Németh Szabolcs
Sinking Island - gyors felderítés rendel
Milyen lelkiállapotba kerülhet egy ember, akinek egy gyilkosságot kell felgöngyölítenie miközben a helyszín, az alatta lévő aprócska sziget napról-napra egyre jobban a tenger ölelésébe veszik? Erre próbál választ adni a Sinking Island.
Benoit Sokal neve mindenki számára ismerős lehet. A Syberia után nagyon sokan nyalták meg mind a tíz ujjukat, hiszen olyan játékot kaptak, amilyenre talán álmukban sem mertek gondolni: izgalmasat, érdekeset, nehezet, és nem utolsó sorban szépet. Annak idején még a Microids stúdióval karöltve gondolta ki a Syberiát, amelyet még ma is sokan az egyik legjobb kalandjátékként tartanak számon.
A Syberia óta sok-sok év telt el, a Microids helyét egy saját alapítású cég, a White Birds Production vette át. Sokal visszatérése azonban nem sikerült fényesen, Paradise nevű játéka egyáltalán nem aratott sikert sem a szakma, sem a játékosok körében. Volt olyan lap, amely fél oldalon keresztül sorolta a program hiányosságait, hibáit. Nem véletlen tehát, hogy a tökéletes munkához szokott zseni újfent hadat üzent a kétkedőknek, kritikusoknak, és most egy szigeten játszódó krimivel szeretné feledtetni a Paradise halvány szereplését.
A történet szerint egy igen gazdag figura kinézi magának a már említett szigetet, és az élővilág, valamint magának a földarab tűrőképességének határát súrolva hatalmas üdülőközpontot építtet, amit egy monumentális hotellal koronáz meg. Igen ám, de az amúgy is ingatag lábakon "lebegő" sziget az abba nem maradó kiszipolyozás miatt - és nem utolsósorban a 200 méter magas luxushotel révén - elkezd süllyedni. Mindeközben a terv kiötlője és pénzelője meghal, holtan találják a tengerparton. Ekkor lépünk be mi a képbe, és a negyven éves Jack Norm bőrébe bújva hamar rájövünk arra, hogy a milliárdos nem saját kezűleg vetett véget életének.
Tíz ember gyanúsítható a milliárdos meggyilkolásával, ugyanis mindegyik kellően megorrolt az örök nyugalomra szenderült pénzeszsákra. Azt tudjuk, hogy közülük lesz valaki a hunyó, viszont ezt bizonyítanunk is kell, ami minden, csak nem könnyű ebben a játékban. Összesen három napunk maradt a bizonyítékok feltárására, ugyanis a sziget 72 óra múlva örökre a tenger mélyére költözik, miközben már a süllyedés alatt fontos támpontok veszhetnek el a hömpölygő, habos hullámok végett, amelyek tovább lassítják a nyomozás menetét.
A tipikusan "point and click" stílusú kalandjátékot tehát egyszerűen megfejelték némi időkorláttal. Időről-időre egy ellenőrzőpontba botlunk, ahol újragondolhatjuk eddig elért eredményeinket. Ha lejárna a két pontra adott időnk, illetve meghalnánk, akkor a program automatikusan az előző fejezetig repít vissza minket, és újra órákat szenvedhetünk végig mire eljutunk oda, ahol legutóbb megakadtunk. A játékot, mint már említettük három napra oszthatjuk fel. Az első két napon lehetőleg mindent át kell kutatnunk, ugyanis az utolsó napon, ha feltorlódnak a teendőink, lehetetlenség az ügy végére járni. Tehát ha kissé szokatlan is az ellenőrzőpontok használata a Sinking Islands-ben, kapkodni kell a lábunkat.
A grafikát nem érdemes túlragozni, hiszen egy képen még a legrusnyább program is szemet gyönyörködtető lehet. A screenshotok alapján nem néz ki rosszul a Sinking Islands, de igazán hiteles véleményt akkor alkothatunk majd, ha kezünk közé kaparintottuk Benoit Sokal újabb munkáját.
Benoit Sokal neve mindenki számára ismerős lehet. A Syberia után nagyon sokan nyalták meg mind a tíz ujjukat, hiszen olyan játékot kaptak, amilyenre talán álmukban sem mertek gondolni: izgalmasat, érdekeset, nehezet, és nem utolsó sorban szépet. Annak idején még a Microids stúdióval karöltve gondolta ki a Syberiát, amelyet még ma is sokan az egyik legjobb kalandjátékként tartanak számon.
A Syberia óta sok-sok év telt el, a Microids helyét egy saját alapítású cég, a White Birds Production vette át. Sokal visszatérése azonban nem sikerült fényesen, Paradise nevű játéka egyáltalán nem aratott sikert sem a szakma, sem a játékosok körében. Volt olyan lap, amely fél oldalon keresztül sorolta a program hiányosságait, hibáit. Nem véletlen tehát, hogy a tökéletes munkához szokott zseni újfent hadat üzent a kétkedőknek, kritikusoknak, és most egy szigeten játszódó krimivel szeretné feledtetni a Paradise halvány szereplését.
A történet szerint egy igen gazdag figura kinézi magának a már említett szigetet, és az élővilág, valamint magának a földarab tűrőképességének határát súrolva hatalmas üdülőközpontot építtet, amit egy monumentális hotellal koronáz meg. Igen ám, de az amúgy is ingatag lábakon "lebegő" sziget az abba nem maradó kiszipolyozás miatt - és nem utolsósorban a 200 méter magas luxushotel révén - elkezd süllyedni. Mindeközben a terv kiötlője és pénzelője meghal, holtan találják a tengerparton. Ekkor lépünk be mi a képbe, és a negyven éves Jack Norm bőrébe bújva hamar rájövünk arra, hogy a milliárdos nem saját kezűleg vetett véget életének.
Tíz ember gyanúsítható a milliárdos meggyilkolásával, ugyanis mindegyik kellően megorrolt az örök nyugalomra szenderült pénzeszsákra. Azt tudjuk, hogy közülük lesz valaki a hunyó, viszont ezt bizonyítanunk is kell, ami minden, csak nem könnyű ebben a játékban. Összesen három napunk maradt a bizonyítékok feltárására, ugyanis a sziget 72 óra múlva örökre a tenger mélyére költözik, miközben már a süllyedés alatt fontos támpontok veszhetnek el a hömpölygő, habos hullámok végett, amelyek tovább lassítják a nyomozás menetét.
A tipikusan "point and click" stílusú kalandjátékot tehát egyszerűen megfejelték némi időkorláttal. Időről-időre egy ellenőrzőpontba botlunk, ahol újragondolhatjuk eddig elért eredményeinket. Ha lejárna a két pontra adott időnk, illetve meghalnánk, akkor a program automatikusan az előző fejezetig repít vissza minket, és újra órákat szenvedhetünk végig mire eljutunk oda, ahol legutóbb megakadtunk. A játékot, mint már említettük három napra oszthatjuk fel. Az első két napon lehetőleg mindent át kell kutatnunk, ugyanis az utolsó napon, ha feltorlódnak a teendőink, lehetetlenség az ügy végére járni. Tehát ha kissé szokatlan is az ellenőrzőpontok használata a Sinking Islands-ben, kapkodni kell a lábunkat.
A grafikát nem érdemes túlragozni, hiszen egy képen még a legrusnyább program is szemet gyönyörködtető lehet. A screenshotok alapján nem néz ki rosszul a Sinking Islands, de igazán hiteles véleményt akkor alkothatunk majd, ha kezünk közé kaparintottuk Benoit Sokal újabb munkáját.