SG.hu
Kiderült mennyi anyagot gyűjtöttek a Bennu aszteroidáról
Évekig tartó munka eredményét hozta nyilvánosságra a NASA: a Bennu aszteroidáról tavaly ősszel a Földre visszahozott aszteroidaminták összessége 121,6 gramm.
Ez elég kicsi mennyiség, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a NASA és partnerei milyen messzire mentek a megszerzéséért. Az űrügynökség Goddard Űrrepülési Központja az Arizonai Egyetemmel és a Lockheed Martinnal együttműködve 800 millió dollárért megépítette az OSIRIS-REx űrszondát, amely 2016 szeptemberében felszállt az Atlas V rakétával, amely további 183,5 millió dollárba került. És miközben a Naprendszer belsejében száguldott, a NASA további 200 millió dollárt költött a küldetés működtetésére. Tehát összességében a NASA 1,2 milliárd dollárt és egy évtizednyi időt fektetett abba, hogy egy tonhalkonzervbe kényelmesen beleférő mennyiségű aszteroidaport szerezzen meg.
De a mondás szerint is az értékes dolgok nem jönnek könnyen, és bár a minta kicsi, mégis hússzor annyi, mint amint egy korábbi japán mintavisszahozó küldetés begyűjtött egy aszteroidából. És ez a kicsi is sokat számít, mivel a tudósok meg tudják vizsgálni az aszteroida porában lévő szerves és egyéb anyagokat, hogy megfejtsék az élet eredetét és a Naprendszerünk hajnalán uralkodó körülményeket. Nem kell konténernyi mennyiség ahhoz, hogy az elektronmikroszkóp segítségével érdemi eredményt kapjunk. Ráadásul a mintagyűjtés a küldetés minimális követelményének, 60 grammnak a kétszerese, az OSIRIS-REx tehát most már végérvényesen sikerként könyvelhető el.
A Bennu aszteroidáról származó anyagot tartalmazó nyolc mintatálca
A tudományos közösségnek a vártnál tovább kellett várnia arra, hogy megtudja, mennyi anyagot hozott vissza a Földre az OSIRIS-REx. Amikor a houstoni Johnson Űrközpont mérnökei és technikusai tavaly októberben azon dolgoztak, hogy kinyissák a mintatartályt, két makacs rögzítőelem megakasztotta őket. Csak új szerszámokat megalkotása után sikerült végül kinyitni a mintatartályt, hogy januárban felfedjék az apró kincset. Az elkövetkező hetekben a Bennu anyagának egy részét becsomagolják és szétosztják a kutatóknak világszerte tanulmányozásra. Az OSIRIS-REx küldetés részeként a világ több mint 200 tudósából álló csoport fogja vizsgálni a regolit tulajdonságait, köztük számos amerikai intézmény, a Japán Űrkutatási Ügynökség és a Kanadai Űrügynökség kutatói. A NASA azonban az anyag mintegy 70 százalékát a jövőbeni tanulmányozásra kívánja fenntartani.
Ez elég kicsi mennyiség, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a NASA és partnerei milyen messzire mentek a megszerzéséért. Az űrügynökség Goddard Űrrepülési Központja az Arizonai Egyetemmel és a Lockheed Martinnal együttműködve 800 millió dollárért megépítette az OSIRIS-REx űrszondát, amely 2016 szeptemberében felszállt az Atlas V rakétával, amely további 183,5 millió dollárba került. És miközben a Naprendszer belsejében száguldott, a NASA további 200 millió dollárt költött a küldetés működtetésére. Tehát összességében a NASA 1,2 milliárd dollárt és egy évtizednyi időt fektetett abba, hogy egy tonhalkonzervbe kényelmesen beleférő mennyiségű aszteroidaport szerezzen meg.
De a mondás szerint is az értékes dolgok nem jönnek könnyen, és bár a minta kicsi, mégis hússzor annyi, mint amint egy korábbi japán mintavisszahozó küldetés begyűjtött egy aszteroidából. És ez a kicsi is sokat számít, mivel a tudósok meg tudják vizsgálni az aszteroida porában lévő szerves és egyéb anyagokat, hogy megfejtsék az élet eredetét és a Naprendszerünk hajnalán uralkodó körülményeket. Nem kell konténernyi mennyiség ahhoz, hogy az elektronmikroszkóp segítségével érdemi eredményt kapjunk. Ráadásul a mintagyűjtés a küldetés minimális követelményének, 60 grammnak a kétszerese, az OSIRIS-REx tehát most már végérvényesen sikerként könyvelhető el.
A Bennu aszteroidáról származó anyagot tartalmazó nyolc mintatálca
A tudományos közösségnek a vártnál tovább kellett várnia arra, hogy megtudja, mennyi anyagot hozott vissza a Földre az OSIRIS-REx. Amikor a houstoni Johnson Űrközpont mérnökei és technikusai tavaly októberben azon dolgoztak, hogy kinyissák a mintatartályt, két makacs rögzítőelem megakasztotta őket. Csak új szerszámokat megalkotása után sikerült végül kinyitni a mintatartályt, hogy januárban felfedjék az apró kincset. Az elkövetkező hetekben a Bennu anyagának egy részét becsomagolják és szétosztják a kutatóknak világszerte tanulmányozásra. Az OSIRIS-REx küldetés részeként a világ több mint 200 tudósából álló csoport fogja vizsgálni a regolit tulajdonságait, köztük számos amerikai intézmény, a Japán Űrkutatási Ügynökség és a Kanadai Űrügynökség kutatói. A NASA azonban az anyag mintegy 70 százalékát a jövőbeni tanulmányozásra kívánja fenntartani.