A sci-fikben meghúzódó tudománynak nem kell lehetségesnek lennie, csupán hihetőnek. Ez teszi az időutazást a mozik elnyűhetetlen kellékévé az Időgéptől az Vissza a jövőbe trilógián át egészen a legutóbbi próbálkozásig, az Idővonalig (Timeline). A legérdekesebb, hogy az időutazás a tudósok számára az idő múlásával egyre inkább hihetőnek, mintsem nevetségesnek tűnik.

Az Idővonal - melyet Michael Crichton 1999-es regényéből vittek filmre és most kezdték játszani az amerikai mozik -, azon a feltevésen alapul, hogy egy Bill Gates-szerű gazdag műszaki megszállott kifejlesztett egy gépet, ami képes visszaküldeni az embereket a 14. századi Franciaországba. A technikai magyarázat mindössze néhány percet ölel fel, akárcsak a Jurassic Park dínóklónozó eljárása. Amikor a gép felpörög mindössze fényvillanásokat és fájdalmas tekinteteket láthatunk az időutazók arcán.

Paul Nahin, a New Hampshire Egyetem professzora, aki könyvet írt az időutazás fizikájáról, nincs meglepve, hogy a film viszonylag kis figyelmet szentel a tudományos részleteknek. "Én sem azért ülök be egy időutazásról szóló filmre, hogy művelődjek, pusztán szórakozásból" - mondta. "Ha választhatnék egy ötperces kvantumfizika előadás és egy rajtam keresztülvágtató ló között, akkor a lovat választanám."

Crichton regénye, mely bibliográfiájában megemlíti Nahim munkáját is, sokkal többet árul el a villanások mögötti fizikáról, mint a film. Ez az időgép egy objektumot teljes kvantummechanikai szerkezetére bont le, majd ezt a szerkezetet teleportálja egy parányi féregjáraton a tér-idő kontinuumban. A hihetőséget Crichton a valós életbeli kvantumszámítógépek, kvantum-teleportálás és kozmológia vívmányival igyekszik magyarázni.

Mind a könyv, mind a film elsiklik azon tény felett, hogy több galaxis energiájára, isteni erővel rendelkező információfeldolgozó-rendszerre és elképzelhetetlen mértékű mázlira lenne szükség pusztán a leírt dolgok elkezdéséhez is. Azonban sikeresen rájátszik arra az érzetre, hogy elméletileg lehetséges visszaforgatni az idő kerekét.

"Az elmúlt 10 évben nagyot fordult a világ" - mondta Michio Kaku elméleti fizikus. "Tíz éve őrültnek tartottak volna ha azt mondom, hogy az időutazás lehetséges. Most ez a teher átkerült a cinikusokra, akiknek be kell bizonyítaniuk, hogy nem lehetséges." Kaku szintén papírra vetette időutazással kapcsolatos gondolatait a Hyperspace című könyvében, illetve egy nemrég napvilágot látott Wired magazin cikkben. Az időutazás lehetségességének egyik legfőbb bizonyítéka, hogy nincs ami szerint kizárt lenne. "A fizika törvényei szerint nem zárhatjuk ki" - tette hozzá Kaku.

A legtöbb elméletgyártó szerint, ha találnánk egy féregjáratot és kidolgoznánk, hogyan szelhetnénk át, akkor már meg is kapnánk az időgépet. A múltban a szkeptikusok azzal támadtak, hogy egy ilyen gép abban a pillanatban felrobbanna, amint megalkották. "Azóta kísérletek igazolták, hogy a gép nem robbanna fel" - mondta Kaku. Ha például hasznosítani tudnánk egy gyorsan forgó feketelyuk gyűrűjét, akkor kapnánk egy központi rést, amin keresztül egy másik helyre léphetnénk a tér-időben. Meglehetne próbálni kihasználni az univerzum negatív energiáit is vagy a kozmikus szálak hurkainak manipulálása is megér némi befektetést. Azonban minden esetnél akad egy-egy nem elhanyagolható probléma. Senki sem tudja, hogyan lehet megtalálni a kozmikus szálakat, vagy hogy egyáltalán hogyan állítható elő elegendő negatív energiamennyiség.



A tér meghajlása, a féregjáratok sokak szerint alternatívát jelenthetnek
"A fekete lyukak pedig nem túl kedvezőek az időutazáshoz, mivel onnan nincs visszaút" - zárta le a sort Kaku. Stephen Hawking több mint egy évtizede keres olyan tudományos okot, mellyel kizárhatja az időutazás lehetőségét, ami alátámasztaná a kvantum fizikán alapuló, úgynevezett "Időrendi Védettség Feltevését". "Az már egy új fizika lesz, mivel pillanatnyilag semmi sem tiltja az időutazást" - mondta Nahin.

Ha kiderül, hogy az időutazás valóban lehetséges, akkor az számtalan kérdést fog felvetni. Lehetséges lenne meggyilkolni Hitlert, vagy megmenteni Lincolnt? Lelőhetnénk saját nagyapánkat, és ha igen, mi történne velünk? És hogy az Idővonal című filmnél maradjunk, megváltoztatható a 14. századi történelem? Itt lép be az ok-okozat védelme.


A Timeline kapcsán Nahim összességében elégedett azzal, ahogy Crichton az időutazás törvényeit kezeli. Általában véve Nahim és tudóstársai, akik szerint lehetséges az időutazás, két érvet vonultatnak fel az ok-okozat védelme mellett. Az egyik magyarázat szerint a múlt megváltoztatása egyszerűen lehetetlen, ami persze inkább az alapvető logikára épül és nem a kvantumfizikára. Akik ezzel a magyarázattal nem elégedettek, azok számára létezik egy elmélet, mely szerint a mi világegyetemünk csak egy a sok párhuzamos univerzum közül. Tegyük fel, hogy létezik egy "időfolyó", ami képes különböző elágazásokra. Ebben az esetben megmenthetjük Jeanne D'Arc-ot vagy megölhetjük nagyapánkat, ezzel azonban annyit érünk el, hogy kvantum-univerzumunk egy másik ágon "folyik" tovább. Jeanne tovább él és a személy, akinek az ősét megöltük soha nem születik meg, így átalakul a történelem és azon az ágon így folyik tovább. Ha viszont befejezzük az időutazást és visszalépünk a kiindulási pontra, arra az ágra, ahonnan elindultunk, akkor semmi sem változik. Az elméletet lehet csűrni és csavarni, mondhatni a végtelenségig.

Visszatérve a filmhez Nahim bizonyára jó pár hiányosságot fel tudna sorolni, ám szerinte azok eltörpülnek az Időzsaru című, minden idők legrosszabb időutazó filmje mellett. "Minden ésszerűséget nélkülözött az a film" - mondta. "A teljes logikája hibás."

Ha ez volt a legrosszabb, akkor melyik lehetett a legjobb? Akár hiszik, akár nem, véleménye szerint ez az 1989-ben készült Bill és Ted oltári kalandjai című vígjáték volt Keanu Reeves és Alex Winter főszereplésével. "Bőségesen akadtak benne időparadoxonok, melyek mindegyikét kifogástalanul kezeltek" - mondta Nahim.

Timeline mozielőzetes