SG.hu·
Teljesen új irányt vehet a PlayStation 6 a rekordmagas hardverárak miatt
Valószínűleg kétszer annyiba kerül majd, mint az elődje a megjelenésekor, és lemezmeghajtó sem lesz benne. Mivel a grafikai fejlődés egyre kevésbé látványos ugrásokat kínál, hogyan tudja majd a Sony fellelkesíteni a játékosokat a következő konzolgeneráció iránt?
A konzolok halálát legalább negyedszázada olyan rendszerességgel jósolják meg, mint egy atomóra pontosságát. Minden új fogyasztói hardver, amely képes volt vagy legalábbis elméletileg képes lehetett játékok futtatására, úgy jelent meg, mint a konzolok koporsójába vert utolsó szög. Néhány ilyen platform, például az otthoni PC-k vagy az okostelefonok, valóban stabil és virágzó helyet találtak a videojátékos ökoszisztémában. Mások, például az okostelevíziók, legfeljebb mellékszereplőkké váltak. Ennek ellenére a konzolpiac továbbra is kitartott, és a bevételek folyamatosan növekedtek, még akkor is, ha a játékosközösség mérete hosszabb ideje aggasztó stagnálást mutat.
Nem arról van szó, hogy "most aztán tényleg végük a konzoloknak", mert a koncepciójuk továbbra is rendkívül vonzó. Egy kizárólag játékra tervezett, dedikált eszközről van szó, amely jó minőségű játékélményt kínál minimális technikai bonyodalom mellett. Ez olyan igény, amelyet eddig semmi sem tudott igazán kiváltani. Jól mutatja ezt az is, hogy a Valve és a Microsoft is a PC-s játékok jövőjét részben abban látja, hogy a számítógépes játékélményt közelebb hozza a konzolok egyszerűségéhez és kényelméhez.
Ami azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a következő konzolgeneráció már nem pusztán hardveres teljesítményben igényel fejlődést, hanem a teljes platformstratégia újragondolását is megköveteli. Az alkatrészárak drasztikus emelkedése miatt egy olyan új generációs konzol, amely ugyanazt a fejlesztési utat követné, mint az elődei, várhatóan 1000 dollárnál is többe kerülne. Ez több mint kétszerese lenne a jelenlegi generáció induló árának. Ekkora összegért már csak egy olyan hardver lenne valóban vonzó, amely radikálisan újat és izgalmasat kínál.
A Microsoft az elmúlt hónapokban több alkalommal is utalt arra, hogy a Project Helix fejlesztésével kapcsolatban újragondolja stratégiáját az emelkedő költségek miatt. A PlayStation 6-ról még ennél is kevesebbet tudni, és arról sincs információ, hogy eredetileg milyen elképzelései voltak a Sonynak. Szinte biztosra vehető azonban, hogy az eredeti tervek sem maradtak érintetlenek a memóriachipek árrobbanása után. Az egyik lehetőség az lett volna, hogy a Sony egy-két évvel elhalasztja a PS6 megjelenését, hosszabb életciklust biztosítva a PS5-nek abban a reményben, hogy idővel normalizálódnak az alkatrészárak. Ez azonban komoly kockázatot jelent: sikeres is lehetne, de könnyen előfordulhat, hogy a vállalat végül egy elöregedő platformot próbál életben tartani, miközben az alkatrészárak továbbra is rendkívül magasak maradnak.
A héten azonban egy fontos jel arra utalt, hogy a Sony inkább kitart eredeti ütemterve mellett. Bár hivatalosan soha nem jelentette be a PS6 megjelenési dátumát, az iparágban szinte mindenki 2027 végére számított. A vállalat rövid közleményben bejelentette, hogy 2028 januárjától megszünteti a fizikai lemezes játékok értékesítését. Ez a döntés óriási visszhangot váltott ki, és a reakciók túlnyomó többsége negatív volt. A közleményben szereplő dátum ugyanakkor önmagában is figyelemre méltó. Ha abból indulunk ki, hogy a PS6 teljesen digitális konzol lesz, ami a bejelentés alapján meglehetősen valószínű, akkor a lemezek forgalmazásának 2028 januári megszüntetése tökéletesen illeszkedik egy olyan forgatókönyvhöz, amely szerint a PS6 2027 végén jelenik meg. Ebben az esetben 2027 ünnepi időszaka lenne az átmeneti időszak, amikor a PS5 és a PS6 egyszerre szerepelne a boltok polcain, miközben a PS5 megkapná utolsó jelentősebb belső fejlesztésű játékait.
Ha valóban ez a terv, akkor tulajdonképpen a Sony első, még csak halványan is PS6-ra utaló bejelentése lényegében annyiból állt, hogy "nem lesznek lemezek, ideje hozzászokni". Ez nagyjából olyan, mintha egy félresikerült nembejelentő bulin véletlenül felgyújtanának egy közeli erdőt. Mindenesetre legalább nagy vonalakban kirajzolódni látszik a következő PlayStation érkezésének időzítése.
Nem hivatalos információkból nincs hiány. Nemrégiben egy ismert szivárogtató azt állította, hogy bennfentes információkkal rendelkezik a hardvertervezésről, és szerinte a PS6 alkatrészköltsége - vagyis a konzolba kerülő komponensek összértéke - néhány hónap alatt további 200 dollárral emelkedett, így már meghaladja a 950 dollárt. Függetlenül attól, hogy valóban hiteles információról van-e szó, az állítás teljes mértékben hihető az iparágban tapasztalható áremelkedések fényében. Így tehát kirajzolódik a Sony dilemmája. Minden jel arra utal, hogy a vállalat továbbra is 2027 végi megjelenéssel számol, miközben a hardverpiac jelenlegi állapota alapján egy ilyen időpontban érkező PS6 ára legalább 1000 dollár lehet. Ez önmagában is nehezen elfogadható ár lenne, de a helyzetet tovább nehezíti, hogy ezúttal nincs egyetlen olyan technológiai áttörés sem, amely egyértelműen indokolná a generációváltást.
Az előző generációk mindig rendelkeztek egy olyan meghatározó újítással, amely látványosan megkülönböztette őket elődeiktől. A PS5 esetében ez a rendkívül gyors SSD volt, korábban pedig a HD, majd később a 4K felbontás jelentette azt a fejlődést, amely miatt sokan új konzolt vásároltak. Természetesen a PS6 is jelentős grafikai teljesítménynövekedést kínálhat majd, de az elmúlt években a látvány fejlődése egyre kisebb érzékelhető ugrásokat mutat. Mire a PS6 megjelenik, a PS5 már hét éves lesz, mégis nehéz lesz meggyőzni még a lelkes játékosokat is arról, hogy érdemes több mint 1000 dollárt költeniük pusztán azért, hogy a televízió alatt álló dobozt lecseréljék egy másikra, amely valamivel fejlettebb sugárkövetést és jobb FSR felskálázást kínál.
Felmerül tehát a kérdés, hogyan nézhet ki egy olyan PS6, amely képes lesz felkelteni a piac érdeklődését, és legalább részben elfogadhatóvá tenni ezt a rendkívül magas árat. Logikusnak tűnik, hogy a Sony intenzíven keresi annak módját, miként különíthetné el látványosan az új konzolt a PS5-től. A cél valószínűleg már nem egy egyszerű generációs frissítés lenne, hanem egy teljesen új, izgalmas és kihagyhatatlan játékplatform létrehozása. Erre utalhat néhány közvetett jel is. Az egyik legfontosabb, hogy a Sony ilyen korán és ilyen határozottan szakít a fizikai adathordozókkal. Elképzelhető, hogy a PS6 nem csupán alapértelmezésben lesz lemezmeghajtó nélküli, mint a PS5 Pro, hanem egyszerűen nem is lesz lehetőség utólag meghajtót csatlakoztatni hozzá. Vagyis a teljesen digitális működés nem pusztán választási lehetőség, hanem a hardver kialakításából fakadó szükségszerűség lesz.
Ez különösen logikus lenne akkor, ha a PS6 valamilyen hordozható vagy részben hordozható formátumot kapna. Az iparágban már évek óta keringenek pletykák arról, hogy a Sony ismét komolyan érdeklődik a kézikonzolok iránt. Sokan úgy vélik, hogy a PS Portal csupán egyfajta kísérlet volt, amely egy későbbi, jóval komolyabb visszatérést készít elő erre a piacra. Ésszerű feltételezés lehet, hogy a Sony nem akar egyszerre egy új otthoni konzolt és egy külön hordozható gépet piacra dobni egy olyan időszakban, amikor a hardverek fejlesztési költségei rekordmagasságban vannak. Ehelyett elképzelhető, hogy a kézikonzolos elképzeléseket és a PS6 fejlesztését egyetlen termékben egyesíti.
Ez egy másik problémára is megoldást kínálhat. Ha a PS6 a megszokott fejlődési pályát követné, akkor felmerül a kérdés, mekkora lenne fizikailag. A PS5 már most is rendkívül nagy készülék. A Sony ugyan kiváló munkát végzett a hűtéssel, hiszen a nagyméretű ventilátor és a fejlett hűtőrendszer miatt a konzol jóval halkabb, mint a PS4 volt, amely sokszor egy repülőtér kifutópályájára emlékeztető zajt produkált. Ennek azonban az lett az ára, hogy maga a készülék gyakorlatilag elérte azt a méretet, amelyet egy átlagos nappaliban még elfogadhatónak lehet tekinteni. Még nagyobb konzolt már nagyon nehéz lenne eladni. A PS5 is gyakran csak kényelmetlenül fér el a televízió alatt vagy a bútorok között. Bár a modern chipek energiahatékonyabbak lettek, a fizika törvényeit nem lehet megkerülni. Nagyobb számítási teljesítményhez több energiafelvételre és nagyobb hűtésre van szükség. Nem véletlen, hogy a csúcskategóriás PC-s videokártyák önmagukban már egy modern játékkonzol térfogatának közel felét elfoglalják.
Ha a PS6 valamilyen hordozható vagy részben hordozható kialakítást kapna, az erre a problémára is megoldást jelenthetne. Ebben az esetben a konzol legfontosabb vonzereje már nem a nyers számítási teljesítmény lenne, hanem a sokoldalú használhatóság. Ez nagyobb mozgásteret biztosítana a Sonynak és a processzorokat fejlesztő AMD-nek is, hogy kisebb fogyasztású, energiahatékonyabb lapkákat tervezzenek, amelyek kevesebb hőt termelnek, így kevésbé agresszív hűtési rendszer is elegendő lenne. Ez a megközelítés ráadásul jól illeszkedne a Sony és az AMD közös munkájához is, amely az FSR képfelskálázási technológia fejlesztésére irányul. Az ilyen eljárások képesek lehetnek ellensúlyozni azt, hogy a PS6 teljesítménynövekedése a korábbi generációváltásokhoz képest kisebb lenne.
A PlayStation történetében most először fordulhat elő, hogy a Sonytól független piaci körülmények alapjaiban határozzák meg, milyen irányba kell elindulnia. Korábban elegendő volt azt mondani a vásárlóknak, hogy az új PlayStation ugyanazt nyújtja, mint az előző, csak minden téren jobb. Egy 1000 dollár körüli ár mellett azonban ez az üzenet valószínűleg már nem lesz elég meggyőző. Továbbra sem kérdés, hogy a következő konzolgenerációban is lesz életképes piac a dedikált játékgépek számára. De egyáltalán nem biztos, hogy azok a készülékek, amelyek végül sikeresek lesznek, hasonlítani fognak a mai nappalikban megszokott otthoni konzolokra. Lehetséges, hogy a következő PlayStation már nem egyszerűen egy erősebb PS5 lesz, hanem egy teljesen új kategóriát próbál megteremteni, amely ötvözi az otthoni és a hordozható játékélményt. A Sony számára valószínűleg nincs más választás, mint hogy valóban valami radikálisan újat kínáljon, mert pusztán a nagyobb grafikai teljesítmény önmagában aligha lesz elegendő ahhoz, hogy a játékosok tömegeit újabb generációváltásra ösztönözze.
A konzolok halálát legalább negyedszázada olyan rendszerességgel jósolják meg, mint egy atomóra pontosságát. Minden új fogyasztói hardver, amely képes volt vagy legalábbis elméletileg képes lehetett játékok futtatására, úgy jelent meg, mint a konzolok koporsójába vert utolsó szög. Néhány ilyen platform, például az otthoni PC-k vagy az okostelefonok, valóban stabil és virágzó helyet találtak a videojátékos ökoszisztémában. Mások, például az okostelevíziók, legfeljebb mellékszereplőkké váltak. Ennek ellenére a konzolpiac továbbra is kitartott, és a bevételek folyamatosan növekedtek, még akkor is, ha a játékosközösség mérete hosszabb ideje aggasztó stagnálást mutat.
Nem arról van szó, hogy "most aztán tényleg végük a konzoloknak", mert a koncepciójuk továbbra is rendkívül vonzó. Egy kizárólag játékra tervezett, dedikált eszközről van szó, amely jó minőségű játékélményt kínál minimális technikai bonyodalom mellett. Ez olyan igény, amelyet eddig semmi sem tudott igazán kiváltani. Jól mutatja ezt az is, hogy a Valve és a Microsoft is a PC-s játékok jövőjét részben abban látja, hogy a számítógépes játékélményt közelebb hozza a konzolok egyszerűségéhez és kényelméhez.
Ami azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a következő konzolgeneráció már nem pusztán hardveres teljesítményben igényel fejlődést, hanem a teljes platformstratégia újragondolását is megköveteli. Az alkatrészárak drasztikus emelkedése miatt egy olyan új generációs konzol, amely ugyanazt a fejlesztési utat követné, mint az elődei, várhatóan 1000 dollárnál is többe kerülne. Ez több mint kétszerese lenne a jelenlegi generáció induló árának. Ekkora összegért már csak egy olyan hardver lenne valóban vonzó, amely radikálisan újat és izgalmasat kínál.
A Microsoft az elmúlt hónapokban több alkalommal is utalt arra, hogy a Project Helix fejlesztésével kapcsolatban újragondolja stratégiáját az emelkedő költségek miatt. A PlayStation 6-ról még ennél is kevesebbet tudni, és arról sincs információ, hogy eredetileg milyen elképzelései voltak a Sonynak. Szinte biztosra vehető azonban, hogy az eredeti tervek sem maradtak érintetlenek a memóriachipek árrobbanása után. Az egyik lehetőség az lett volna, hogy a Sony egy-két évvel elhalasztja a PS6 megjelenését, hosszabb életciklust biztosítva a PS5-nek abban a reményben, hogy idővel normalizálódnak az alkatrészárak. Ez azonban komoly kockázatot jelent: sikeres is lehetne, de könnyen előfordulhat, hogy a vállalat végül egy elöregedő platformot próbál életben tartani, miközben az alkatrészárak továbbra is rendkívül magasak maradnak.
A héten azonban egy fontos jel arra utalt, hogy a Sony inkább kitart eredeti ütemterve mellett. Bár hivatalosan soha nem jelentette be a PS6 megjelenési dátumát, az iparágban szinte mindenki 2027 végére számított. A vállalat rövid közleményben bejelentette, hogy 2028 januárjától megszünteti a fizikai lemezes játékok értékesítését. Ez a döntés óriási visszhangot váltott ki, és a reakciók túlnyomó többsége negatív volt. A közleményben szereplő dátum ugyanakkor önmagában is figyelemre méltó. Ha abból indulunk ki, hogy a PS6 teljesen digitális konzol lesz, ami a bejelentés alapján meglehetősen valószínű, akkor a lemezek forgalmazásának 2028 januári megszüntetése tökéletesen illeszkedik egy olyan forgatókönyvhöz, amely szerint a PS6 2027 végén jelenik meg. Ebben az esetben 2027 ünnepi időszaka lenne az átmeneti időszak, amikor a PS5 és a PS6 egyszerre szerepelne a boltok polcain, miközben a PS5 megkapná utolsó jelentősebb belső fejlesztésű játékait.
Ha valóban ez a terv, akkor tulajdonképpen a Sony első, még csak halványan is PS6-ra utaló bejelentése lényegében annyiból állt, hogy "nem lesznek lemezek, ideje hozzászokni". Ez nagyjából olyan, mintha egy félresikerült nembejelentő bulin véletlenül felgyújtanának egy közeli erdőt. Mindenesetre legalább nagy vonalakban kirajzolódni látszik a következő PlayStation érkezésének időzítése.
Nem hivatalos információkból nincs hiány. Nemrégiben egy ismert szivárogtató azt állította, hogy bennfentes információkkal rendelkezik a hardvertervezésről, és szerinte a PS6 alkatrészköltsége - vagyis a konzolba kerülő komponensek összértéke - néhány hónap alatt további 200 dollárral emelkedett, így már meghaladja a 950 dollárt. Függetlenül attól, hogy valóban hiteles információról van-e szó, az állítás teljes mértékben hihető az iparágban tapasztalható áremelkedések fényében. Így tehát kirajzolódik a Sony dilemmája. Minden jel arra utal, hogy a vállalat továbbra is 2027 végi megjelenéssel számol, miközben a hardverpiac jelenlegi állapota alapján egy ilyen időpontban érkező PS6 ára legalább 1000 dollár lehet. Ez önmagában is nehezen elfogadható ár lenne, de a helyzetet tovább nehezíti, hogy ezúttal nincs egyetlen olyan technológiai áttörés sem, amely egyértelműen indokolná a generációváltást.
Az előző generációk mindig rendelkeztek egy olyan meghatározó újítással, amely látványosan megkülönböztette őket elődeiktől. A PS5 esetében ez a rendkívül gyors SSD volt, korábban pedig a HD, majd később a 4K felbontás jelentette azt a fejlődést, amely miatt sokan új konzolt vásároltak. Természetesen a PS6 is jelentős grafikai teljesítménynövekedést kínálhat majd, de az elmúlt években a látvány fejlődése egyre kisebb érzékelhető ugrásokat mutat. Mire a PS6 megjelenik, a PS5 már hét éves lesz, mégis nehéz lesz meggyőzni még a lelkes játékosokat is arról, hogy érdemes több mint 1000 dollárt költeniük pusztán azért, hogy a televízió alatt álló dobozt lecseréljék egy másikra, amely valamivel fejlettebb sugárkövetést és jobb FSR felskálázást kínál.
Felmerül tehát a kérdés, hogyan nézhet ki egy olyan PS6, amely képes lesz felkelteni a piac érdeklődését, és legalább részben elfogadhatóvá tenni ezt a rendkívül magas árat. Logikusnak tűnik, hogy a Sony intenzíven keresi annak módját, miként különíthetné el látványosan az új konzolt a PS5-től. A cél valószínűleg már nem egy egyszerű generációs frissítés lenne, hanem egy teljesen új, izgalmas és kihagyhatatlan játékplatform létrehozása. Erre utalhat néhány közvetett jel is. Az egyik legfontosabb, hogy a Sony ilyen korán és ilyen határozottan szakít a fizikai adathordozókkal. Elképzelhető, hogy a PS6 nem csupán alapértelmezésben lesz lemezmeghajtó nélküli, mint a PS5 Pro, hanem egyszerűen nem is lesz lehetőség utólag meghajtót csatlakoztatni hozzá. Vagyis a teljesen digitális működés nem pusztán választási lehetőség, hanem a hardver kialakításából fakadó szükségszerűség lesz.
Ez különösen logikus lenne akkor, ha a PS6 valamilyen hordozható vagy részben hordozható formátumot kapna. Az iparágban már évek óta keringenek pletykák arról, hogy a Sony ismét komolyan érdeklődik a kézikonzolok iránt. Sokan úgy vélik, hogy a PS Portal csupán egyfajta kísérlet volt, amely egy későbbi, jóval komolyabb visszatérést készít elő erre a piacra. Ésszerű feltételezés lehet, hogy a Sony nem akar egyszerre egy új otthoni konzolt és egy külön hordozható gépet piacra dobni egy olyan időszakban, amikor a hardverek fejlesztési költségei rekordmagasságban vannak. Ehelyett elképzelhető, hogy a kézikonzolos elképzeléseket és a PS6 fejlesztését egyetlen termékben egyesíti.
Ez egy másik problémára is megoldást kínálhat. Ha a PS6 a megszokott fejlődési pályát követné, akkor felmerül a kérdés, mekkora lenne fizikailag. A PS5 már most is rendkívül nagy készülék. A Sony ugyan kiváló munkát végzett a hűtéssel, hiszen a nagyméretű ventilátor és a fejlett hűtőrendszer miatt a konzol jóval halkabb, mint a PS4 volt, amely sokszor egy repülőtér kifutópályájára emlékeztető zajt produkált. Ennek azonban az lett az ára, hogy maga a készülék gyakorlatilag elérte azt a méretet, amelyet egy átlagos nappaliban még elfogadhatónak lehet tekinteni. Még nagyobb konzolt már nagyon nehéz lenne eladni. A PS5 is gyakran csak kényelmetlenül fér el a televízió alatt vagy a bútorok között. Bár a modern chipek energiahatékonyabbak lettek, a fizika törvényeit nem lehet megkerülni. Nagyobb számítási teljesítményhez több energiafelvételre és nagyobb hűtésre van szükség. Nem véletlen, hogy a csúcskategóriás PC-s videokártyák önmagukban már egy modern játékkonzol térfogatának közel felét elfoglalják.
Ha a PS6 valamilyen hordozható vagy részben hordozható kialakítást kapna, az erre a problémára is megoldást jelenthetne. Ebben az esetben a konzol legfontosabb vonzereje már nem a nyers számítási teljesítmény lenne, hanem a sokoldalú használhatóság. Ez nagyobb mozgásteret biztosítana a Sonynak és a processzorokat fejlesztő AMD-nek is, hogy kisebb fogyasztású, energiahatékonyabb lapkákat tervezzenek, amelyek kevesebb hőt termelnek, így kevésbé agresszív hűtési rendszer is elegendő lenne. Ez a megközelítés ráadásul jól illeszkedne a Sony és az AMD közös munkájához is, amely az FSR képfelskálázási technológia fejlesztésére irányul. Az ilyen eljárások képesek lehetnek ellensúlyozni azt, hogy a PS6 teljesítménynövekedése a korábbi generációváltásokhoz képest kisebb lenne.
A PlayStation történetében most először fordulhat elő, hogy a Sonytól független piaci körülmények alapjaiban határozzák meg, milyen irányba kell elindulnia. Korábban elegendő volt azt mondani a vásárlóknak, hogy az új PlayStation ugyanazt nyújtja, mint az előző, csak minden téren jobb. Egy 1000 dollár körüli ár mellett azonban ez az üzenet valószínűleg már nem lesz elég meggyőző. Továbbra sem kérdés, hogy a következő konzolgenerációban is lesz életképes piac a dedikált játékgépek számára. De egyáltalán nem biztos, hogy azok a készülékek, amelyek végül sikeresek lesznek, hasonlítani fognak a mai nappalikban megszokott otthoni konzolokra. Lehetséges, hogy a következő PlayStation már nem egyszerűen egy erősebb PS5 lesz, hanem egy teljesen új kategóriát próbál megteremteni, amely ötvözi az otthoni és a hordozható játékélményt. A Sony számára valószínűleg nincs más választás, mint hogy valóban valami radikálisan újat kínáljon, mert pusztán a nagyobb grafikai teljesítmény önmagában aligha lesz elegendő ahhoz, hogy a játékosok tömegeit újabb generációváltásra ösztönözze.