#15
"Hány olyan számítógépes játékkal találkoztál életedben, amelynek a története (beleértve a történetmesélés stílusát, mondanivalóját, tanulságát) felér egy szépirodalmi műével? Én nem sokkal."
Sok tényleg nincs. De azért van néhány. Ha megnézed az eddig a történelem során megírt könyvek összességét, ennek hány százaléka ami a szépirodalom kategória? Na, játékoknál az arány kb ugyanez, csak az összes eddig termelt játék mennyiségben a töredéke a könyveknek.
"Ja, és persze az egyik legfontosabb, amiért olvasunk: felszabadítja és szabadjára engedi a saját képzelőerőnket és fantáziánkat."
Ez nem a tartalom és minőség, hanem a hordozó média sajátossága. Filmet nézve sem nagyon dolgozik a fantáziád, mégis létezik a fogalom, hogy filmművészet.
"Mert nem...Sajnos."
Ez az egész bekezdésed elmondható az irodalomra is. Egy "TESCO-titkok" sem képvisel semmilyen értéket, mégis az irodalom kategóriába tartozik. Persze a ponyvába.
"A festészetet ebből hagyjuk ki, mert a játékoknak közük nincs a festészethez, az állóképi ábrázoláshoz. Egy-egy festmény, vagy fotó, vagy bármilyen állókép sokkal többet elmond, mint egy egész számítógépes játék."
Ebben sem értek egyet. Vannak hasonló jellemvonások itt is. Egy játék teljes képi világa, színhasználata, motívumai jellemzőek az adott játékra, mint festészet esetében az adott képre. Ezt alátámasztani látszik, hogy a játékok először "concept art" alakban kezdenek formát ölteni (jellemzően grafika és festmény, nem digi kép).
"Szerintem ezek a dolgok, amiket említettél, a játékok és művészetek kapcsán, csak egyszerű belemagyarázások."
Szerintem a művészet, mint fogalom, önmagában egyszerű belemagyarázás(és sznobizmus). De ez most nem tartozik ide.
A játékokat valóban a helyükön illene kezelni, ami azt is jelenti, hogy észre kellene venni az értékeiket is, nem csak a hibákat és hiányosságokat lobogtatni folyton. Egyébként az irodalom(filmművészet, festészet, zene) is elsősorban szórakoztatásra van szánva, ezért nem nagyon értem, hogy akkor most miért is ez az éles határ.
"Kár is arról ábrándoznod, hogy egyszer majd kiváltják az ének-zene, irodalom, nyelvtan, történelem stb. óráidat :P"
Hehe, ja, vártam, hogy mikor kapom ezt meg. 26 évesen, diplomás mérnökként nyilván nem azért vetettem ezt fel, mert nincs kedvem elolvasni a kötelezőket... :P Egyébként meglehetősen sokat olvasok, nem érzem magam beszűkült szakbarbárnak. Csak a berögzült, gondondolkodásbeli korlátoltság és rugalmatlanság időnként bassza a csőröm. (Ezt most nem rád értettem, inkább a "tiltsuk be a játékokat, mert az minden baj forrása" típusú német politikusokra, és az általuk megcélzott szavazók rétegére gondoltam.)
#15