Gyurkity Péter

Vadászgépek vinnék fel az olcsó műholdakat 

A DARPA a költségek drasztikus lefaragását reméli a műholdak és a vadászgépek kombinálásától.

Számos érdekes projekten dolgozik egyszerre a DARPA, ezek közül is kiemelkedik azonban az Airborne Launch Assist Space Access (ALASA), amely műholdak vadászgépekről történő kilövését, majd pedig megfelelő pályára állítását célozza, a jelenlegi követelmények és költségek alapos szűkítésével, lefaragásával. Idén már sor kerülhet az első repülésre, jövőre pedig műholdat is pályára állítanának.

Azt jól tudjuk, hogy a tudományos célú műholdak mellett katonai és kémkedési felhasználásra szánt változatokat is fellőnek időről-időre az erre hivatott szervek, ez minden valamire való nagyhatalomnál bevett szokás. Itt azonban problémát jelent, hogy ezen fellövéseket a legtöbb esetben évekre előre meg kell tervezni, hiszen viszonylag kevés olyan központ és rakéta létezik, amely alkalmas a műholdak orbitális pályára történő állítására, itt pedig a költségekkel is meg kell birkózni, amelyek 50 millió dollártól egészen 1 milliárdig terjedhetnek. Bár napjainkban magáncégek (Boeing, SpaceX, stb.) is fejlesztik saját rendszereiket, ezáltal pedig egészen 10 millió dollárra szorítanák vissza egy-egy fellövés költségét, a DARPA egy még olcsóbb megoldáson dolgozik.


Ennek keretében sugárhajtású vadászgépek aljára erősítenék a kicsi és könnyű, mindössze 50 kg-ot nyomó műholdakat, amelyeket a repülővel először a légkörön kívülre szállítanának, ott pedig két lépcső segítségével juttatnák el a kijelölt célhoz. Az első lépcsőben a műhold leválasztása történne meg, míg a másodikban alacsony orbitális pályára állítanák azt, mégpedig a küldetés véglegesítésétől számítva alig 24 óra leforgása alatt, legfeljebb 1 millió dolláros költséggel. Ezáltal nem lenne többé szükség az eddig használt infrastruktúrára, beleértve a nagy és költséges rakétákat, illetve az ezek fellövésére alkalmas kilövőállomásokat.

A projekt első fázisában a szükséges szoftver kialakítását végzik el, amely egyben a valósidejű monitorozásért és a repülés vészleállításáért is felel majd, míg a Boeing a maga részéről az új műholdak prototípusát állítja össze. Az első demonstrációra (repülésre) még az év vége előtt sort kerítenének, míg az első műholdat 2016 első felében lőnék fel.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • molnibalage83 #49
    Az F-22-nél semmi szükség nem volt a TVC-re, anélkül is superior az előd F-15C-hez képest. A szokásos jenki szemlélet eredménye, hogy "mindenből a legjobbat". Anno telt volna rá és ment a szekér is. Minimális előnyt biztosít. Lényegében azért van a gépben, mert ha már úgyis kifejlesztették...

    Hányszor mondjam még, hogy az F-22-nél a stealth kialakítást sikerült úgy megoldni, hogy semmiféle komoly hatása nincs a repteljesítményre?

    A szenzor technológia fejlődése meg teljesen soha nem fogja eliminálni, mert olyan soha nem lesz, hogy egy olyan gépet, aminek 4 nagyságrenddel kisebb az RCS-e azt ugyanolyan távolságról érzékeld, mint a hagyományos gépet rádiótechnikai úton... Igazából ezt a dumát jellemzően azok tolják, akiknek savanyú a szőlő, hogy nincs stealth gépük... Az IRST-k a mai színvonal mellett hasznosak, de stealth breaker soha nem lesz, mert az időjárás a Föld nagy részét nagy átlagban nem lesz optimális az IRST-hez, csak a felhasználó kedvéért...
  • NEXUS6 #48
    Az F-22-nél inkább arról van szó, hogy a TVC-vel megfelelő szintre hozzák a manőverezőképességet (a stealth kialakításból fakadó gyengébb aeroodinamikai képesség miatt), minthogy az un. előző generációs, "hagyományos" aerodinamikai kialakítású és hajtóművű gépeket lényegesen meghaladják.
    Lásd : Rafale vs. F-22

    Valós alkalmazás során, amikor is kicsi az esélye a közelharcnak, jelenleg valóban hatalmas előny a stealth kialakítás. De ezeket a gépeket 50 évre tervezik. Szerintem 15 éven belül fejlődik annyit a szenzor technológia ami eliminálja a stealth képességet és akkor ott lesznek az amcsik egy rakat drága nem annyira jól manőverező géppel, amit vagy használnak valóban 50 évig, vagy fejlesztenek újakat.

    A lopakodó technológia az ellenséges légvédelem leküzdésének első fázisában hatásos, akkor ha nincs ellene ellenszer, ha valóban lopakodó. Ehhez az kellett volna, hogy a technológia ne terjedjen el. Az amcsiknak legyen 2-3 ezred jó drága ilyen csapásmérő gépük és ennyi, mert akkor nem éri meg kifejleszteni másnak sem, és nem éri meg az ez elleni technológiát sem kifejleszteni, mert egy nem elterjedt fegyverről van szó. Ha van atomfegyvered és másnak nincs, te vagy a világ ura, ha mindenkinek van, vagy lehet, olyan mintha nem is lenne.
    Ha lenne egy szer, amitől mindenki szuper testtel rendelkezne, akkor Swarcira senki nem lenne kíváncsi, és nem hogy amcsi szenátor nem lett volna, de még filmszerepeket sem kapna az akcentusával. :)
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.02.28. 01:54:07
  • molnibalage83 #47
    A kettő nincs egymás nélkül. A TVC ár/érték aránya borzalmas, minimális előnyért eszméletlen drága. Nem véletlenül nem terjedt el. Gyakorlatilag értelmetlen. Az F-22-re is azért került, mert anno megcsinálták és a jenkik szemléletének egy sajátos, de egyedi lecsapódása volt.

    A Szu-30MK családból is csak Indiának van TVC-s, az összes többi nem ilyen.
  • NEXUS6 #46
    Én aerodinamikáról beszélek, te meg a repülési teljesítményről. A kettő különbség, az utóbbiba a hajtómű teljesítmény is benne van vastagon. Emiatt egy tolóerővektoros hasonló paraméterű hajtóművel az F-15 valszeg jobb lenne. Pláne, hogy az F-22 vagy 1/3-dal nagyobb! A kistestvér az F-35 meg akkora tömegű, mint az F-15, ami maga is egy bazi nagy gép 20 t-ás felszálló súllyal.
  • molnibalage83 #45
    Amit olvastál az sanszosan a 4. gen vs F-35 írás volt.
  • molnibalage83 #44
    Ezt a kommentet bevallom nem értem.
  • SirBubu #43
    (a túróba, lejárt az 5 perc szerkesztési idő, most írhatom le újra fejből...)

    szóval félre a tréfával, természetesen nem olvastam el a 290 oldalas írásodat, talán egyszer

    azt viszont magamtól is tudom, hogy közelfogadottan az F-15 jó gép. a cikkben gondolom rendesen vannak technikai részletek, amik egy részét valszeg meg se érteném

    viszont van egy jó hírem! hónapokkal ezelőtt olvastam egy művedet a (z amerikai) lopakodókról (szupercirkálás meg ilyenek voltak benne), és tetszett. az mondjuk nem volt 290 oldal, talán 25-30
    Utoljára szerkesztette: SirBubu, 2015.02.27. 20:02:45
  • SirBubu #42
    ez pompázs cikk volt, köszi :)
  • Sequoyah #41
    Perpill a F-22 es az F-35 elegge kilognak a kepbol, mivel hazon beluli konkorencia, es mashonnan meg egyaltalan nincs konkurenciaja. Az elavultsagot a vilag tobbi reszevel szemben ertettem.
    Szoval mit tud egy modernizalt F-15 egy Eurofighterrel, Rafale-lel vagy a legmodernebb orosz fighterrel (Su-27?) szemben? Ha jol sejtem ezek utan mar csak 3-advonalu gepekrol beszelhetunk.
  • molnibalage83 #40
    Ha stealth gépekkel összevetve elavultak, hiszen az F-22 úgy tud irgalmatlanul kis RCS-t geometrikaialg, hogy a gép repteljesítményét nem korlátozza le az elődhöz képest, ahogy az F-35 sem az a béna kacsa, aminek a sok balfasz szertné látni...

    Repteljesítmény szemponjából a régi sárkányok aerodinamikája megfelelnek, hiszen nincs értelme tovább nyúzni őket, hatalmas befektetés ellenére sem tudnál sokkal jobbat csinálni és ahhoz új gépet kellene gyártani, amire nincs pénz és igény sem volt rá. Hiába tuda adott esetben kicsit jobb siklószámot máshol vagy aboszlútban, tolóerő nékül mit sem ér, és egy idő után meg a pilóta fiziológiai korlátaiba ütköznél. A rakéták kinematikai paraméterei miatt értelme sincs tovább fokozni a repteljesíményt, mert semmiféle pozitív hozadéka nincs. cserébe kurvadrága. Azért nem volt továbbfejlődés és továbblépés, mert nem volt igény új gépre sem.

    Ezen felül kisebb nagyobb átszabások egy autó esetén lehetségesek, de a repülőgépeknél ez nem ilyen egyszerű.