Gyurkity Péter
USA: egyre több a higany az esőben
A forrás azonban nem az országon belül található, a növekedés Ázsiának köszönhető.
A Science of the Total Environment magazinban jelent meg egy új tanulmány arról, hogy az elmúlt két évtizedben miként alakult az észak-amerikai kontinensen leesett eső higanytartalma. Az adatok alapján érdekes ellentét rajzolódik ki az USA keleti és nyugati partja között, ami két kontinens eltérő fejleményeivel magyarázható.
A keleti parton az elmúlt húsz évben csökkent az eső higanytartalma, ami a tanulmány készítői szerint az ebben az időszakban életbe lépett új előírásoknak, az iparági erőfeszítéseknek, valamint a földgáz árában bekövetkezett csökkenésnek köszönhető. A higany egyik fő forrása ugyanis a szénerőmű, ezen erőművek üzemeltetőinek pedig új szűrőket kellett felszerelniük, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátást, többek között éppen a higany mennyiségének csökkentése érdekében. Ez természetesen nemcsak az ország keleti részén volt kötelező, érdekes módon azonban a középső és nyugati tájakon növekedést mértek a higanytartalomban.
Ez utóbbi már az ázsiai hatás következménye, a szomszédos kontinensen ugyanis nem került sor hasonlóan szigorú intézkedésekre - igaz, az utóbbi években Kína is igyekszik javítani a helyzeten, követve a fejlett országok példáját. Az ott kibocsátott jóval nagyobb mennyiségű higany azonban (az időjárási körülményektől függően) többnyire Észak-Amerikában landol, emiatt pedig az USA nyugati partján jól kimutatható növekedés ment végbe. Az esőben található higany máj- és idegrendszeri problémákat, valamint szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoz, vagyis közvetlen módon jelent veszélyt a lakosságra.
Mivel Kína számára továbbra is a szénerőművek jelentik az elsődleges forrást - dacára az ambiciózus atomerőmű-programnak és a megújuló energia terjedésének -, nem túl valószínű, hogy itt belátható időn belül drasztikus csökkenést érnek el, különösen úgy, hogy a tavalyi megállapodás értelmében az üvegházhatású gázok mérséklődése csak 2030 után várható.
A Science of the Total Environment magazinban jelent meg egy új tanulmány arról, hogy az elmúlt két évtizedben miként alakult az észak-amerikai kontinensen leesett eső higanytartalma. Az adatok alapján érdekes ellentét rajzolódik ki az USA keleti és nyugati partja között, ami két kontinens eltérő fejleményeivel magyarázható.
A keleti parton az elmúlt húsz évben csökkent az eső higanytartalma, ami a tanulmány készítői szerint az ebben az időszakban életbe lépett új előírásoknak, az iparági erőfeszítéseknek, valamint a földgáz árában bekövetkezett csökkenésnek köszönhető. A higany egyik fő forrása ugyanis a szénerőmű, ezen erőművek üzemeltetőinek pedig új szűrőket kellett felszerelniük, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátást, többek között éppen a higany mennyiségének csökkentése érdekében. Ez természetesen nemcsak az ország keleti részén volt kötelező, érdekes módon azonban a középső és nyugati tájakon növekedést mértek a higanytartalomban.
Ez utóbbi már az ázsiai hatás következménye, a szomszédos kontinensen ugyanis nem került sor hasonlóan szigorú intézkedésekre - igaz, az utóbbi években Kína is igyekszik javítani a helyzeten, követve a fejlett országok példáját. Az ott kibocsátott jóval nagyobb mennyiségű higany azonban (az időjárási körülményektől függően) többnyire Észak-Amerikában landol, emiatt pedig az USA nyugati partján jól kimutatható növekedés ment végbe. Az esőben található higany máj- és idegrendszeri problémákat, valamint szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoz, vagyis közvetlen módon jelent veszélyt a lakosságra.
Mivel Kína számára továbbra is a szénerőművek jelentik az elsődleges forrást - dacára az ambiciózus atomerőmű-programnak és a megújuló energia terjedésének -, nem túl valószínű, hogy itt belátható időn belül drasztikus csökkenést érnek el, különösen úgy, hogy a tavalyi megállapodás értelmében az üvegházhatású gázok mérséklődése csak 2030 után várható.