SG.hu·
Túl drága az Ariane 6, ezért befagyasztják a rakéta további fejlesztéseit
Az Arianespace nem hozta nyilvánosságra, hogy mennyibe kerül egy Ariane 6 indítása, de az biztos, hogy az európai kormányoknak minden indítást több tízmillió euróval kell támogatniuk, ezért egyre nagyobb a vita arról, érdemes-e növelni a program kapacitását.
Azóta, hogy két évvel ezelőtt sikeresen bemutatkozott, az európai Ariane 6 rakéta nyolc küldetést hajtott végre, és mindegyik biztonságosan elérte a Föld körüli pályát. A nagyméretű, egyszer használatos rakéta több mint 20 tonna hasznos terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani. Az európai rakétatudósok és tervezők javára írható, hogy az Ariane 6 bevezetése lényegesen zökkenőmentesebb volt, mint az Egyesült Államok hasonló hordozórakétáié, a Blue Origin New Glennjéé és a United Launch Alliance Vulcan rakétájáé, amelyeknek egyaránt komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük. Az Ariane 6 rakéta sikeres bemutatkozása ellenére azonban a jövőjét beárnyékolják a magas költségek.
Az Európai Űrügynökség felfüggesztette az Ariane 6 rakéta "Block 3" néven tervezett fejlesztéseit. Az Ariane 6 "Block 3" változatának egyik kulcsfontosságú eleme a könnyű ICARUS felső fokozat lett volna, amely szénszálas kompozit szerkezeteket használt volna. A fejlesztés törlésének következményei vannak az Európai Űrügynökség egyes tudományos küldetéseire nézve is, köztük egy olyan szondára, amelyet a Szaturnusz jeges holdjához, az Enceladushoz küldenének.
Talán ennél is fontosabb kérdés, hogy mit árul el az Ariane 6 jövőbeli változatainak törlése a program hosszú távú sorsáról. Bizonyos szempontból a hordozórakéta óriási sikert ért el. Megbízható hozzáférést biztosított Európa számára a világűrhöz a kontinens legfontosabb műholdjai számára, miután az ukrajnai háború arra kényszerítette Európát, hogy felhagyjon az orosz rakéták használatával, és megszüntette Európa kényszerű ráutaltságát az Elon Musk tulajdonában lévő SpaceX rakétáira. Az a tény azonban, hogy az Ariane 6 finanszírozását biztosító európai miniszterek visszakoztak a fejlesztésektől, arra utalhat, hogy egyre türelmetlenebbek a rakéta költségei miatt.
Az Arianespace nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan mennyibe kerül egy Ariane 6 indítása, de az összeg valószínűleg 80 és 100 millió euró között lehet. A rakétának számos európai ügyfele van, és egy jelentős amerikai vállalat, az Amazon is megrendelői közé tartozik, amely 18 indítást kötött le annak érdekében, hogy Amazon Leo műhold-konstellációját pályára állítsa. Eddig három Amazon-küldetésre került sor, mindhárom idén történt. Ez akár kereskedelmi sikernek is tűnhet, Európa azonban valószínűleg minden egyes ilyen magánmegrendelésen pénzt veszít.
A kontinens eddig mintegy 3,6 milliárd eurót fektetett az Ariane 6 rakéta és a Francia Guyanában található indítóhely fejlesztésébe, de ezzel még nincs vége. Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség főigazgatója nyilvánosan megerősítette, hogy évi kilenc indítással számolva az űrügynökségben részt vevő európai kormányoknak továbbra is minden egyes indítást 32-38 millió euróval kell támogatniuk. Ha a fejlesztési költségeket és a folyamatos támogatást együtt számoljuk, az európai adófizetők több mint 100 millió eurót tesznek bele minden egyes indításba még azelőtt, hogy az ügyfél bármit is fizetne a rakéta üzemeltetőjének, az Arianespace-nek.
Európa jelenlegi célja az, hogy az Ariane 6 rakéta évente kilenc vagy tíz alkalommal repüljön, de a növekvő globális indítási igény és a rendelkezésre álló kapacitás hiánya miatt felmerült, hogy növelni kellene az elérhető Ariane 6 rakéták számát. Aschbacher júniusban azt mondta, hogy Európa a tervek szerint jövőre már képes lesz összesen tíz Ariane 6 indításra, ezzel teljesítve az Arianespace számára kitűzött célt. Hozzátette azonban, hogy az ügynökség különböző forgatókönyveket vizsgál annak érdekében, hogy ezt a kapacitást évi 12, 15, vagy akár 20 indításra növelje.
Mivel az Ariane 6 rakéta egyszer használatos, Európának növelnie kell a hordozórakéta minden egyes elemének gyártását, a szilárd hajtóanyagú rakétamotoroktól és az első fokozat hajtóműveitől kezdve egészen a felső fokozatokig és a hasznos terhet védő orrkúpokig. Aschbacher azt mondta, reményei szerint az idei év végéig "egyértelművé" válik, hogy az európai miniszterek milyen terveket szánnak az Ariane 6 gyártásának felfuttatására, ha egyáltalán vannak ilyen terveik. A kérdés azonban nem feltétlenül lesz könnyű a miniszterek számára, mivel a rakétagyártás növeléséhez beruházásokat kell végrehajtaniuk a gyárakba és más logisztikai infrastruktúrába. És vajon megéri-e ezt megtenni a növekvő kereskedelmi kereslet kielégítéséért, ha ennek a keresletnek a megszerzéséhez az egyetlen út az, hogy jelentős támogatásokkal mesterségesen alacsonyan tartsák a hordozórakéta indítási árát?
A miniszterek dönthetnek úgy is, hogy ezeket a forrásokat inkább az Ariane rakéták következő generációjába érdemes befektetni. Az új hordozórakéta legalább részleges újrafelhasználhatóságot alkalmazna, és versenyképesebben vehetné fel a harcot az Egyesült Államokban és Kínában egyre nagyobb számban megjelenő újrafelhasználható hordozórakétákkal. A miniszterek idei döntése arról, hogy növelik-e a kapacitást, sokat elárulhat majd arról, hogyan gondolkodnak az Ariane 6 hosszú távú jövőjéről.
Azóta, hogy két évvel ezelőtt sikeresen bemutatkozott, az európai Ariane 6 rakéta nyolc küldetést hajtott végre, és mindegyik biztonságosan elérte a Föld körüli pályát. A nagyméretű, egyszer használatos rakéta több mint 20 tonna hasznos terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani. Az európai rakétatudósok és tervezők javára írható, hogy az Ariane 6 bevezetése lényegesen zökkenőmentesebb volt, mint az Egyesült Államok hasonló hordozórakétáié, a Blue Origin New Glennjéé és a United Launch Alliance Vulcan rakétájáé, amelyeknek egyaránt komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük. Az Ariane 6 rakéta sikeres bemutatkozása ellenére azonban a jövőjét beárnyékolják a magas költségek.
Az Európai Űrügynökség felfüggesztette az Ariane 6 rakéta "Block 3" néven tervezett fejlesztéseit. Az Ariane 6 "Block 3" változatának egyik kulcsfontosságú eleme a könnyű ICARUS felső fokozat lett volna, amely szénszálas kompozit szerkezeteket használt volna. A fejlesztés törlésének következményei vannak az Európai Űrügynökség egyes tudományos küldetéseire nézve is, köztük egy olyan szondára, amelyet a Szaturnusz jeges holdjához, az Enceladushoz küldenének.
Talán ennél is fontosabb kérdés, hogy mit árul el az Ariane 6 jövőbeli változatainak törlése a program hosszú távú sorsáról. Bizonyos szempontból a hordozórakéta óriási sikert ért el. Megbízható hozzáférést biztosított Európa számára a világűrhöz a kontinens legfontosabb műholdjai számára, miután az ukrajnai háború arra kényszerítette Európát, hogy felhagyjon az orosz rakéták használatával, és megszüntette Európa kényszerű ráutaltságát az Elon Musk tulajdonában lévő SpaceX rakétáira. Az a tény azonban, hogy az Ariane 6 finanszírozását biztosító európai miniszterek visszakoztak a fejlesztésektől, arra utalhat, hogy egyre türelmetlenebbek a rakéta költségei miatt.
Az Arianespace nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan mennyibe kerül egy Ariane 6 indítása, de az összeg valószínűleg 80 és 100 millió euró között lehet. A rakétának számos európai ügyfele van, és egy jelentős amerikai vállalat, az Amazon is megrendelői közé tartozik, amely 18 indítást kötött le annak érdekében, hogy Amazon Leo műhold-konstellációját pályára állítsa. Eddig három Amazon-küldetésre került sor, mindhárom idén történt. Ez akár kereskedelmi sikernek is tűnhet, Európa azonban valószínűleg minden egyes ilyen magánmegrendelésen pénzt veszít.
A kontinens eddig mintegy 3,6 milliárd eurót fektetett az Ariane 6 rakéta és a Francia Guyanában található indítóhely fejlesztésébe, de ezzel még nincs vége. Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség főigazgatója nyilvánosan megerősítette, hogy évi kilenc indítással számolva az űrügynökségben részt vevő európai kormányoknak továbbra is minden egyes indítást 32-38 millió euróval kell támogatniuk. Ha a fejlesztési költségeket és a folyamatos támogatást együtt számoljuk, az európai adófizetők több mint 100 millió eurót tesznek bele minden egyes indításba még azelőtt, hogy az ügyfél bármit is fizetne a rakéta üzemeltetőjének, az Arianespace-nek.
Európa jelenlegi célja az, hogy az Ariane 6 rakéta évente kilenc vagy tíz alkalommal repüljön, de a növekvő globális indítási igény és a rendelkezésre álló kapacitás hiánya miatt felmerült, hogy növelni kellene az elérhető Ariane 6 rakéták számát. Aschbacher júniusban azt mondta, hogy Európa a tervek szerint jövőre már képes lesz összesen tíz Ariane 6 indításra, ezzel teljesítve az Arianespace számára kitűzött célt. Hozzátette azonban, hogy az ügynökség különböző forgatókönyveket vizsgál annak érdekében, hogy ezt a kapacitást évi 12, 15, vagy akár 20 indításra növelje.
Mivel az Ariane 6 rakéta egyszer használatos, Európának növelnie kell a hordozórakéta minden egyes elemének gyártását, a szilárd hajtóanyagú rakétamotoroktól és az első fokozat hajtóműveitől kezdve egészen a felső fokozatokig és a hasznos terhet védő orrkúpokig. Aschbacher azt mondta, reményei szerint az idei év végéig "egyértelművé" válik, hogy az európai miniszterek milyen terveket szánnak az Ariane 6 gyártásának felfuttatására, ha egyáltalán vannak ilyen terveik. A kérdés azonban nem feltétlenül lesz könnyű a miniszterek számára, mivel a rakétagyártás növeléséhez beruházásokat kell végrehajtaniuk a gyárakba és más logisztikai infrastruktúrába. És vajon megéri-e ezt megtenni a növekvő kereskedelmi kereslet kielégítéséért, ha ennek a keresletnek a megszerzéséhez az egyetlen út az, hogy jelentős támogatásokkal mesterségesen alacsonyan tartsák a hordozórakéta indítási árát?
A miniszterek dönthetnek úgy is, hogy ezeket a forrásokat inkább az Ariane rakéták következő generációjába érdemes befektetni. Az új hordozórakéta legalább részleges újrafelhasználhatóságot alkalmazna, és versenyképesebben vehetné fel a harcot az Egyesült Államokban és Kínában egyre nagyobb számban megjelenő újrafelhasználható hordozórakétákkal. A miniszterek idei döntése arról, hogy növelik-e a kapacitást, sokat elárulhat majd arról, hogyan gondolkodnak az Ariane 6 hosszú távú jövőjéről.