SG.hu·
Mégis van élet a Marson?
Igaz már 25 éve történt, hogy a NASA Viking egységei adatokat gyűjtöttek a Marson és továbbítottak a Föld felé, pénteken azonban meglepő bejelentést tett egy tudós, szerinte ezek az adatok életre utalnak a vörös bolygón.
Több tudós azonnal hangot adott kételyeinek Joseph Miller bejelentése után. Számos egyéb magyarázatot idéztek a Viking által rádión leküldött adatokra. Miller, aki a Dél-kaliforniai Egyetem Sejt és Neurobiológiai részlegének társ-professzora, azt állítja, hogy a kísérletek során, melyek mikroszkopikus élet növekedését kutatták a vízzel és tápanyagokkal dúsított marsbeli talajban, eltérő ritmusokat fedezett fel a kibocsátott gáz szintjeiben. A kísérletek a Viking egységek fedélzetén történtek, mely pont e hónapban lesz 25 éve, hogy leszállt a Mars felszínére.
A terv szerint, ha van élő organizmus a mintákban, akkor annak el kell fogyasztani a tápanyagot és az így nyert szenet gáz formájában kibocsátani, melyet így ki tudtak volna mutatni. A kísérletek során meg is történt a gáz kibocsátás, de a tudósok többsége ezt a bolygó felszínén talált magas maróhatású talaj és a víz kémiai reakciójának tudták be. Miller szerint azonban az ingadozások annyira szabályosak voltak, hogy azok a természetes nappali-éjszakai, körforgásszerű ritmusra hasonlítottak, mely a földi életformákban is megtalálható, beleértve a baktériumokat is.
"A legvalószínűbb magyarázat a biológia" - tette hozzá Miller. Más tudósok szkeptikusan fogadták a bejelentést. "A magyarázat az, hogy peroxidokból áll a talaj és ezek idézték elő a szóba került kölcsönhatást" - mondta Arden Albee, a NASA Mars Global Surveyor projekjének tudósa.
Miller, aki szakértő biológus a Viking által küldött adatok 30 százalékát elemezte. Állítása szerint ez idáig a különböző kísérletekben a kibocsátott gáz szintje mindössze 3 százalékos eltérést mutat rendszeres időszakokban, melyek megegyeznek egy, a földinél alig hosszabb marsbeli nap időtartamával. Miller 90 százaléknyi biztonsággal állítja, hogy van élet a Marson.
Bruce Jakosky a Colorado Egyetem geológiai tudományok professzora szerint a rendszerességnek számos egyéb magyarázata lehet, beleértve az űrhajó hőmérsékletének rendszeres változását, a Mars atmoszférikus nyomását vagy magának a robot leszállóegységnek a tevékenységét. Miller az eredményeit vasárnap mutatta be a San Diegóban rendezett asztrobiológiai szimpóziumon.
Több tudós azonnal hangot adott kételyeinek Joseph Miller bejelentése után. Számos egyéb magyarázatot idéztek a Viking által rádión leküldött adatokra. Miller, aki a Dél-kaliforniai Egyetem Sejt és Neurobiológiai részlegének társ-professzora, azt állítja, hogy a kísérletek során, melyek mikroszkopikus élet növekedését kutatták a vízzel és tápanyagokkal dúsított marsbeli talajban, eltérő ritmusokat fedezett fel a kibocsátott gáz szintjeiben. A kísérletek a Viking egységek fedélzetén történtek, mely pont e hónapban lesz 25 éve, hogy leszállt a Mars felszínére.A terv szerint, ha van élő organizmus a mintákban, akkor annak el kell fogyasztani a tápanyagot és az így nyert szenet gáz formájában kibocsátani, melyet így ki tudtak volna mutatni. A kísérletek során meg is történt a gáz kibocsátás, de a tudósok többsége ezt a bolygó felszínén talált magas maróhatású talaj és a víz kémiai reakciójának tudták be. Miller szerint azonban az ingadozások annyira szabályosak voltak, hogy azok a természetes nappali-éjszakai, körforgásszerű ritmusra hasonlítottak, mely a földi életformákban is megtalálható, beleértve a baktériumokat is.
"A legvalószínűbb magyarázat a biológia" - tette hozzá Miller. Más tudósok szkeptikusan fogadták a bejelentést. "A magyarázat az, hogy peroxidokból áll a talaj és ezek idézték elő a szóba került kölcsönhatást" - mondta Arden Albee, a NASA Mars Global Surveyor projekjének tudósa.
Miller, aki szakértő biológus a Viking által küldött adatok 30 százalékát elemezte. Állítása szerint ez idáig a különböző kísérletekben a kibocsátott gáz szintje mindössze 3 százalékos eltérést mutat rendszeres időszakokban, melyek megegyeznek egy, a földinél alig hosszabb marsbeli nap időtartamával. Miller 90 százaléknyi biztonsággal állítja, hogy van élet a Marson.
Bruce Jakosky a Colorado Egyetem geológiai tudományok professzora szerint a rendszerességnek számos egyéb magyarázata lehet, beleértve az űrhajó hőmérsékletének rendszeres változását, a Mars atmoszférikus nyomását vagy magának a robot leszállóegységnek a tevékenységét. Miller az eredményeit vasárnap mutatta be a San Diegóban rendezett asztrobiológiai szimpóziumon.