Órákkal a halálunk után is visszatérhetünk az életbe

Komoly változást okozhat az orvoslásban egy új kutatás, melynek eredményeképpen a betegeket órákkal a szív leállása után is vissza tudják hozni az életbe.

A válaszvonal élet és halál között közel sem olyan egyértelmű, mint azt eddig gondoltuk, mivel az újjáélesztéssel kapcsolatos tudományos fejlesztések eredményeképpen mostantól órákkal a szív leállása után is képesek az orvosok visszahozni az életbe az elméletileg már halott pácienst. "Az eddigi álláspont szerint ha egy beteg szíve és a légzése is leállt, akkor halottnak lett nyilvánítva" - árulta el Dr. Sam Parnia, a New York Állami Egyetem adjunktusa. "Semmit nem lehetett tenni, hogy változtassanak ezen."

Azonban a halállal kapcsolatos kutatások során kiderült, hogy az elmúlás nem egy pillanat alatt következik be, hanem egy hosszas folyamatként zajlik le a szervezetünkben. Igazából a halál jelenlegi definíciója után kezdik meg a sejtek a haldoklás folyamatát. "Ez a procedúra hosszú órákig is eltarthat és most már képesek lehetünk megfordítani azt" - tette hozzá Parnia.

Az orvostudományban eddig tartotta magát az a tény, hogy ha egy emberi szív leáll és már nem pumpálja a vért, akkor pár perccel később az agy az oxigénhiány miatt elkezd maradandó károsodásokat szenvedni. Ezt az elméletet azonban ma már a legtöbb tudós, kutató idejétmúltnak nevezi. "Mikor a szív leáll, az csak a halál folyamatának kezdete" - árulta el Dr. Stephan Mayer, a Columbia Egyetem neurológus professzora.

"Egy oxigén nélküli agyról tudjuk, hogy rengeteg jelzést küld a test különböző sejtjeihez: ideje meghalni" - árulta el Dr. Lance Becker, a Pennsylvania Egyetem professzora. "Szóval van lehetőségünk kicsit módosítani ezt a programot és elérni, hogy behúzza a féket a folyamat." Az egész kutatás ötlete onnan ered, hogy már korábban is sikerült különösebb agyi károsodás nélkül visszahozni az életbe órák óta "halott" betegeket.

Ennek azonban feltétele a hypothermia, azaz a kóros lehűlés. Ilyenkor a testet a normál hőmérsékleténél (37 fok) pár fokkal alacsonyabban tartják a szakemberek, mivel ebben az esetben az agy oxigénigénye csökken, ám ennek is vannak határai. Bár a hűtési folyamat már komoly technológiai háttérrel rendelkezik, de itt is eljön az a pillanat, amikor már nincs értelme a további próbálkozásnak.

A kutatók arra is rájöttek, hogy az sem mindegy, hogyan kezdjük el visszahozni a pácienst az életbe. Az eddigi módszer szerint ha fellépett az oxigénhiány, akkor oxigént pumpáltak be, ám mostanra kiderült, hogy ez a legtöbb esetben ártalmas. Éppen ezért a szív újraindítása után tilos azonnal vért és oxigént adni a betegnek, fokozatosan kell beindítani a szervezetet.

Az új eredményekkel azonban etikai gondok is lehetnek, hiszen nem biztos, hogy az orvosok vállalják majd annak a kockázatát, hogy órákkal a szív leállása után visszahoznak embereket és vagy lesz agyi károsodás vagy nem. "Amit meg kell tanulnunk az annyi, hogy a berögzült hiedelmek az agy visszafordíthatatlan károsodásáról egyszerűen nem valósak" - fejtette ki Mayer. "Ám ha túl korán hozzuk meg a döntést és nem megyünk végig az úton, akkor egyszerűen leírjuk ezeket a betegeket. Ha azonban tehetünk valamit értük, akkor miért csak félig megyünk el az úton?"