Egy, eredetileg a szubatomi részecskék nyomon követésére kifejlesztett technika segítségével a jövő generációk számára megmenthetjük a deformálódott és sérült lemezeken tárolt klasszikus hangfelvételeinket.

Számos ritka bakelit lemez található világszerte a könyvtárakban. A British Library Nemzeti Hangarchívuma több mint egymillió régi bakelit korongot őriz, azonban ezeket a régi lemezeket már az is súlyosan megrongálhatja, ha csak egyszer végigfuttatjuk rajtuk a lemezjátszó tűjét. Ezért a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium kutatói átalakítottak egy érzékeny műszert, melyet egy hatalmas részecske gyorsító építésénél alkalmaztak, így egy magas érzékenységű optikai felvételi eljárást nyertek. "Ez lehetővé teszi számunkra, hogy érintés nélkül vizsgáljuk a kényes lemezeket" - mondta Vitalij Fadejev, aki munkatársával, Carl Haberrel fejlesztette ki a technikát. "Az eljárással megadatott az a lehetőség is, hogy törött lemezeket digitálisan újra összerakjunk".

A laboratórium ötemeletes ATLAS műszerének építéséhez - amit hamarosan a Higgs bozon elnevezésű részecske kutatására fognak használni - egy precíz optikai rendszert használnak a szilícium detektorok elrendezéséhez, melyek a szubatomi részecskék pályáját kísérik figyelemmel. A műszert módosítva, majd átfuttatva a hangot tároló bakelit korong barázdái felett a kutatók képesek voltak vizuálisan, ezredmilliméter pontossággal megörökíteni elhelyezkedésüket. Mitöbb a részecske adatok háttérzajának kiszűrésére használt algoritmusok segítségével hatékonyan kiiktathatók a karcolások és a bakelit egyéb esetleges sérülései. A barázdák képét ezután egy virtuális lemezjátszóba "helyezik", hogy újraalkossák az eredeti hangot. "A gépi leképezés szemszögéből egy karcolás nagyban különbözik egy barázdától" - mondta Haber. "Így utasíthatjuk a számítógépet, hogy egyszerűen törölje a karcolásokat."

A régi lemezek helyreállítására alkalmazott jelenlegi módszerek általában a lemez fizikai lejátszásán, majd a digitalizált hanganyag számítógépes utómunkálatain alapulnak. Haber szerint az optikai módszer nagy fokú érzékenysége sokkal több nyers információt őriz meg, ezért jobb hangminőség előállítására képes.

"Nagy az érdeklődés az új módszer iránt" - nyilatkozott egy szakértő a New Scientist magazinnak, aki már találkozott az optikai eljárással. A kutatók bebizonyították, hogy technikájuk hűen visszaadja több rendkívül ritka felvétel eredeti fényét. A csapat két hangrészletet tett közzé, mely bemutatja a hangfelvétel közötti különbségeket az optikai eljárás alkalmazása előtt és után. A kutatók munkáját segítette az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára, melynek szintén hatalmas zenei és hangarchívuma van bakeilt lemezeken.