A műholdas adatok legfrissebb elemzése szerint a több mint két hete eltűnt malajziai Boeing 777-es lezuhant az Indiai-óceán déli részén. A hivatalos tájékoztatás szerint a tragédiát senki nem élte túl a 239 utas és a gép legénysége közül.

A hírt Najib Razak, Malajzia miniszterelnöke jelentette be a brit Légi Baleset Vizsgáló Testület (AAIB) és az ugyancsak brit központú Inmarsat elemzése alapján. "Mély szomorúsággal és fájdalommal kell közölnöm, hogy az új adatok szerint az MH370-es járatot az Indiai-óceán déli részén, Perth-től nyugatra érte a vég. Ez egy leszállóhelyektől távol eső terület“ - mondta Razak.

A Malaysian Airlines közleménye szerint az MH370 minden kétséget kizáróan lezuhant és senki nem élte túl a katasztrófát. A Pekingbe tartó gép március 8-án szállt fel Kuala Lumpurból. Kevesebb, mint egy órával később transzpondere elnémult, miközben a Dél-kínai-tenger felett Vietnám felé repült, ezáltal a gép eltűnt a radarról. Innentől bizonytalanná vált a repülési útvonala és kutató csapatokat indítottak a Dél-kínai-tenger és az Indiai-óceán azon területeire amerre gyanították a gép haladási irányát.

Sok repülőgép közvetít műszaki adatokat, és bár a légitársaság nem vette igénybe járatainál az Inmarsat műholdas átjátszási szolgáltatását, a Boeing 777 fel volt szerelve egy Inmarsat műholdas adóvevővel, ami egy órán át még küldött adatokat nem tartalmazó jeleket, úgynevezett pingeket az egyik Inmarsat műholdnak. Március 15-én a pingek alapján számították ki, milyen messze volt a repülőgép a geostacionárius pályán keringő műholdtól. Az eredmények két lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel. Az egyik szerint a gép egy széles északi légifolyosón haladt Kazahsztán irányába, a másik szerint délre tarthatott, az Indiai-óceán nyílt területei felett.

Az északi területeken egyetlen nemzet sem észlelte radarjain a gépet, ezért a kutatások döntő többsége délre irányult. Az elmúlt napokban francia, ausztrál és kínai műholdak lehetséges repülőgép roncsokat észleltek az óceán felszínén, míg hétfőn kínai és ausztrál repülőgépekből is láttak törmelékeket az óceánon hánykolódni. Ezzel együtt egyik esetben sem erősítették meg, hogy ezek repülőgép maradványai lennének. Az AAIB az Inmarsat jelekből vonta le a következtetését, miután a cég más, ismert útvonalon, magasságon és sebességen közlekedő járatok adatait is kielemezte és összevetve a malajziai gép jelzéseivel lemodellezte az MH370 helyzetét. "Az új elemzés következtetése szerint az MH370 a déli folyosó mentén repült és utolsó pozíciója az Indiai-óceán közepe felett volt“ - mondta Razak.

Az Inmarsat alelnöke, Chris McLaughlin hétfő este a BBC-nek elmondta: a cég új modellezési módszert alkalmazott a repülőgép útvonalának visszakereséséhez. Mindenekelőtt azokat a "ping"-eket keresték elő a mérhetetlenül nagy adathalmazból, amelyeket a Boeing 777-es küldött a brit cég egyik műholdjára. McLaughlin a feladat nehézségét illusztrálandó kifejtette, hogy e rövid radarjelzéseket a repülőgép óránként egyszer küldte, és e kommunikációban nem szerepelt semmiféle GPS-, idő- vagy távolságinformáció. Így először gyakorlatilag "sötétben kellett tapogatózni", és a cég tudományos stábjának kitartását dicséri, hogy végül modellezni tudták a maláj gép útvonalát, amely messze eltért a Pekingbe tartó járat eredetileg tervezett repülési irányától.

A szakértőknek sikerült azt is nagy biztonsággal megállapítaniuk, hogy a gép normál, 30 ezer láb - 9300 méter - feletti utazómagasságon repült. Az Inmarsat mérnökei nem találtak bizonyítékokat azokra a korábbi beszámolókra, amelyek szerint a Boeing 777-es repülési magassága erőteljesen ingadozott az eltűnés előtt. Az Inmarsat az összegyűjtött adatokat a következtetésekkel együtt vasárnap este adta át a légi balesetek kivizsgálását végző brit hatóságnak (AAIB), amely hétfőn továbbította a vizsgálati eredményt a malajziai kormánynak.

Eközben az Egyesült Államok haditengerészete vízalatti keresésre készül. Egy hajó vontatta eszközt, az úgynevezett Towed Pinger Locator System-et küldik az Indiai-óceánra, ami képes észlelni egy lezuhant repülőgép fekete dobozának 6000 méteres mélységből érkező ultrahangos jeleit. Az Indiai-óceán átlagos mélysége 4000 méter, a fedélzeti rendszereknek azonban csak 30 napra elegendő energiaellátásuk van, ezért bár a keresés nem kilátástalan, elég szűkös az idő.

Mindezek mellett koránt sem egyszerű megtalálni egy elsüllyedt repülőgépet, figyelmeztet John Powis, a brit haditengerészet HMS Unseen, a HMS Victorious és a HMS Resolution tengeralattjáróinak egykori parancsnoka. "A tartomány, amiben egy ping észlelhető, számos környezeti tényezőtől függ, ilyen például a háttérzaj, a víz sűrűségének változásai, ami visszaverheti a jelet, valamint a tengerfenék képződményeinek és magának a roncsnak az árnyékoló hatása" - taglalta.