A macska és az ember legalább 9000 éve él "közös háztartásban", mégis alig tudunk valamit a háziasításukról. A macska genomjának elemzése érdekes eredményeket hozott.

A macskák háziasítása jóval újabb keletű, mint a kutyáké, akik több mint 30.000 éve szegődtek az ember mellé. "A macskák a kutyákkal ellentétben valójában csak félig háziasítottak" - nyilatkozott a tanulmány szerzője, Wes Warren, a St. Louis-i Washington Egyetem genetikusa. "Csak nemrégiben váltak el a vadmacskáktól, és még mindig hajlamosak a vad rokonaikkal történő szaporodásra, ezért meglepődtünk, amikor DNS bizonyítékokat találtunk a háziasításukra"

A háziasítás genetikájának megértéséhez a tudósok általában azt vizsgálják, hogy a génállomány mely területei változtak meg az emberekkel való együttélés hatására. Warren és munkatársai a házi- és a vadmacskák genomjait vetették össze és több jelentős eltérést mutató területet is beazonosítottak, melyek főként a viselkedéssel, az emlékezettel, a félelemmel és a jutalommal kapcsolatosak. Ezek a viselkedéstípusok, különösen a jutalommal kapcsolatos elvárás, rendkívül fontosak a háziasítás folyamatában.

"Az emberek azért fogadták be a macskákat, mert megoldották a rágcsálókkal kapcsolatos problémáikat, és élelemmel jutalmazzák a macskákat szolgálataikért" - mondta Warren, aki szerint ezáltal a vadonban a magányos életet kedvelő macskáknak is meg lett az okuk, hogy az emberekkel tartsanak, míg az emberek a tanulékonyabb fajtákat tartották meg, majd ezeket tenyésztették tovább.

A genetikai különbségek vizsgálatából az is kiderül, miért szinte teljes egészében húsevők a macskák, és mikben tér el látásuk és szaglásuk más állatokétól, például a kutyákétól. Zsíros, húsban gazdag étrendjük megemésztéséhez hatékony zsírlebontásra van szükségük. A kutatók több zsírátalakító gént is találtak a macskáknál és a tigriseknél, amik a generációk során gyorsabban változtak annál, hogy a véletlen számlájára lehessen írni. Ez a gyors változás általában azt jelenti, hogy ezek a gének valamilyen előnyt jelentenek, hasonló változások nem észlelhetők a jelentősen eltérő étrendet követő tehenek, vagy az ember ugyanezen génjeinél.

A macskák kevésbé támaszkodnak a szaglásukra a vadászatok során, mint a kutyák, ezért nem meglepő, hogy a kutatók kevesebb szagláshoz kapcsolódó gént találtak a macskáknál. Többet találtak azonban azokból a génekből, melyek a szaglás egy alternatívájaként a feromonokat észlelik, ezzel a macska leginkább társadalmi közegét tudja érzékelni, például az ellenkező nem képviselőit egyfajta kémiai kommunikációval. Ez a képesség nem olyan lényeges a kutyáknak, akik hajlamosak falkákban mozogni, a macskáknál azonban, akik sokkal inkább maguknak valók és nehezebben találnak társakat rendkívül fontos.

A macskák hallása is szokatlanul fejlett a húsevőkhöz viszonyítva, képesek az ultrahang tartományban is hallani, emellett látásuk is kivételes gyenge fényviszonyok között. "A macskák hajnalban és szürkületben aktívabbak, ezért képesnek kell lenniük a mozgások észlelésére gyengébb fényviszonyok között is" - mondta Michael Montague, a tanulmány társszerzője.

Bár a házimacskák genomja alig változott a vad rokonaiktól történt elválás óta, az új tanulmány bebizonyítja, hogy még mindig felfedezhetők a fajok háziasodására utaló bizonyítékok. "Fejlett genom szekvenálási technikákkal fényt tudtunk deríteni a macskák egyedi biológiájának és túlélési képességeinek genetikai jegyeire" - mondta Warren. "Emellett jelentősen növeltük ismereteinket a macskák háziasításának fejlődéséről"