Balázs Richárd
Hogyan cseréljük rossz emlékeinket jókra?
Az emlékeink igen ingoványos területet jelenthetnek. Egy rossz tapasztalat képes egy egykor kedvelt kávézót, vagy üdülőhelyet az örökre elkerülendő helyek listájára taszítani. Egerekkel végzett kísérletekből sikerült megtudni, hogyan fordíthatók vissza ezek a társítások.
Amikor egy helyről létrejön egy emlék, a hely részletei és a hozzá kötődő érzelmek két különböző agyterületen kódolódnak. Az emlék maga a hippokampuszban jön létre, míg a pozitív vagy negatív társítások az amigdalában tárolódnak. 2012-ben Susumo Tonegawa, az amerikai MIT tudósa egereken végzett kísérletet, melyben sikerült beindítani egy adott helyszínhez kapcsolódó emlék félelem részét, miközben a rágcsálók egy teljesen másik helyen voltak. Ehhez az optogenetika elnevezésű technikát használta kollégáival. A kísérletben genetikailag módosított egerekkel dolgoznak, az egerek agya egy fényérzékeny proteint termelt az adott hely emlékének kialakulásakor, melynek köszönhetően a kutatók egy koponyába ültetett optikai szálon keresztül elküldött fényimpulzussal fel tudták idézni az egerekben a kívánt helyszínt.
Az egerek áramütéseket kaptak miközben a hely emléke kialakult bennük, így a helyet a fájdalommal társították. Ezt követően egy új helyre költöztették őket, majd fényimpulzusokkal serkentették reakcióra az agyukat, aktiválva az eredeti emlékhez kapcsolódó neuronokat. Az egerek megdermedtek, rettegtek, bizonyítva, hogy a helyszínhez kötődő érzelmek kiválthatók az emlék újraaktiválásával. Tonegawa csapata ezt követően azt szerette volna kideríteni, vajon a rossz emlékek kicserélhetők-e jókra, illetve a jók rosszakra.
A hippokampuszukban fényérzékeny proteinnel rendelkező hímeket két csoportra osztották és két különböző élményt nyújtottak számukra egyazon helyen. Az egyik csoport nőstény egerekkel találkozott, ami pozitív reakciót gerjesztett, míg a másik csoport kis áramütéseket kapott. Tonegawa munkatársai ezután a fényimpulzus alkalmazásával újraaktiválták az emléket, miközben egy új helyen ellentétes élményekkel szembesítették őket. Azok, akik a nőstényekkel találkoztak áramütést kaptak, a sokkolt csapat pedig szemezhetett az ellentétes nem képviselőivel. Ezután visszavitték őket az eredeti helyre, ahol a korábban áramütéssel sújtott egyedeken kevésbé jelentkeztek a félelem jelei, helyette elkezdtek szaglászni abban a reményben, hogy találkoznak a nőstényekkel, a társítás tehát megváltozott anélkül, hogy ott lettek volna.
Egy másik kísérletben Tonegawa csapata bebizonyította, hogy ezek az érzelmi változások összhangban vannak a hippokampusz és az amigdala közötti kapcsolódás változásaival. Amikor kialakult az új társítás, az emlék helyének stimulálása a hippokampuszban a neuronok egy másik csoportját aktiválta az amigdalában a korábbiakhoz képest. A tanulmány igazolja a depresszióval küzdőknél jelenleg alkalmazott pszichoterápia létjogosultságát. "A pszichiáterek megpróbálják felidézni a beteg jó emlékeit. Ez csökkenti a rossz emlékek vagy az elszenvedett stressz hatását" - mondta Tonegawa, aki szerint az emlékek érzelmi töltetének manipulálása új utat nyithat a mentális egészség terén.
Jonathan Lee, a brit Birmingham Egyetem idegtudósa óvatosabban közelíti meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy az optogenetika egy rendkívül invazív technika, amit nem alkalmaznak embereken. A kísérletben megváltoztatott emlékek ezen felül a környezettől függő emlékek voltak, ami nem sokat ér egy adott fóbia esetében. Lee szerint fontosabb lenne kideríteni, hogyan lehet viselkedési módszerek alkalmazásával a leghatékonyabban reaktiválni a boldogabb emlékeket.
Amikor egy helyről létrejön egy emlék, a hely részletei és a hozzá kötődő érzelmek két különböző agyterületen kódolódnak. Az emlék maga a hippokampuszban jön létre, míg a pozitív vagy negatív társítások az amigdalában tárolódnak. 2012-ben Susumo Tonegawa, az amerikai MIT tudósa egereken végzett kísérletet, melyben sikerült beindítani egy adott helyszínhez kapcsolódó emlék félelem részét, miközben a rágcsálók egy teljesen másik helyen voltak. Ehhez az optogenetika elnevezésű technikát használta kollégáival. A kísérletben genetikailag módosított egerekkel dolgoznak, az egerek agya egy fényérzékeny proteint termelt az adott hely emlékének kialakulásakor, melynek köszönhetően a kutatók egy koponyába ültetett optikai szálon keresztül elküldött fényimpulzussal fel tudták idézni az egerekben a kívánt helyszínt.
Az egerek áramütéseket kaptak miközben a hely emléke kialakult bennük, így a helyet a fájdalommal társították. Ezt követően egy új helyre költöztették őket, majd fényimpulzusokkal serkentették reakcióra az agyukat, aktiválva az eredeti emlékhez kapcsolódó neuronokat. Az egerek megdermedtek, rettegtek, bizonyítva, hogy a helyszínhez kötődő érzelmek kiválthatók az emlék újraaktiválásával. Tonegawa csapata ezt követően azt szerette volna kideríteni, vajon a rossz emlékek kicserélhetők-e jókra, illetve a jók rosszakra.
A hippokampuszukban fényérzékeny proteinnel rendelkező hímeket két csoportra osztották és két különböző élményt nyújtottak számukra egyazon helyen. Az egyik csoport nőstény egerekkel találkozott, ami pozitív reakciót gerjesztett, míg a másik csoport kis áramütéseket kapott. Tonegawa munkatársai ezután a fényimpulzus alkalmazásával újraaktiválták az emléket, miközben egy új helyen ellentétes élményekkel szembesítették őket. Azok, akik a nőstényekkel találkoztak áramütést kaptak, a sokkolt csapat pedig szemezhetett az ellentétes nem képviselőivel. Ezután visszavitték őket az eredeti helyre, ahol a korábban áramütéssel sújtott egyedeken kevésbé jelentkeztek a félelem jelei, helyette elkezdtek szaglászni abban a reményben, hogy találkoznak a nőstényekkel, a társítás tehát megváltozott anélkül, hogy ott lettek volna.
Egy másik kísérletben Tonegawa csapata bebizonyította, hogy ezek az érzelmi változások összhangban vannak a hippokampusz és az amigdala közötti kapcsolódás változásaival. Amikor kialakult az új társítás, az emlék helyének stimulálása a hippokampuszban a neuronok egy másik csoportját aktiválta az amigdalában a korábbiakhoz képest. A tanulmány igazolja a depresszióval küzdőknél jelenleg alkalmazott pszichoterápia létjogosultságát. "A pszichiáterek megpróbálják felidézni a beteg jó emlékeit. Ez csökkenti a rossz emlékek vagy az elszenvedett stressz hatását" - mondta Tonegawa, aki szerint az emlékek érzelmi töltetének manipulálása új utat nyithat a mentális egészség terén.
Jonathan Lee, a brit Birmingham Egyetem idegtudósa óvatosabban közelíti meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy az optogenetika egy rendkívül invazív technika, amit nem alkalmaznak embereken. A kísérletben megváltoztatott emlékek ezen felül a környezettől függő emlékek voltak, ami nem sokat ér egy adott fóbia esetében. Lee szerint fontosabb lenne kideríteni, hogyan lehet viselkedési módszerek alkalmazásával a leghatékonyabban reaktiválni a boldogabb emlékeket.
