Gyurkity Péter

Videójátékok az iskolákban

Az oktatás hanyatlását szeretnék megakadályozni azon amerikai szakértők, akik a videójátékok intenzív alkalmazását javasolják az oktatási intézményekben. A valós problémák megoldása mellett a diákok érdeklődését is felkelthetik.

A Reuters terjedelmes írásban számolt be azon kutatásokról, amelyek a számítógépes játékok alkalmazását, azok várható hatását igyekeznek felmérni, megbecsülni. Többen ugyanis amellett foglalnak állást, hogy a videójátékok használatával nemcsak a tanulók érdeklődését kelthetik fel a tananyag iránt, hanem valós problémák vizsgálatával és megoldásával fontos ismereteket, képességeket adhatnak át, mutathatnak be.

Példaként említik a MacArthur Alapítvány tanulmányát, amely azt a következtetést vonja le, hogy a fiatalabb korosztályok tagjai nem pusztán szórakozásból játszanak számítógépes játékokkal, egy részüket ugyanis ez ösztönzi bizonyos könyvek elolvasására, megismerésére. A közvéleményben számos félelem, aggodalom övezi az agresszív videójátékokat, azok vélt vagy valós hatásait, ám a megfelelő figyelemmel és óvatossággal hasznát vehetik a műfajnak. Természetesen az iskolákban nem az akciójátékokat, FPS-eket vennék igénybe, hanem olyan speciális programokat, amelyek egy-egy konkrét kérdés, témakör vizsgálatára szakosodnak. Felmerül itt az olyan népszerű alkotások szerepe is mint a Second Life, amely külön projektet működtet oktatóknak, intézményeknek, szervezeteknek, vagy akár vállalatoknak. A virtuális világot több oktató hasznosítja diákjaival közösen, akik online oldhatnak meg kreativitást igénylő feladatokat, vitathatnak meg érdekes kérdéseket.

A szakértők többsége ugyanakkor továbbra is óvatossággal közelít a téma felé, kihangsúlyozva, hogy mindvégig nyitott szemmel, nagy figyelemmel kell kísérni a kezdeményezéseket, megelőzendő a nem kívánt jelenségeket és hatásokat. A negatívumok között sorolják fel a gyermekeknél egyre nagyobb arányban előforduló koncentrációhiányt, agresszív viselkedést, itt azonban sokszor nem egyértelmű az ok-okozati viszony. A többség hajlamos az eszközt okolni anélkül, hogy közelebbről megvizsgálná, megismerné azt. Éppen ezért - nem meglepő módon a témakör tanulmányozását ajánlják mindazoknak, akik egy kicsit is érdeklőknek iránta, vagy éppen tartanak attól.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Kongy #18
    Jó,az egy dolog hogy érdekelnék a diákokat a videójátékok,de sztem pont ez vezetne az oktatás hanyatlásához...
  • Indigo #17
    Nah, hát azért a videójátékokat ilyen szempontból nem hasonlítanám a könyvekhez. És a mennyiségi arányok összehasonlítása is kicsit sántít. De rendben, legyen neked művészet... Végülis, hogy mi számít művészetnek, elég szubjektív dolog...
  • Sanyix #16
    Lehet ja. pl fizikát, és térbeli tájékozódást az orbiter segítségével lehet tanulni, mert rá van kényszerítve az ember ha "játszani" akar vele, hogy jobban utánanézzen hogy is működik a gravitáció, lendület, mi mitől függ, na meg élethű légkörbe lépéshez, repszimes múlt, és egy kis aerodinamikai ismeret sem árt, ráadásul nagy koncentrációt igényel, mert a sok lépésből akár 1-et elront/kifelejt az ember akkor nincs bocsánat :).
  • dronkZero #15
    "Hány olyan számítógépes játékkal találkoztál életedben, amelynek a története (beleértve a történetmesélés stílusát, mondanivalóját, tanulságát) felér egy szépirodalmi műével? Én nem sokkal."

    Sok tényleg nincs. De azért van néhány. Ha megnézed az eddig a történelem során megírt könyvek összességét, ennek hány százaléka ami a szépirodalom kategória? Na, játékoknál az arány kb ugyanez, csak az összes eddig termelt játék mennyiségben a töredéke a könyveknek.

    "Ja, és persze az egyik legfontosabb, amiért olvasunk: felszabadítja és szabadjára engedi a saját képzelőerőnket és fantáziánkat."

    Ez nem a tartalom és minőség, hanem a hordozó média sajátossága. Filmet nézve sem nagyon dolgozik a fantáziád, mégis létezik a fogalom, hogy filmművészet.

    "Mert nem...Sajnos."
    Ez az egész bekezdésed elmondható az irodalomra is. Egy "TESCO-titkok" sem képvisel semmilyen értéket, mégis az irodalom kategóriába tartozik. Persze a ponyvába.

    "A festészetet ebből hagyjuk ki, mert a játékoknak közük nincs a festészethez, az állóképi ábrázoláshoz. Egy-egy festmény, vagy fotó, vagy bármilyen állókép sokkal többet elmond, mint egy egész számítógépes játék."

    Ebben sem értek egyet. Vannak hasonló jellemvonások itt is. Egy játék teljes képi világa, színhasználata, motívumai jellemzőek az adott játékra, mint festészet esetében az adott képre. Ezt alátámasztani látszik, hogy a játékok először "concept art" alakban kezdenek formát ölteni (jellemzően grafika és festmény, nem digi kép).

    "Szerintem ezek a dolgok, amiket említettél, a játékok és művészetek kapcsán, csak egyszerű belemagyarázások."

    Szerintem a művészet, mint fogalom, önmagában egyszerű belemagyarázás(és sznobizmus). De ez most nem tartozik ide.
    A játékokat valóban a helyükön illene kezelni, ami azt is jelenti, hogy észre kellene venni az értékeiket is, nem csak a hibákat és hiányosságokat lobogtatni folyton. Egyébként az irodalom(filmművészet, festészet, zene) is elsősorban szórakoztatásra van szánva, ezért nem nagyon értem, hogy akkor most miért is ez az éles határ.

    "Kár is arról ábrándoznod, hogy egyszer majd kiváltják az ének-zene, irodalom, nyelvtan, történelem stb. óráidat :P"

    Hehe, ja, vártam, hogy mikor kapom ezt meg. 26 évesen, diplomás mérnökként nyilván nem azért vetettem ezt fel, mert nincs kedvem elolvasni a kötelezőket... :P Egyébként meglehetősen sokat olvasok, nem érzem magam beszűkült szakbarbárnak. Csak a berögzült, gondondolkodásbeli korlátoltság és rugalmatlanság időnként bassza a csőröm. (Ezt most nem rád értettem, inkább a "tiltsuk be a játékokat, mert az minden baj forrása" típusú német politikusokra, és az általuk megcélzott szavazók rétegére gondoltam.)
  • Indigo #14
    "Miért gondolja mindenki, hogy a szépirodalom "jobb"?"

    Miért gondolod, hogy nem jobb? Hány olyan számítógépes játékkal találkoztál életedben, amelynek a története (beleértve a történetmesélés stílusát, mondanivalóját, tanulságát) felér egy szépirodalmi műével? Én nem sokkal. A legtöbb játékban a történet pusztán körítésként van a legújabb technológia demonstrálásához... Vagy wow és tsai esetén a havi bevétel biztosításához azáltal, hogy folyamatos elfoglaltságot ad az agyatlanul hentelni vágyóknak...

    "Néhány játék történetvezetése simán megírható lenne könyvben is."

    Talán néhányé, de szerintem igen kevésé. Mellesleg a legtöbb játékban a folyamatos interaktivitás miatt sokkal kevésbé szúr szemet a történet hiányossága, elnagyoltsága, erőltetettsége... Egy regényben, egy novellában sokkal aprólékosabban, kifinomultabban lehet szőni a cselekményeket, és sokkal árnyaltabb képet lehet festeni, mint bármilyen interaktív játékban. És akkor még csak a történetről beszéltünk, azok a dolgok, amik a szépirodalmat szépirodalommá teszik, megint megénének egy misét, de ebbe ne menjünk most bele. Ja, és persze az egyik legfontosabb, amiért olvasunk: felszabadítja és szabadjára engedi a saját képzelőerőnket és fantáziánkat. Míg egy FPS, valljuk be, nem nagyon mozgatja meg az agytekervényeinket...

    "miért nem képesek az emberek a szgépes játékokat úgy kezelni, mint művészet"

    Mert nem az. Lehetne az is, vannak is rá példák, én is tudnék jónéhány olyan játékot felsorolni, amire már-már azt mondanám, hogy művészet, de a játékok legnagyobb része eleve nem ilyen céllal készül. És ha megnézed a tendenciát, egyre kevésbé képviselnek a játékok művészeti értékeket... Sajnos.

    A festészetet ebből hagyjuk ki, mert a játékoknak közük nincs a festészethez, az állóképi ábrázoláshoz. Egy-egy festmény, vagy fotó, vagy bármilyen állókép sokkal többet elmond, mint egy egész számítógépes játék. A filmművészethez már annál inkább lehetne közük, és örülnék is, ha így lenne, de sajnos a legtöbb játék kábé annyi értéket képvisel ilyen téren, mint egy elcsépelt ponyvaregény megfilmesített változata...

    Szerintem ezek a dolgok, amiket említettél, a játékok és művészetek kapcsán, csak egyszerű belemagyarázások. A játékokat a helyükön kell kezelni. Elsősorban ugyanis szórakoztatásra készülnek, és ez nagyon sokáig így is fog még maradni. Kár is arról ábrándoznod, hogy egyszer majd kiváltják az ének-zene, irodalom, nyelvtan, történelem stb. óráidat :P
  • Indigo #13
    Na igen, a repszimből piszok jól meg lehet tanulni a repülés alapjait. Kár, hogy ezzel (tanulás szempontjából) sokra nem megyünk, nem lesz mindenkiből pilóta... Szórakozásnak egyébként kiváló, leköti a figyelmet és nagy koncentrációt igényel.
  • Indigo #12
    Nem könyvek helyett javasolják a játékokat, hanem amellett! Szándékosan ferdítesz, vagy nem értetted meg a cikket?
  • dronkZero #11
    "...nem pusztán szórakozásból játszanak számítógépes játékokkal, egy részüket ugyanis ez ösztönzi bizonyos könyvek elolvasására, megismerésére."

    Na ez egy érdekes kérdést vet fel bennem. Miért gondolja mindenki, hogy a szépirodalom "jobb"? Gyilkolnak, háborúznak, tönkretesznek, félrekefélnek, lopnak, csalnak a szépirodalmi művekben szereplő alakok is. Azok ellen mégsem tiltakozik senki, sőt, kötelező olvasmány. Néhány játék történetvezetése simán megírható lenne könyvben is. Mi bajuk van a formátummal? Ja, hogy ez interaktív?

    Egyébként nem is értem, hogy miért nem képesek az emberek a szgépes játékokat úgy kezelni, mint művészet. Egyesíti a képi(festészet, filmművészet), zene, és irodalom kategóriákat. Itt is van igényes, átlag és ponyva kategória.

    Szerintem 20-30 év, kihal az a generáció, akik nem tudják kezelni az egeret és félnek még a windowstól is, aztán simán bejönnek majd a "kötelező játék" kategóriák az iskolákban.
  • Molnibalage #10
    Hát a repszim azért az tényleg segíthet, de csak akkor, hogyha komolyan foglalkoik vele az ember. A Falcon 4.0 szériához adott manualok több száz oldalasak...
  • Cat #9
    Akuma, én se értek egyet, igenis meg lehet tanulni játékokból - "játszva tanulni". Az emberben sokkal inkább megragad az, ami érdekli, és amit meg akar érteni. Fontos dolgot hagysz ki: ezt a gyerekek nem tanulásnak fogják fel.