SG.hu
Kik azok az emberek, akik több tízezer eurót költenek videojátékos extrákra?
Sokan találgatták már, kik lehetnek azok a játékosok, akik hajlandók több ezer vagy akár tízezer eurót elkölteni videojátékokon belüli kiegészítőkre. A válasz nem egyszerű, mert ahány „bálna” – így hívják őket a szakszlengben –, annyi történet. Vannak köztük jól kereső rajongók, de akadnak olyanok is, akik már anyagilag belerokkantak a szenvedélyükbe.
A Der Spiegel német lap ez év elején egy felhívást tett közzé Maurice Weber streamerrel és YouTuberrel együttműködve, amelyben olyan emberek jelentkezését várták, akik sok pénzt költenek a játékokban. Több tucat ember jelentkezett, akiknek többsége négy-, de akadtak olyanok is, akik öt számjegyű összegeket költöttek játékon belüli boltokban. Az egyik a 32 éves Oliver Kassubek volt, a vegyiparban dolgozik, kétgyerekes családapa, de esténként páncélosokat és vadászgépeket irányít a War Thunder nevű online játékban. Büszkén – de némi zavarral – mutatja a vásárlásait: prémium tankok, repülők 60–70 euróért darabonként, és több tucatnyi csomag a játék valutájából, a „Golden Eagles”-ből. Csak ebből 17 alkalommal vett 114 eurós csomagot. Eddig ebbe a játékba kb. 7000 eurót fektetett. És ez csak a War Thunder. Kassubek különböző játékokra – World of Warcraft, Counter-Strike, AFK Arena, Summoners War – összesen kb. 40 000 eurót költött. Mint mondja: „Ha egy játék tetszik, szinte mindig veszek benne valamit.”
A játékosokat fizetési hajlandóság szerint szokták kategorizálni. A legtöbben soha nem költenek pénzt. A „kis halak” havi 1 dollárt, a „delfinek” kb. 5 dollárt költenek átlagosan. A „bálnák” a fizető játékosok mintegy 10%-át teszik ki, de ők hozzák a bevételek jelentős részét. Egy volt játékfejlesztő szerint egyes mobiljátékokban a „bálnák” 0,001%-át jelentik a játékosbázisnak, mégis a bevétel több mint fele tőlük származik. Sokan gondolják, hogy a „bálnák” mind gazdagok, akiknek egy százeurós csomag aprópénz. A valóság azonban árnyaltabb. A „bálnák” nem egyféle embertípust jelentenek: akad köztük jól kereső ügyvéd, de olyan is, aki még mindig törleszti a játékok miatti adósságát.
Egy statisztika szerint bár sok „VIP” játékos valóban jómódú, kb. 25%-uk 2000 euró alatti havi jövedelemmel rendelkezik – ez már bőven anyagi veszélyzónának számít. A 42 éves Manuel Kammermeier története elgondolkodtató. Két évtizedig úgy érezte, kontroll alatt tartja a költéseit, de havi 300 euró így sem nevezhető kevésnek. De 2022-ben kicsit megcsúszott: egy hónap alatt 1300 eurót költött, egy másik játékban, az Azur Lane-ben pedig két év alatt 12 000 eurót. Feleségével már a megélhetésük is veszélybe került, és csak a segítségével tudott úrrá lenni szenvedélyén.
A játékcégek nem szívesen beszélnek erről, de belső információk szerint komoly adatbányászat folyik annak kiderítésére, kikből lehet „VIP-játékos”. Már a játék elején tesztelik a játékosok fizetési hajlandóságát, és személyre szabott ajánlatokat küldenek. Egy fejlesztő szerint a jelszó: „ne legyen plafon”. A cél az, hogy a játékos mindig azt érezze, érdemes még egy kicsit költeni – legyen szó akár kozmetikai elemekről (skinek), akár előnyt adó funkciókról. Egy drezdai IT-s, Jonas Neumann 24 éves, és már most kb. 40 000 eurót költött el videojátékokra. „Ez olyan, mint egy éhség, amit nem lehet csillapítani. Mindig jön az új esemény, az új jármű. Mindig hiányik valami.” Gyűjteményében 1715 jármű van – részben megszerzett, részben vásárolt. „Ez egyfajta kiváltságérzetet ad” – mondja.
Sokan nem a játékbeli előnyért, hanem a prestízsért, státuszért költenek. A Star Citizen játék végleges verziója például még meg sem jelent, de már 800 millió dollárt termelt jórészt fizetős űrhajók révén. Egy névtelenül nyilatkozó ügyvéd szerint számára a vásárlás inkább élmény. "Olyan, mint egy jutalom egy hosszú nap után.” De még ő is beismerte: volt, hogy elvesztette a kontrollt, és négy számjegyű összeget költött havonta. „Még ébresztőt is beállítottam, hogy ne maradjak le valamiről éjjel.” Amikor ezt felismerte, azonnal törölte az adott játékot.
Sokan már gyerekkorukban megismerik a játékokon belüli vásárlásokat. A szakértők szerint ez komoly kockázat. Christian Gross addiktológus úgy véli, hogy a videojátékos költések jelentősen növelhetik a későbbi szerencsejáték-függőség esélyét. Az iparág számos játéka valóban a szerencsejátékok mechanikájára épít: loot boxok, véletlenszerű jutalmak, limitált idejű ajánlatok.
Jochen Koubek, a Bayreuthi Egyetem professzora megkülönböztet „önkéntes” és „nem önkéntes” bálnákat. Szerinte a fejlesztőknek etikai felelősségük van: dönthetnek úgy, hogy nem a sebezhető játékosokat célozzák meg. Oliver Kassubek maga sem tudja: „Szenvedélybeteg vagyok? Nem tudom. De hajlamos vagyok rá.” Mára már kerüli a pay-to-win típusú játékokat, és inkább olyan címeket választ, ahol nincs kényszer a költésre. Gyerekeinek is azt tanítja, hogy játszani úgy is lehet, hogy nem vesznek semmit. „Majd ha lesz saját pénzük, dönthetnek erről.” Egy dologban viszont nem felel meg a „bálna” sztereotípiának: headsetje olcsó, ragasztóval van javítva. „Nem érdekel. Ugyanazzal az egérrel és billentyűzettel játszom évek óta. Ezek nem számítanak.”
A Der Spiegel német lap ez év elején egy felhívást tett közzé Maurice Weber streamerrel és YouTuberrel együttműködve, amelyben olyan emberek jelentkezését várták, akik sok pénzt költenek a játékokban. Több tucat ember jelentkezett, akiknek többsége négy-, de akadtak olyanok is, akik öt számjegyű összegeket költöttek játékon belüli boltokban. Az egyik a 32 éves Oliver Kassubek volt, a vegyiparban dolgozik, kétgyerekes családapa, de esténként páncélosokat és vadászgépeket irányít a War Thunder nevű online játékban. Büszkén – de némi zavarral – mutatja a vásárlásait: prémium tankok, repülők 60–70 euróért darabonként, és több tucatnyi csomag a játék valutájából, a „Golden Eagles”-ből. Csak ebből 17 alkalommal vett 114 eurós csomagot. Eddig ebbe a játékba kb. 7000 eurót fektetett. És ez csak a War Thunder. Kassubek különböző játékokra – World of Warcraft, Counter-Strike, AFK Arena, Summoners War – összesen kb. 40 000 eurót költött. Mint mondja: „Ha egy játék tetszik, szinte mindig veszek benne valamit.”
A játékosokat fizetési hajlandóság szerint szokták kategorizálni. A legtöbben soha nem költenek pénzt. A „kis halak” havi 1 dollárt, a „delfinek” kb. 5 dollárt költenek átlagosan. A „bálnák” a fizető játékosok mintegy 10%-át teszik ki, de ők hozzák a bevételek jelentős részét. Egy volt játékfejlesztő szerint egyes mobiljátékokban a „bálnák” 0,001%-át jelentik a játékosbázisnak, mégis a bevétel több mint fele tőlük származik. Sokan gondolják, hogy a „bálnák” mind gazdagok, akiknek egy százeurós csomag aprópénz. A valóság azonban árnyaltabb. A „bálnák” nem egyféle embertípust jelentenek: akad köztük jól kereső ügyvéd, de olyan is, aki még mindig törleszti a játékok miatti adósságát.
Egy statisztika szerint bár sok „VIP” játékos valóban jómódú, kb. 25%-uk 2000 euró alatti havi jövedelemmel rendelkezik – ez már bőven anyagi veszélyzónának számít. A 42 éves Manuel Kammermeier története elgondolkodtató. Két évtizedig úgy érezte, kontroll alatt tartja a költéseit, de havi 300 euró így sem nevezhető kevésnek. De 2022-ben kicsit megcsúszott: egy hónap alatt 1300 eurót költött, egy másik játékban, az Azur Lane-ben pedig két év alatt 12 000 eurót. Feleségével már a megélhetésük is veszélybe került, és csak a segítségével tudott úrrá lenni szenvedélyén.
A játékcégek nem szívesen beszélnek erről, de belső információk szerint komoly adatbányászat folyik annak kiderítésére, kikből lehet „VIP-játékos”. Már a játék elején tesztelik a játékosok fizetési hajlandóságát, és személyre szabott ajánlatokat küldenek. Egy fejlesztő szerint a jelszó: „ne legyen plafon”. A cél az, hogy a játékos mindig azt érezze, érdemes még egy kicsit költeni – legyen szó akár kozmetikai elemekről (skinek), akár előnyt adó funkciókról. Egy drezdai IT-s, Jonas Neumann 24 éves, és már most kb. 40 000 eurót költött el videojátékokra. „Ez olyan, mint egy éhség, amit nem lehet csillapítani. Mindig jön az új esemény, az új jármű. Mindig hiányik valami.” Gyűjteményében 1715 jármű van – részben megszerzett, részben vásárolt. „Ez egyfajta kiváltságérzetet ad” – mondja.
Sokan nem a játékbeli előnyért, hanem a prestízsért, státuszért költenek. A Star Citizen játék végleges verziója például még meg sem jelent, de már 800 millió dollárt termelt jórészt fizetős űrhajók révén. Egy névtelenül nyilatkozó ügyvéd szerint számára a vásárlás inkább élmény. "Olyan, mint egy jutalom egy hosszú nap után.” De még ő is beismerte: volt, hogy elvesztette a kontrollt, és négy számjegyű összeget költött havonta. „Még ébresztőt is beállítottam, hogy ne maradjak le valamiről éjjel.” Amikor ezt felismerte, azonnal törölte az adott játékot.
Sokan már gyerekkorukban megismerik a játékokon belüli vásárlásokat. A szakértők szerint ez komoly kockázat. Christian Gross addiktológus úgy véli, hogy a videojátékos költések jelentősen növelhetik a későbbi szerencsejáték-függőség esélyét. Az iparág számos játéka valóban a szerencsejátékok mechanikájára épít: loot boxok, véletlenszerű jutalmak, limitált idejű ajánlatok.
Jochen Koubek, a Bayreuthi Egyetem professzora megkülönböztet „önkéntes” és „nem önkéntes” bálnákat. Szerinte a fejlesztőknek etikai felelősségük van: dönthetnek úgy, hogy nem a sebezhető játékosokat célozzák meg. Oliver Kassubek maga sem tudja: „Szenvedélybeteg vagyok? Nem tudom. De hajlamos vagyok rá.” Mára már kerüli a pay-to-win típusú játékokat, és inkább olyan címeket választ, ahol nincs kényszer a költésre. Gyerekeinek is azt tanítja, hogy játszani úgy is lehet, hogy nem vesznek semmit. „Majd ha lesz saját pénzük, dönthetnek erről.” Egy dologban viszont nem felel meg a „bálna” sztereotípiának: headsetje olcsó, ragasztóval van javítva. „Nem érdekel. Ugyanazzal az egérrel és billentyűzettel játszom évek óta. Ezek nem számítanak.”