Hitman: Contracts
Fejlesztő: IO Interactive
Kiadó: Eidos Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1,5 GHz-es Pentium 4/Athlon XP, 256 MB RAM, 64 MB-os videókártya
Ajánlott: 2,4 GHz-es P4/Athlon XP, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Hitman 2: Silent Assassin, Max Payne 2, Splinter Cell: Pandora Tomorrow
Kategória: külsőnézetes akció
A Hitman első megjelenésekor, 2000 őszén nagy sikert aratott egyedi játékmenetével, amiben kombinálta a lopakodást és a kemény akciót, azonban azóta számos hasonló stílusú játék jelent meg, úgyhogy a harmadik rész már kemény mezőnnyel néz szembe.
Szerény véleményem szerint az Eidosnál a megjelenések időzítéséért felelős kolléga nincs épp a helyzet magaslatán. Ahogy az előző rész esetében is, kedvenc bérgyilkos barátunk harmadik epizódja most is egy nagyon erős mezőny kellős közepén landolt. Gondoljunk csak bele mi folyik éppen az FPS-piacon, Far Cry, Painkiller, nem is beszélve a Splinter Cell: Pandora Tomorrow című remekműről... szóval azt hiszem, a játék megint kevesebb figyelmet kap a megérdemeltnél.
Annak, aki esetleg nem tudná: a Hitman: Contracts egy bérgyilkos mindennapjait bemutató külsőnézetes akciójáték, amelyben nagyon változatos (tényleg, még Budapesten is kell tevékenykednünk!) pályákon kell az adott célszemélyt likvidálni. A nem túl erős történet szerint főhősünket komoly sebesülés érte, és betegágyán gondolja át pár régi megbízását. A helyszínek ennek megfelelően nem is igen kapcsolódnak egymáshoz, talán csak a kínai részben.
A játék többféle nehézségi módban is játszható, ennek megfelelően más és más taktikát kell alkalmaznunk. Rendezhetünk akár Max Payne-féle vérfürdőt, ahol úgy oldjuk meg az adott célpont megsemmisítését, hogy gyakorlatilag mindenkit kinyírunk a pályán, még akár a civileket is. Persze a játék igazi ízét a lopakodás, a fal mellett settenkedés, a megfelelő pillanatra várás izgalma adja meg. A lehetséges "elintézési" módok ezúttal is számos lehetőséget adnak, mozgásterünk ha nem is korlátlan, mindenesetre a maximumot kihozták a fejlesztők.
A fegyverarzenál nem sokat változott a korábbi rész óta, de ez nem is baj, így is minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll, legyen szó akár vadászpuskáról, akár mesterlövész puskáról vagy a jó öreg zongorahúrról... Sőt, van néhány pálya, ahol Agatha Christie-mintára párnával is meg tudjuk fojtani az arra érdemest, de rakhatunk mérget a teájába is, szóval bőven van lehetőség az ember elleni erőszak alapos gyanújának felkeltésére. Az is erős pozitívum, hogy nyoma sincs a Splinter Cell-es lineáris játékmenetnek, a feladatot úgy látjuk el, ahogy nekünk tetszik, bármilyen irányból és eszközzel. A játékmenet ettől lesz igazán fantasztikus. Magyar vonatkozás, hogy az egyik pálya Budapesten, a Gellért szállóban játszódik. (egyébként ez az első rész budapesti küldetésének felturbózott változata). De a jól modellezett szálló mellett a pályán szereplő összes karakter magyarul beszél, a járókelők, a rendőrök, mindenki, ami különösen frissítőleg hat a sok angol nyelvű játék nyomkodása közben. Érdemes meghallgatni mindenkinek, ugyanis nemcsak találomra összevágott hangfájlokról van szó, hanem teljesen a szituációból fakadó párbeszédekről, tehát a rendőr magyarul kéri a papírjainkat stb. Kiváló hangulatteremtő dolog!
A lopakodós játékok lelke az ellenség mesterséges intelligenciája, tehát a célszemélyt védő testőrök, katonák (akikből egyébként általában rengeteg van) reakciója. Hiszen ha bármi olyat tesznek, ami a játékmenet szempontjából nem megfelelő, az azonnal hazavágja a játékélményt. Gondoljunk csak bele, milyen vicces lenne, ha a Painkiller zombijaihoz hasonlóan egyszer csak hátat fordítanának és vad menekülésbe kezdenének, miközben mi épp egy hangtompítós automata csövét a főnökükre irányítjuk.
A Hitman ez alkalommal is jól teljesít: az ezzel megbízott karakterek figyelnek minden lépésünkre és egymásra is, egyikük megölése után például azonnal átkutatják a környéket a támadó után. Igaz, néha azt sem veszik észre, ha a leghangosabb fegyverrel intézzük el kollégájukat. Mindenesetre az MI tökéletesen szolgálja a játékmenetet, semmi kimagasló hibával nem találkoztunk.
Szóval ahogy már az elején is kezdtem, nagyon erős mezőnyben jelent meg a Hitman: Contracts, mert lopakodós játéknak ott van a Splinter Cell, grafikai csodaként pedig a Far Cry és a Painkiller funkcionál manapság, illetve a külsőnézetes játékok piacán ott figyel a felemásra sikeredett True Crime, és hamarosan megjelenik a DRIV3R is. Szóval egy ilyen kiélezett harcban azt hiszen nagy luxus volt azt a jópár bosszantó apróságot a programban felejteni (a grafikai motor nem épp mai gyerek, vagy gondoljunk a "hullacipelés" nevetséges megvalósítására, vagy épp a nagyon rövid játékmenetre).
Mindazonáltal a játék nem csak rajongók számára lehet kellemes kikapcsolódás, a hangulatos pályák és az izgalmas témaválasztás (ami már az első résszel megtörtént, ugye) garancia lehet a jó szórakozásra. Az Eidost ismerve pedig várhatjuk a folytatást, ha kopasz barátunkról is annyi bőrt lerántanak, mint Lara Croftról, nem lehet okunk a panaszra. Grafika: A játék grafikája gyakorlatilag az előző rész csiszolt változata, finomítottak a karakterek animációján, a helyszínek az apró részletekig ki lettek dolgozva és jó nagyok lettek. Az időjárási viszonyok is jó atmoszférát adnak: szitál az eső, sűrű hó hullik vagy köd borítja a várost. A karakterek mozgása is javult némiképp, bár sajnos szó sincs arról, hogy hősünk Sam Fisher (Splinter Cell) mozdulataival rendelkezik, tehát gyakorlatilag csak sétálni, futni és úszni tud, fedezék mögül kilőni vagy kúszni nem, pedig ezek így 2004. közepén már alapkövetelménynek számítanak a lopakodós műfajban.
Persze az is igaz, hogy a mostanában megjelenő FPS-ek háromdimenziós képmegjelenítés tekintetében jó magasra tették a mércét, és augusztus 3-án itt a Doom III. Gyengébb vason rettenetesen szaggat, ami - mint tudjuk - nem túl ildomos dolog. Ugyanazon a gépen a Far Cry például jóval szebb grafikát produkál.
Kezelőfelület: Nem sokat változott, úgyhogy akinek eddig nem volt vele baja, az most is hamar megszokja. Funkcionalitását tekintve azért lenne még mit fejleszteni.
Játékmenet: Az önmagában lenyűgöző, részletgazdag és hangulatos játékmenetet csak a konkurencia vágja haza. "Sajnos" vannak izgalmasabb cuccok is manapság. Ezenkívül nem tetszett túlságosan, hogy a program rövidsége: 12 küldetés és vége, egy gyakorlottabb játékos maximum két nap alatt végigjátsza az egészet. Pedig lemodellezett épületből, emberből és időjárásból van bőven, vajmi kevés munka lett volna ezeket okosan felhasználva több küldetést is leprogramozni, de erre az IO Interactive nem gondolt.
Zene: A játék muzsikáját ez alkalommal is a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara szolgáltatja, legalábbis ők játszották fel a Jesper Kyd által kreált kottákat. Ez a magyar származású vezető designernek, Flösser Jánosnak köszönhető. Minőségét nem érheti szó a hangulat-teremtés kapcsán sem. Kiváló!
Hangeffektek: Mit is mondhatnék a Gellért szálló rendőreinek magyar nyelvű párbeszéde után: hibátlan!
Összegzés: Nagyon jó kis cucc, pár bosszantó hibával és erős konkurenciával. Fantasztikus játékmenet a hatalmas pályáknak és a rengeteg használható eszköznek köszönhetően, ezért aki csak megteheti, próbálja ki! Csalódni semmiképp nem fog, a magyar pályán pedig olyasmiket is fog érezni, amit játék közben elég ritkán, persze mindenki mást, úgyhogy nem találgatnék.