Hunter

Felfedték a homokdűnék énekének titkát

Már Marco Polo idejében is meséltek az utazók a sivatagban hallható furcsa hangokról. Az éneklő dűnék a természet egyik legkülönösebb, egyben leglenyűgözőbb jelenségei.

Azóta már tudják, a sivatag "énekét" a homokdűnék csuszamlásai idézik elő, a jelenség mögött meghúzódó pontos mechanizmust azonban mindeddig rejtély fedte. A megoldást a Physical Review Letters szaklapban publikálták.

A létrejövő dobolásra, alacsonyan repülő sugárhajtású gépre, vagy akár egy orgonára emlékeztető hangok akár 10 kilométeres távolságban is jól hallhatók, mivel hangereje elérheti a 105 decibelt, frekvenciája pedig a homokszemcsék elhelyezkedése függvényében 65 és 110 Hz között mozog. Az amúgy elég ritka jelenség vizsgálatának a Francia Nemzeti Kutatási Tanács egyik tagja, Stéphane Douady látott neki, aki a marokkói Ghord Lahmar területről szállíttatott át homokot laboratóriumába.

Douady-nak és munkatár­sainak már a homok­szem­csék kézzel vagy egy fém­pen­gével történő egymáshoz dörzsö­lésével is sikerült hangokat elő­csalni, azaz a hangnak semmi köze magához a dűnéhez. Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a homok mozgása követ­keztében az egész dűne rezeg, ez adja a messzire elhallatszó zajokat, a labora­tóriumi eredmények, valamint a megfi­gyelt dűnék szerint azonban ehhez elég csu­pán a szemcsék moz­gása. A hang frek­venciái megfelelnek a szemcsék relatív mozgá­sának frekvenciáinak, a hang pedig a mozgás szinkro­nizálódásából adódik, a dűnének nincs szerepe.

Amikor a homok megcsúszik, a szemcsék átperegnek egymáson, és állóhullámokat hoznak létre a folyóhomok rétegben. Ezek a hullámok felerősítik egymást, és rezgővé teszik a réteget, aminek nem kell vastagabbnak lennie 2-3 centiméternél. A vizsgálatok szerint a szemcséknek másodpercenként legalább 0,45 méteres sebességgel kell haladniuk ahhoz, hogy hangot adjanak ki, amit a marokkói dűnéknél elvégzett mérések is megerősítenek. A kiadott hang a homokszemcsék felszíni állapotától függ. Az éneklő szemcsék rendszerint gömbölyűek és finom szilika gél bevonat fedi őket, míg a vizes vagy az előbb említett réteggel nem rendelkező szemcsék egyáltalán nem adnak ki hangot.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Omega #42
    ez királyság... ezt egyszer elmegyek és meghallgatom.
  • Neerpelt #41
    Hm?
    Hülyék! Én szoktam ott énekelgetni... Most csak így párszázéves pályafutásomat holmi tudósok vacak magyarázatokkal próbálják alátámasztani...
  • dez #40
    Hm hm.
  • dez #39
    Hm.
  • Balumann #38
    tanulta hogy lehet jobban felkelteni a figyelmet, így rejtélyesebben hangzik :|
  • Balumann #37
    Az oldalon, amire a cikkben volt link, ott így van írva:
    Song of the Dunes as a Self-Synchronized Instrument
    gondolom az sg-s cikkíró így fordította.
  • Tetsuo #36
    A definíciód szerint minden hangszer énekel. LOL
    Éneknek hívják az emberi éneklést és az ahhoz hasonló (utánzó) hangzatokat. Ennek feltétele h hasonló frekitartománya is legyen. 65-110Hz az olyan kis tartomány (asszem kb 1 hangköz) ami nem alkalmas éneklésre..
    Inkább mormogás, de annak is van sok felharmonikusa, tehát még az sem.
  • Mice #35
    valszeg nem hitte azt, hogy valami énekel alatta, de baxus azért v.unk emberek hogy álmodozzunk!...
  • Mice #34
    lehet azért hallottál hangokat mert nem volt homokozód;)
  • Mersanti #33
    hallgassátok meg amit voroshenri belinkelt, olyan mintha jedik fénykardoznának a homok alatt :D