Kiadó: DreamCatcher Interactive Inc.
Fejlesztő: People Can Fly
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1.5 GHz-es Pentium 4/Athlon XP, 384 MB RAM, 64 MB DirectX 8.1-es videókártya hardveres T&L támogatással (NVIDIA GeForce 2 GTS vagy jobb)
Ajánlott: 2,4 GHz-es P4/Athlon XP, 512 MB RAM, 128 MB DirectX 9-es kártya (NVIDIA GeForce FX 5700 vagy jobb)
Hasonló játékok: Quake sorozat, Serious Sam, Serious Sam: Second Encounter
Kategória: FPS

Manapság divat a csapat alapú, komoly taktikai, élethű szituációkat hollywoodi módon feldolgozó FPS-t gyártani. A Painkiller NEM ilyen! Sötét, lágy horror hangulat, folyamatos akció, változatos grafika, szinte soha el nem fogyó ellenségek. Legjobban úgy tudnám leírni, hogy Quake I + Serious Sam = Painkiller. Ráadásul van története, olyan cselekményszál, mely még izgalmassá teszi az amúgy is adrenalintermelő játékot.

Daniel Garner szerelmével utazik az autójában, s mivel az út helyett a lány combját vizsgálgatja, ezért halálos autóbalesetet szenvednek. Daniel hamar egy fura helyen találja magát, ahol egy küldetést szánnak neki, mégpedig megállítani Lucifer négy generálisát, akik a mennyország ellen vonulnának seregeikkel. Hősünknek nincs más választása, elvállalja a purgatóriumi melót, így megvan az esélye annak, hogy a kaland után ne a pokolba kerüljön, hisz ott lenne a helye, mert bűnös. A négy tábornokot persze nem lehet olyan könnyen megtalálni, mindegyikhez rögös út vezet, mely egy temetőből indul, s templomokon, elhagyatott operaházon keresztül több, mint két tucat helyszínen kell átverekednie magát a végső győzelemig.


A történet öt fejezetre van felosztva, amiken belül 4-6 küldetést kell teljesítenünk. Ezek nem feltétlenül kapcsolódnak szorosan a történeti szálhoz, legalábbis elég nehéz összefüggést találni egy katonai bázis, egy templom és egy mocsár között. A főként az elég hosszú átvezető videókból megismerhető történet nagyon jó hangulatot teremt. Daniel fordulatos helyzetekbe sodródik, és hogy teljes legyen a kép, útján egy félmeztelen szellemlány kíséri végig, aki persze csak a nyugodt pillanatokban tűnik fel.

A játék minden pályáján teljes életerővel, páncél nékül és nagyon csekély számú lőszerrel kezdünk. Természetesen a felsorolt dolgok számértéke már az első pillanatoktól gyorsan változik, akár fel, akár lefelé. A folytonos akciót még jobban felpörgeti az iránytű, mely mindig mutatja merre található a legközelebbi ellenfél. Erre szerencsére ritkán kell támaszkodni, és az összes kis gonosztevő likvidálása után a következő checkpoint felé vezető irányt is láthatjuk. Gyakorlatilag elkezdünk egy pályát, lépünk egy párat előre, ránk törnek a szörnyek, kinyírunk mindenkit, checkpoint, és kezdődik az egész előlről. Primitíven hangzik, de ne sejtsen ebben senki klisé hangulatot. Izgalmas, fordulatos, néhol ijesztő pillanatok részesei lehetünk. A lényeg, hogy nincs kapcsolókeresgélés, nincs eltévedés és semmi, ami unalmassá tehetné az akció perceit.


Elsősegély dobozok helyett itt a kiírtott ellenfelek lelkét felzabálva juthatunk regeneráló hatáshoz. Minden lélek egy ponttal növeli életerőnket. Tehát a cél az, hogy átlagosan egy ellenfél ne sebezzen rajtunk egynél többet. A gyűjtögetésben később segíthet az egyik Tarot kártya, amivel távolról is beszippanthatjuk automatikusan a lelkeket (kb. mint a Legacy of Kainban, csak bármiféle beavatkozás nélkül).

Ahogy már említettem a helyszíneknél nem a pokol vagy a purgatórium tipikus ábrázolására kell számítani. Az ellenfelek ötletesek, találóak, például ellátogathatunk egy ideggyógyintézetbe, ahol fogyatékos zombikkal és árammal kínzott őrültekkel kell felvennünk a harcot. Máshol viszont ninják, katonák, dragonyosok, tankok, dokkmunkások, szerzetesek, pokolkutyák, csontvázak és egyéb szörnyűségek állják majd utunkat. A pályánként változó "díszlet és szereplők" tükrében ez az eklektikus összeállítás adja a játék különös ízét. A pokolfajzatok elpusztítására Daniel nem kap semmilyen eszközt, de természetesen a purgatóriumban is vannak fegyverszabványok és véletlenszerűen elszórva mindenhol található fegyver és munició. Ötféle fegyverrel találkozhatunk, melyeknek a másodlagos tüzelése teljesen eltérő az elsődlegestől, így gyakorlatilag 10 fegyverünk van. Lássuk:

Pain/Killer: alap kézifegyver, mely elsődleges támadásként egy háromágú éles fém pengét pörget, azaz máris van egy kézidarálónk. Másodlagos tüzelése már távolra támad, kilövi a fegyver első részét, ami falba csapódva megragadja az áldozatot és a két rész között pedig a pokol lényei számára igen káros fénysugarat tart fenn. (Ezt nehéz elképzelni, inkább látni kell). Van harmadik támadási mód is: ha felpörgetjük a pengéket és megnyomjuk a másodlagos tüzelést akkor kilövi a forgó pengéket, amivel messzebb álló ellenségeket is lekaszabolhatunk. Eddigi FPS élményeim alapján itt mondanám el, hogy kedvenc fegyverem az alapfegyver lett, mely sokszor ráadásul az egyik leghatékonyabb cucc is egyben.

Shotgun/Freezer: A puska tipikus második fegyver, annyi extrával, hogy a másodlagos tüzelése 5 másodpercre lefagyasztja akit eltalál, kombóban használva így két lövéssel egy jó hentes módjára bármit felapríthatunk.


StakeGun/Grenade Launcher: Érdekes ötlet a fakaró szívet szaggató mozdulatának gépesítése, amivel szintén durva sebet ejthetünk akár messziról is, igaz kicsit lassan. A gránátvető viszont annyira nem jelentős, túl nehéz és nagyon önveszélyes. Ennek a fegyvernek a lövedékeire már hat a gravitáció is, tehát ügyesen kell vele célozni.

Rocket Launcher/Chaingun: Az FPS történelem legütősebb fegyverévé is avanzsálódhatna ez a kombináció, hiszen mindig is a gépfegyver és rakétavető volt a két joker. Mindkettő halálos, gyors és pontos.

Electro/Driver: Hívhatnának elektromos gyorssütőnek is. Sajnos csak közelről hatásos, de szívósabb ellenségeket is hamar ropogósra süt. Másik felét kb. robbanó dobócsillagvetőnek nevezhetjük. Mindkettő rövid lőtávval rendelkezik, de jól lehet velük aprítani. Különösen ajánlott a folyosón érkező nagyobb tömegek gyors lerendezésére.

A sima fegyvereken kívűl 66 lélek összegyűjtése után démonná változunk, aminek a látása élő/élőhalott lényekre van kihegyezve: Minden más szürkésfehér árnyalatot vesz fel, viszont fegyver nélkül, egy lökéshullámmal atomjaira bont mindent, amire rálő. Néha érdemes ezzel egy kicsit taktikázni és a 66. lélek felszedését egy komolyabb csata elejére tartogatni, így valóban életerő veszteség nélkül kaszabolhatunk le mindent ami mozog.


Minden helyszín ellenfelekben, elrendezésben és kinézetben is teljesen különböző. Alapjában véve lineáris játékmenetet kell követnünk, de a készítők nem álltak meg a "gyilkolj le mindenkit és kész" szinten. Minden pályán van valamilyen kritérium, melyet ha sikerül teljesítenünk akkor egy fekete Tarot káryával leszünk gazdagabbak. Ezek közül néhányat egy kis pénzért a pályák előtt bekészíthetünk, és a megfelelő pillanatban használva előnyökhöz juthatunk. A kritériumok között vannak egyszerübbek is, mint megölni minden ellenfelet, legalább 500 aranyat gyűjteni vagy mondjuk csak egy bizonyos fegyvert használva végigjutni a pályán. Ezeket nehéz elrontani, bár kevésbé értékes kártyák is járnak ezekért a szintekért. Ami komolyabb kihívás, az a főellenségek bizonyos szintidő alatti likvidálása - ami olykor szinte lehetetlen - vagy minden tiktos hely vagy szent kegytárgy megtalálása. Ezek akár többórás bolyongást és néha már elkeseredett próbálkozást kívánnak a maximalista játékostól.

A két legnehezebb számomra az a szint volt, ahol nem volt szabad egyetlen egy lelket sem begyűjteni. A közelharcos ellenfelek hordákban támadtak és akarva-akaratlanul is, de mindig becsúszott egy lélek; illetve a viziváros pályán minden titkos hely fellelése, ahol több óra idegtépő kutatásba került mire meglettek a helyek és annak megoldása hogyan lehet azokat elérni. (Persze mostanára már fórumokban, faq-okban is megtalálhatóak a megoldások). Mindenképpen megéri küzdeni, mert a kártyákkal hasznos bónuszokhoz juthatunk, amik nélkül bizonyos helyzetekben szinte lehetetlen átjutni.

A pályák elején láthatjuk, hogy mennyi ellenfél, lőszeres doboz, titkos hely, kegytárgy és páncél lelhető fel, s lehet küzdeni a minél jobb eredmény eléréséhez. A szörnyeket azon a pályán kívül, ahol mindet el kell pusztítani a kártya megszerzéséhez (ott van pár opcionális hely) mind magunk elé kapjuk és csak a totális mészárlás után mehetünk tovább. A Painkiller nem túl bonyolult egy játék, s igazából egy-egy pálya sima teljesítése extrák nélkül nem is vesz igénybe fél óránál többet, de ez manapság már egyjátékos mód esetén jókora játékmennyiséget jelent, ráadásul azt is beleszámíthatjuk, hogy aki maximálisan akar teljesíteni az sokkal több időt tölt egy-egy szinten.


Ellenfeleink - akikből ugyebár nagyon sok van és sokfélék is - aprólékos munka eredményei. Nem szimplán összeesnek halálukban, hanem ha közelről shotgunnal vagy karóval végezzük ki őket természetesen apró cafatokra szakadnak, és persze a robbanó tölteteink is mély nyomot hagynak rajtuk. Ami tetszett még, hogy ha sebet kapnak elejtik fegyvereiket, tehát előfordulhat, hogy kiesik az egyik fegyver a kezéből és akkor már csak közelharcban tud megsebezni. Ezenkívül fantasztikus látvány, ahogy egy csata után a hullák, testdarabok és fegyverek százai hevernek szétszórva.

A normál szörnyekkel ellentétben a főellenségek kivégzése sokkal trükkösebb, sőt néha elsőre lehetetlennek tűnik. Kettőt említenék, melyek sok fejtörést okoztak, ezek pedig a mocsári szörny, akinek az életerejét először a közelében lévő buborékok kilövésével szívhatjuk le, illetve a 4. fejezet végén a lény kezében lévő kalapácsot kell lőni folyamatosan, míg az szét nem esik. Minden főellenség hihetetlenül óriási és lenyűgöző, kb. 25-ször nagyobbak az átlagos szörnyeknél. Külsejük gyönyörűen kidolgozott és igazából nem is lehet eldönteni, hogy melyik a legprofibb munka. Grafika: Őszintén bevallom, a screenshootok alapján nem sokat vártam ettől a játéktól, de a második, harmadik pálya után egyre jobban láttam, itt nem mindennapi dologról van szó. Igaz, előfordulnak pixeles textúrák, de ezt egy 4xAA megoldja, viszont azt mondhatom minden ellenfél, minden pálya gyönyörű - vagy éppen undort és félelmet keltő, de ugye épp ez a célja. Emiatt érthető a 3 CD-s méret. A menü és kezelőfelület kinézetét is nagyon jól eltalálták, ez tényleg csillagos ötös. Igazán kellemes felkészülés a Doom 3-ra.

Kezelőfelület: A játék irányítására a megszokott FPS konfigurációt használhatjuk. Nincs benne semmi különös, maximum az hogy néha a fegyvereknél a jobbgomb gyakoribb, mint a bal, de legalább nem fárad el a kezünk. A menük egyszerűek, átláthatóak, talán túl kevés is van. Zavaró, hogy nincs "előző játék folytatása" lehetőség, tehát mielőtt kilépnénk mindenképp mentsünk. A töltési idő néha zavaróan hosszú, pedig izmosnak mondható gépen teszteltem.

Játékmenet: Ezt kicsit fura megítélni. Pörgős, folyamatos akció, nincs egy pillanatnyi szünet sem, változatos minden, megfelelő számú mellékküldetésvan, de az egész mégsem kényszerít komolyabb gondolkodásra. Saját műfajának persze kitűnő tagja, de mély tartalomra vágyók semmiképp se vegyék meg. A történeti szál mintha külön folyna és csak a főellenségeknél találkozna a játékkal. Ez kicsit zavaró, de annál talán ezerszer jobb, mint egy olyan Quake sztori, ahol megkapjuk, hogy a földet ellepik a gonosz lények, pusztíts és kész. A fegyverek különbözőségei, változatossága tanulásra kényszeríti a játékost. Viszonylag korán hozzájutunk az összes stukkerhez, viszont nem a klasszikus erőkülönbség teszi mássá őket. Mindegyik fegyvernek van kiugró előnye, ami miatt egy adott helyzetben illik azt használni, így ez által is érdekesebb lesz a játék.

Multiplayer: Itt is csak annyit említenék, hogy Quake. Biztos vagyok benne, hogy nem fog elterjedni úgy, mint az említett előd, de a többjátékos rész is nagyon hasonló hangulatú. Megvannak az ismert DM és barátai játékmódok, illetve van néhány sajátos fejlesztés is.

Hangeffektek: Minden él és mozog és persze hangja is van: morog, zörög, szürcsög, kattog, pattog. A szörnyek sokaságának különböző megnyilvánulásai feldobják a hangulatot, fegyvereink is szépen szólnak és nem maradnak el a háttéreffektek sem.

Zene: Itt lenne mit ledolgozni, ugyanis az egész játék alatt ugyanazt a 2-3 zenét hallhatjuk. Amikor akció van, akkor egy metál szám pörög fel, ami nem rossz, sőt maximálisan odaillő, csak amikor 854. alkalommal indul be, akkor annyira már nem hatásos.

Összegzés: Tudva, hogy vannak még sokkal ütősebb játékok, nem tudok öt csillagot adni neki, de minden tisztelet a készítőké. Sok eredeti ötlettel, izgalmas játékmenettel, szép kivitelezéssel, saját 3D motorral alkottak valamit, ami ellentétes a manapság megszokott tucattermékekkel. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Többször végigjátszható, nem unalmas, és a nehézségi fokozatoknak köszönhetően meglepetéseket tartogató programról van szó.