Gyurkity Péter
Átformálhatják a Szaharát az új erőművek
A nap- és szélerőművek miatt megugorhat a csapadékszint, ami a felszínt is megváltoztathatja.
Igencsak érdekes tanulmány látott napvilágot amerikai kutatók jóvoltából, akik a nagyobb méretű nap- és szélerőművek elterjedésének helyi, illetve régiós környezeti hatásait tanulmányozták. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a Szaharában kifejezetten pozitív hatásokat generálhatnánk, ehhez azonban hatalmas léptékben kellene befektetéseket végrehajtani.
A hivatalos közleményből kiderül, hogy a csapat klímamodelleket felhasználva jutott a fenti következtetésre, bár munkájuk során meglehetősen nagy számokkal dolgoztak. A szimulációban ugyanis a szélenergia esetében 3 terawatt, a napenergia területén pedig még nagyobb, 79 terawatt kapacitást vettek alapul, ami hatalmasnak nevezhető, hiszen 2017-ben a teljes globális energiaigényt 18 terawattban határozták meg, ettől tehát még picit messze vagyunk. Az eredmény azonban azt mutatta, hogy a szélfarmok ilyen méretű felhasználása a minimum hőmérsékletek megemelkedését, valamint a csapadékszint megugrását eredményezné, mivel a turbinák együttes hatása miatt a melegebb és nedvesebb levegő nagyobb koncentrációban érné el a felszínt. A Szahara esetében napi 0,25 mm, a dél-szudáni szavanna területén pedig akár napi 1,12 mm lehetne a növekedés, ami nyilván a növényzet erősödését és terjeszkedését idézné elő, egy helyi pozitív spirált indítva be.
A naperőművek telepítése hasonló pozitív hatásokat idézne elő, ezzel tehát növekedne a csapadék mennyisége és tovább erősödhetne a felszíni növényzet. A kedvező változások révén megerősödhetne a helyi mezőgazdaság, növekedhetne a termelékenység és ezzel együtt az életszínvonal, ami nemcsak a két említett területet, de a Közel-Keletet is érintené. Ez utóbbi régió Európával együtt növekvő energiaigényeket mutat, az itt megtermelt új (bár az állatvilágra gyakorolt káros hatások miatt zöldnek nem igazán nevezhető) energia pedig kielégíthetné ezt, egyszerre két különböző problémára nyújtva tartósnak ígérkező megoldást. A növényzet erősödésével tovább fokozódna a kedvező hatás, a folyamat öngerjesztővé válhat, ezzel pedig akár a sivatagos terület visszaszorulását is elérhetnénk.
A fenti hatalmas számok persze azt feltételezik, hogy óriási beruházásoknak kellene elindulnia. Erre vannak bizonyos tervek, hiszen a nyugat-európai országok már jó ideje Marokkó közreműködésével igyekeznek megoldani az energiaigények kielégítését, ilyen méretű projektekről azonban még nem tudunk.
Igencsak érdekes tanulmány látott napvilágot amerikai kutatók jóvoltából, akik a nagyobb méretű nap- és szélerőművek elterjedésének helyi, illetve régiós környezeti hatásait tanulmányozták. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a Szaharában kifejezetten pozitív hatásokat generálhatnánk, ehhez azonban hatalmas léptékben kellene befektetéseket végrehajtani.
A hivatalos közleményből kiderül, hogy a csapat klímamodelleket felhasználva jutott a fenti következtetésre, bár munkájuk során meglehetősen nagy számokkal dolgoztak. A szimulációban ugyanis a szélenergia esetében 3 terawatt, a napenergia területén pedig még nagyobb, 79 terawatt kapacitást vettek alapul, ami hatalmasnak nevezhető, hiszen 2017-ben a teljes globális energiaigényt 18 terawattban határozták meg, ettől tehát még picit messze vagyunk. Az eredmény azonban azt mutatta, hogy a szélfarmok ilyen méretű felhasználása a minimum hőmérsékletek megemelkedését, valamint a csapadékszint megugrását eredményezné, mivel a turbinák együttes hatása miatt a melegebb és nedvesebb levegő nagyobb koncentrációban érné el a felszínt. A Szahara esetében napi 0,25 mm, a dél-szudáni szavanna területén pedig akár napi 1,12 mm lehetne a növekedés, ami nyilván a növényzet erősödését és terjeszkedését idézné elő, egy helyi pozitív spirált indítva be.
A naperőművek telepítése hasonló pozitív hatásokat idézne elő, ezzel tehát növekedne a csapadék mennyisége és tovább erősödhetne a felszíni növényzet. A kedvező változások révén megerősödhetne a helyi mezőgazdaság, növekedhetne a termelékenység és ezzel együtt az életszínvonal, ami nemcsak a két említett területet, de a Közel-Keletet is érintené. Ez utóbbi régió Európával együtt növekvő energiaigényeket mutat, az itt megtermelt új (bár az állatvilágra gyakorolt káros hatások miatt zöldnek nem igazán nevezhető) energia pedig kielégíthetné ezt, egyszerre két különböző problémára nyújtva tartósnak ígérkező megoldást. A növényzet erősödésével tovább fokozódna a kedvező hatás, a folyamat öngerjesztővé válhat, ezzel pedig akár a sivatagos terület visszaszorulását is elérhetnénk.
A fenti hatalmas számok persze azt feltételezik, hogy óriási beruházásoknak kellene elindulnia. Erre vannak bizonyos tervek, hiszen a nyugat-európai országok már jó ideje Marokkó közreműködésével igyekeznek megoldani az energiaigények kielégítését, ilyen méretű projektekről azonban még nem tudunk.