Ötvös Tibor
The Bridge
Mindig öröm, ha egyedi programok akadnak az ember kezébe. A The Bridge kétségtelenül egy ilyen alkotás, melyben egy pazar képi világ párosul egyedi játékmenettel.
Hősünk egy átlagosnak tűnő professzor, aki egy fekete-fehér világban kalandozik. A világ körülöttünk folyamatosan nehezedő logikai kihívásokat tartogat. Feladatunk pedig egyszerű: eljutni a pálya végén található ajtóhoz. Ám ehhez bizony számos alkalommal meg kell tornáztatnunk majd a szürkeállományunkat és a kézügyesség is fontos szerepet kap.
A könnyebb kihívásoknál az egész pályát forgatjuk majd, az óramutató járásával megegyező illetve ellentétes irányban. Itt mindössze a pályákon található, zuhanó vagy mozgó tárgyakat kell elkerülnünk. Az első pár szakaszon csak ilyen szintekkel találkozhatunk, ami jó kis bemelegítést jelent.
Később azonban nehezednek a feladatok. Az ajtókon például csak akkor haladhatunk át, ha azok fehérek. Ám lesznek olyan pályák, ahol kezdésnek szürkék és addig kell forgatni a pályát, míg ki nem fehérednek. Ekkor azonban nagyon nehéz lesz le- vagy feljutni a kijárathoz.
Összesen 24 pályán kell túljutni. Negatívum, hogy a lassú forgatási lehetőség miatt sokan kemény szitkokat szórnak majd a fejlesztőkre az olyan szinteken, ahol az időzítésnek és a gyorsaságnak szerepe lesz egy feladvány megoldásában. Lehetőségünk van visszatekerni az időt, így nem kell az elejéről kezdeni az adott szakaszt. Ez komoly segítség.
A The Bridge története is nagyon érdekes és bizony ahhoz is kell egy kis agymunka, hogy a végén megértsük, mi is történt akkor velünk az eltelt órákban (épp ezért nem árulunk el semmit róla). A zene remek, a grafika pedig nagyon hangulatos (mintha ceruzával rajzolták volna egy vázlatfüzetbe az egészet). A feladványok (pár darabtól eltekintve) kellően változatosak és érdekesek. Aki szereti a logikai játékokat és nem fél az újdonságtól, az mindenképpen tegyen egy kört a The Bridge világában.
Hősünk egy átlagosnak tűnő professzor, aki egy fekete-fehér világban kalandozik. A világ körülöttünk folyamatosan nehezedő logikai kihívásokat tartogat. Feladatunk pedig egyszerű: eljutni a pálya végén található ajtóhoz. Ám ehhez bizony számos alkalommal meg kell tornáztatnunk majd a szürkeállományunkat és a kézügyesség is fontos szerepet kap.
A könnyebb kihívásoknál az egész pályát forgatjuk majd, az óramutató járásával megegyező illetve ellentétes irányban. Itt mindössze a pályákon található, zuhanó vagy mozgó tárgyakat kell elkerülnünk. Az első pár szakaszon csak ilyen szintekkel találkozhatunk, ami jó kis bemelegítést jelent.
Később azonban nehezednek a feladatok. Az ajtókon például csak akkor haladhatunk át, ha azok fehérek. Ám lesznek olyan pályák, ahol kezdésnek szürkék és addig kell forgatni a pályát, míg ki nem fehérednek. Ekkor azonban nagyon nehéz lesz le- vagy feljutni a kijárathoz.
Összesen 24 pályán kell túljutni. Negatívum, hogy a lassú forgatási lehetőség miatt sokan kemény szitkokat szórnak majd a fejlesztőkre az olyan szinteken, ahol az időzítésnek és a gyorsaságnak szerepe lesz egy feladvány megoldásában. Lehetőségünk van visszatekerni az időt, így nem kell az elejéről kezdeni az adott szakaszt. Ez komoly segítség.
A The Bridge története is nagyon érdekes és bizony ahhoz is kell egy kis agymunka, hogy a végén megértsük, mi is történt akkor velünk az eltelt órákban (épp ezért nem árulunk el semmit róla). A zene remek, a grafika pedig nagyon hangulatos (mintha ceruzával rajzolták volna egy vázlatfüzetbe az egészet). A feladványok (pár darabtól eltekintve) kellően változatosak és érdekesek. Aki szereti a logikai játékokat és nem fél az újdonságtól, az mindenképpen tegyen egy kört a The Bridge világában.