JohnnyCage
Új elképzelések Napunk haláláról
[NASA] Az MZ3-as jelzésű "hangya-köd" részletes vizsgálatára eddig nem volt lehetőség. A Hubble űrteleszkóp a napokban azonban az eddigieknél tízszer jobb képeket közvetített a ködről, amelyeken egy igen érdekes jelenség látható.
A földi telepítésű távcsövekkel elérhető maximális felbontást behatárolják a környezeti hatások. A különböző szórt fények, a felhők, a ködös, párás levegő mind-mind rontják a távcsövek által megjelenített kép minőségét. A Hubble űrteleszkóp őriási előnye ezekkel az eszközökkel szemben, hogy Földkörüli pályája miatt kívül esik a különféle zavaró tényezőkön, így a földi társainál jóval részletesebb képet tud szolgáltatni.
Az űrteleszkóp a napokban az MZ3-as jelzésű hangya-ködöt vizsgálta meg. A megfigyelések során a teleszkóp az eddig készülteknél tízszer részletesebb képet rögzített. Az eredmény megdöbbentette a csillagászokat. Az ezidáig hangya alakúnak vélt köd soha nem látott részletességgel tárult a tudósok elé. A képeken jól látható, hogy a köd középpontjában egy csillag van, amely a köd anyagát kilövellte magából.
A tudósok szerint a központi csillag a Naphoz hasonló, és éppen haldoklik. A csillag azonban az eddigi feltételezésekkel némileg ellentmondásba keveredve igen meglepő módon viselkedik, így könnyen megdőlhet a Naphoz hasonló méretű csillagok halálának módjáról kialakult kép. A csillagászok a képeket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a Naphoz hasonló méretű csillagok halála sokkal érdekesebb és összetettebb jelenség, mint ahogy azt eddig gondolták.
A központi csillag hatalmas robbanáshoz közelít, és eközben óriási gázfelhőt lövell ki magából, amelynek további érdekessége, hogy a gázfelhő szimmetrikus mintázattal rendelkezik. A tudósok jelenleg azt próbálják kideríteni, hogy egy gömb alakú objektum hogyan képes ilyen, a gömbtől és a körtől teljesen eltérő, szimmetrikus mintázat kialakítására.
Az egyik feltételezés az, hogy a haldokló csillagnak van egy társcsillaga is, amely olyan messze lehet tőle, mint a Nap-Föld távolság. A viszonylag kis távolság, valamint a csillagot körülvevő ködszerű gázfelhő eltakarhatja a társcsillagot, így lehetséges, hogy a felvételeken ezért nem látszik. A tudósok nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a központi csillag "elfogyasztotta" kísérőjét.
Egy másik lehetséges variáció szerint a haldokló csillag gyors forgása, valamint az erős gravitáció együtt alakította ki az igen érdekes alakzatot. A kilövellő anyag mellett egy a napszélhez hasonló, de annál akár milliószor is sűrűbb, elektromos töltéssel rendelkező szél halad a csillagból kifelé, és ez a csillagból érkező ultraibolya sugárzás, illetve a gázfelhővel való ütközés következtében fluoreszkálni kezd.
Az MZ3 "hangya-köd" jelenleg egyedülálló, az égbolton a Hubble eddig sehol sem talált hasonló képződményt. Az M2-9 valamint a hatalmas, fiatal Eta Carinae csillag rendelkezik némileg hasonló, mintás gázfelhővel, de ezek egyike sem közelíti meg az MZ3 ködjének nagyságát, illetve a gáz kiáramlási sebessége jóval kisebb bennük.
A földi telepítésű távcsövekkel elérhető maximális felbontást behatárolják a környezeti hatások. A különböző szórt fények, a felhők, a ködös, párás levegő mind-mind rontják a távcsövek által megjelenített kép minőségét. A Hubble űrteleszkóp őriási előnye ezekkel az eszközökkel szemben, hogy Földkörüli pályája miatt kívül esik a különféle zavaró tényezőkön, így a földi társainál jóval részletesebb képet tud szolgáltatni.
Az űrteleszkóp a napokban az MZ3-as jelzésű hangya-ködöt vizsgálta meg. A megfigyelések során a teleszkóp az eddig készülteknél tízszer részletesebb képet rögzített. Az eredmény megdöbbentette a csillagászokat. Az ezidáig hangya alakúnak vélt köd soha nem látott részletességgel tárult a tudósok elé. A képeken jól látható, hogy a köd középpontjában egy csillag van, amely a köd anyagát kilövellte magából.
A tudósok szerint a központi csillag a Naphoz hasonló, és éppen haldoklik. A csillag azonban az eddigi feltételezésekkel némileg ellentmondásba keveredve igen meglepő módon viselkedik, így könnyen megdőlhet a Naphoz hasonló méretű csillagok halálának módjáról kialakult kép. A csillagászok a képeket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a Naphoz hasonló méretű csillagok halála sokkal érdekesebb és összetettebb jelenség, mint ahogy azt eddig gondolták.
A központi csillag hatalmas robbanáshoz közelít, és eközben óriási gázfelhőt lövell ki magából, amelynek további érdekessége, hogy a gázfelhő szimmetrikus mintázattal rendelkezik. A tudósok jelenleg azt próbálják kideríteni, hogy egy gömb alakú objektum hogyan képes ilyen, a gömbtől és a körtől teljesen eltérő, szimmetrikus mintázat kialakítására.
Az egyik feltételezés az, hogy a haldokló csillagnak van egy társcsillaga is, amely olyan messze lehet tőle, mint a Nap-Föld távolság. A viszonylag kis távolság, valamint a csillagot körülvevő ködszerű gázfelhő eltakarhatja a társcsillagot, így lehetséges, hogy a felvételeken ezért nem látszik. A tudósok nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a központi csillag "elfogyasztotta" kísérőjét.
Egy másik lehetséges variáció szerint a haldokló csillag gyors forgása, valamint az erős gravitáció együtt alakította ki az igen érdekes alakzatot. A kilövellő anyag mellett egy a napszélhez hasonló, de annál akár milliószor is sűrűbb, elektromos töltéssel rendelkező szél halad a csillagból kifelé, és ez a csillagból érkező ultraibolya sugárzás, illetve a gázfelhővel való ütközés következtében fluoreszkálni kezd.
Az MZ3 "hangya-köd" jelenleg egyedülálló, az égbolton a Hubble eddig sehol sem talált hasonló képződményt. Az M2-9 valamint a hatalmas, fiatal Eta Carinae csillag rendelkezik némileg hasonló, mintás gázfelhővel, de ezek egyike sem közelíti meg az MZ3 ködjének nagyságát, illetve a gáz kiáramlási sebessége jóval kisebb bennük.