Azok a férfi űrhajósok, akik hosszabb időt töltenek az űrben, tartós merevedési zavarban szenvedhetnek, állapította meg egy új kutatás. A tanulmány szerint a kozmikus sugárzás károsíthatja a szöveteket, így a probléma nem biztos, hogy idővel megszűnik.

A NASA által finanszírozott, a Floridai Állami Egyetem (FSU) és a Wake Forest Orvosi Egyetem kutatóinak szerdán közzétett tanulmánya szerint a világűr veszélyeinek való hosszú távú kitettség komoly hatással van a férfi nemi szerveket alkotó szövetekre. "A mélyűri küldetések során az űrhajósok nagyfokú kozmikus sugárzásnak (GCR) és mikrogravitációnak vannak kitéve, ami az oxidatív stressz és az endothel diszfunkció fokozott kockázatával jár együtt" - írta a csoport a tanulmányában. Mindkét kérdés "fontos tényező a merevedési zavar patogenezisében, bár az űrrepülésnek a merevedési zavarra gyakorolt hatásait eddig nem vizsgálták".

A földön ragadtak nagyrészt védve vannak a kozmikus sugárástól, bár ezek a nagy energiájú részecskék mindenkire hatnak. A Nemzetközi Űrállomáson tartózkodókat még megvédi a Föld mágneses mezeje, de így is sokkal többnek vannak kitéve, mint a földi emberek. Ez az egyedülálló sugárzási forma nagy energiájú protonokból, valamint nagy töltésű és energiájú ionokból áll. A kutatók szerint a szövetekben "egyedülálló, súlyos biológiai károsodást vált ki".

A károsodás egyik ilyen formája a vaszkuláris endotheliumot érinti, amely a vénák, artériák és kapillárisok belső bélését alkotja. A sugárzásnak való kitettség "a nitrogén-oxid szintjének csökkenéséhez vezet, növeli az apoptózis (sejthalál) gyakoriságát és morfológiai változásokhoz vezet, beleértve a sejtek zsugorodását, a sejtkötések közötti nagyobb réseket és az alapmembránról való leválást". Mindez "negatívan befolyásolja az endotheliumtól függő értágulást". Vagyis nehezebbé válik az erekció elérése. A károsodás mértékének vizsgálatára 86 felnőtt hím patkányt tettek ki négy hétig szimulált mikrogravitációnak és kozmikus sugárzásnak. A patkányoknak körülbelül egy évet adtak, hogy kiheverjék az élményt, majd megvizsgálták őket.

"Az eredmények azt mutatják, hogy a szimulált űrrepülés hosszú távú károsodást okoz a neurovaszkuláris merevedési funkcióban, ami új egészségügyi kockázatot vet fel, amelyet a mélyűri felfedezéssel kapcsolatban figyelembe kell venni" - írják a kutatók a tanulmányukban. A kutatók szerint munkájuk az első ilyen jellegű munka, és azt sugallja, hogy a férfi űrhajósok szexuális funkciója károsodhat "egy hosszan tartó mélyűri felfedezés után a Földre való visszatérést követően".

"Mivel az elkövetkező években emberes űrmissziókat terveznek a világűrbe, ez a munka azt jelzi, hogy a Földre való visszatérés után szorosan figyelemmel kell kísérni az űrhajósok szexuális egészségét" - javasolta Dr. Justin La Favor, az FSU munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. Van azonban egy lehetséges megoldás a merevedési szövetek antioxidáns kezelésének formájában. "Bár a galaktikus kozmikus sugárzás negatív hatásai hosszú ideig tartanak, a szövetekben a redox és a nitrogén-oxid útvonalak akut célzásával kiváltott funkcionális javulás azt sugallja, hogy a merevedési zavarok kezelhetőek lehetnek" - jegyezte meg La Favor.

Az emberi reprodukciót érintő potenciális károsodások meghatározása kritikus fontosságú, mivel hosszú távú űrkutatást terveznek, mondta a csapat. Megjegyezték, hogy a jövőbeni munkának az űrrepülésnek a női szexuális funkciókra gyakorolt hatásait is meg kell vizsgálni, ami nem volt része ennek a tanulmánynak.