszabb lábakkal rendelkező, gyorsabban futó anolisz gyíkok esélyesebbek arra, hogy ne váljanak zsákmánnyá. Viszont ahogy a gyíkok egyre inkább átszoknak a fásszárú lakhelyekre, a természetes kiválasztódás előtérbe fogja helyezni az ágak közötti manőverezéshez előnyösebb rövidebb végtagokat.A kutatók hipotézise mondhatni teljes egészében valóra is vált. A ragadozó érkeztét követően hat hónappal azt észlelték, hogy az anolisz populáció közel felére csökkent a ragadozókkal benépesített szigeteken, és egyértelműen azok voltak előnyben, akik hosszabb lábakkal rendelkeztek, azaz a túlélők többsége a gyorsabban futók csoportjából került ki. Újabb hat hónap elteltével azonban, ahogy az anolisz gyíkok egyre inkább eltávolodtak a talajtól, a szelekció nyomásának köszönhetően a dolgok kezdtek erőteljesen a visszájukra fordulni. A túlélők most már jóval rövidebb lábakkal rendelkeztek, mint a kontroll szigeteken élők, számuk pedig újra növekedésnek indult.
A talajról a magasba való átköltözés érezhetően drámai visszafordulást eredményezett, magyarázta Losos, hozzátéve, hogy a viselkedésbeli rugalmasság gyakran elképesztően gyors változásokhoz vezet az evolúcióban. Az evolúciós biológia természeténél fogva történelmi tudomány, azonban a mikroevolúciós kísérletek és a makroevolúció történeti elemzései együtt igen gazdag tudásanyagot tárhatnak elénk a biológiai sokszínűség kialakulásáról.