Berta Sándor
Az amerikai online forgalom 75 százalékát képes ellenőrizni az NSA
Újabb részletek derültek ki arról, hogy mennyire komoly hálózattal rendelkezik az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala. Minden rajtuk átmenő adathoz hozzáférnek.
Az NSA sokkal nagyobb ellenőrzési rendszert épített ki annál, mint amit eddig a vezetői elismertek - ez derült ki a hivatal, a kormány és a projekteket segítő cégek egykori és jelenlegi munkatársaival folytatott beszélgetésekből. A vállalatok azokat a programok telepítik, amiket az ügynökség igényel. A teljes kapacitás elegendő az amerikai online forgalom körülbelül 75 százalékának az ellenőrzésére. Ezzel az NSA vélhetően megsérti a hatályos törvényeket, ugyanis azok alapján csupán korlátozott jogokkal hallgathatná le amerikai állampolgárok kommunikációját.
Egyes esetekben beépített alkalmazások segítségével mentik le a különböző belföldi e-mailek tartalmát, de a távolsági belföldi telefonhívások is lehallgathatók a használt internetes technológiának köszönhetően. Az intézkedések a telefontársaságok segítsége miatt valósulhatnak meg. A projekt célja olyan beszélgetések feltérképezése, amelyek vagy külföldről indulnak, vagy a hívott fél lakik külföldön, esetleg két külföldi ország között zajlanak, de valamilyen módon érintik az USA területét. A projektek olyan kódneveket viselnek, mint Blarney, Fairview, Oakstar, Lithium és Stormbrew. A Blarney-t például az NSA és az AT&T közösen hívta életre. A lehallgatásokra több mint 12 nagy internetes csomóponton kerül sor.
A Nemzetbiztonsági Hivatal legálisnak tekinti az eljárását és az állítja tiszteletben tartotta az amerikaiak magánéletét. Vanee Vines, az ügynökség szóvivője szerint az amerikai kommunikációval kapcsolatos "véletlen adatgyűjtés" esetében is betartanák azokat a minimális előírásokat, amiket az államügyészség hagyott jóvá és amelyek célja az amerikai állampolgárok magánéletének védelme.
Minden projektet a Foreign Intelligence Surveillance Court (FISC) nevű titkos bíróság felügyel. Alapvetően az NSA köteles minden információt megsemmisíteni, amit amerikai állampolgárokról gyűjtöttek össze, ez azonban közel sem valósul meg minden esetben. Az eljárás minden esetben az, hogy a hivatal megkeresi a telefontársaságokat és a segítségüket kéri, ezután kerül sor az összegyűjtött adatok kiértékelésére, ami nagyon "kemény válogatási követelmények" alapján valósul meg. Eldöntik, hogy mely adatokat tárolják el. Az információk lehetnek bizonyos e-mail címek vagy azonosítók. A telefontársaságok minden esetben jogászokkal vizsgálják meg, hogy engedelmeskedjenek-e a kéréseknek. A használt rendszereket és szűrőtechnológiákat a Boeing leányvállalata, a Narus építi. Az NSA partnerének számít a Cisco Systems és a Juniper Networks is.
Az online forgalom megfigyelésére alkalmas állomásokat 2001-ben kezdték felszerelni és eredeti céljuk a külföldi forgalom ellenőrzése volt. Ezzel kapcsolatban különleges megállapodásokat kötöttek a külföldi internetszolgáltatókkal. Még ma is léteznek ilyen egyezmények, elsősorban a Közel-Keleten és Európában. A munkát az NSA Különleges Szolgálatok Irodája felügyelte. Az egyes projektekről csak kevés adat szivárgott ki. A Shamrock segítségével 1945 után sikerült kielemezni a külföldre küldött táviratokat. A program az 1970-es években ismertté vált és az akkori kormány kénytelen volt módosítani az 1978-as Foreign Intelligence Surveillance nevű törvényt. Akkor hívták életre a Nemzetbiztonsági Tanácsot, ami a megfigyeléseket ellenőrzi.
A Blarney már 2001. szeptember 11. előtt is létezett és az Amerikai Egyesült Államokba irányuló külföldi, illetve az onnan külföldre kezdeményezett kommunikációt figyelte. 2001. szeptember 11. után még jobban kiépítették a különböző hálózatokat. Ennek célja az volt, hogy az USA-n belüli infrastruktúrákat is ellenőrizhessék, mert az akkori vezetők alvó ügynököktől tartottak. A 2002-es téli olimpia idején az FBI és az NSA közösen használt lehallgató rendszereket, a segítséget a Qwest Communications International biztosította hat hónapon keresztül. Akkor az amerikai hatóságok a régióban minden e-mailbe és szöveges üzenetbe betekintettek.
Az NSA sokkal nagyobb ellenőrzési rendszert épített ki annál, mint amit eddig a vezetői elismertek - ez derült ki a hivatal, a kormány és a projekteket segítő cégek egykori és jelenlegi munkatársaival folytatott beszélgetésekből. A vállalatok azokat a programok telepítik, amiket az ügynökség igényel. A teljes kapacitás elegendő az amerikai online forgalom körülbelül 75 százalékának az ellenőrzésére. Ezzel az NSA vélhetően megsérti a hatályos törvényeket, ugyanis azok alapján csupán korlátozott jogokkal hallgathatná le amerikai állampolgárok kommunikációját.
Egyes esetekben beépített alkalmazások segítségével mentik le a különböző belföldi e-mailek tartalmát, de a távolsági belföldi telefonhívások is lehallgathatók a használt internetes technológiának köszönhetően. Az intézkedések a telefontársaságok segítsége miatt valósulhatnak meg. A projekt célja olyan beszélgetések feltérképezése, amelyek vagy külföldről indulnak, vagy a hívott fél lakik külföldön, esetleg két külföldi ország között zajlanak, de valamilyen módon érintik az USA területét. A projektek olyan kódneveket viselnek, mint Blarney, Fairview, Oakstar, Lithium és Stormbrew. A Blarney-t például az NSA és az AT&T közösen hívta életre. A lehallgatásokra több mint 12 nagy internetes csomóponton kerül sor.
A Nemzetbiztonsági Hivatal legálisnak tekinti az eljárását és az állítja tiszteletben tartotta az amerikaiak magánéletét. Vanee Vines, az ügynökség szóvivője szerint az amerikai kommunikációval kapcsolatos "véletlen adatgyűjtés" esetében is betartanák azokat a minimális előírásokat, amiket az államügyészség hagyott jóvá és amelyek célja az amerikai állampolgárok magánéletének védelme.
Minden projektet a Foreign Intelligence Surveillance Court (FISC) nevű titkos bíróság felügyel. Alapvetően az NSA köteles minden információt megsemmisíteni, amit amerikai állampolgárokról gyűjtöttek össze, ez azonban közel sem valósul meg minden esetben. Az eljárás minden esetben az, hogy a hivatal megkeresi a telefontársaságokat és a segítségüket kéri, ezután kerül sor az összegyűjtött adatok kiértékelésére, ami nagyon "kemény válogatási követelmények" alapján valósul meg. Eldöntik, hogy mely adatokat tárolják el. Az információk lehetnek bizonyos e-mail címek vagy azonosítók. A telefontársaságok minden esetben jogászokkal vizsgálják meg, hogy engedelmeskedjenek-e a kéréseknek. A használt rendszereket és szűrőtechnológiákat a Boeing leányvállalata, a Narus építi. Az NSA partnerének számít a Cisco Systems és a Juniper Networks is.
Az online forgalom megfigyelésére alkalmas állomásokat 2001-ben kezdték felszerelni és eredeti céljuk a külföldi forgalom ellenőrzése volt. Ezzel kapcsolatban különleges megállapodásokat kötöttek a külföldi internetszolgáltatókkal. Még ma is léteznek ilyen egyezmények, elsősorban a Közel-Keleten és Európában. A munkát az NSA Különleges Szolgálatok Irodája felügyelte. Az egyes projektekről csak kevés adat szivárgott ki. A Shamrock segítségével 1945 után sikerült kielemezni a külföldre küldött táviratokat. A program az 1970-es években ismertté vált és az akkori kormány kénytelen volt módosítani az 1978-as Foreign Intelligence Surveillance nevű törvényt. Akkor hívták életre a Nemzetbiztonsági Tanácsot, ami a megfigyeléseket ellenőrzi.
A Blarney már 2001. szeptember 11. előtt is létezett és az Amerikai Egyesült Államokba irányuló külföldi, illetve az onnan külföldre kezdeményezett kommunikációt figyelte. 2001. szeptember 11. után még jobban kiépítették a különböző hálózatokat. Ennek célja az volt, hogy az USA-n belüli infrastruktúrákat is ellenőrizhessék, mert az akkori vezetők alvó ügynököktől tartottak. A 2002-es téli olimpia idején az FBI és az NSA közösen használt lehallgató rendszereket, a segítséget a Qwest Communications International biztosította hat hónapon keresztül. Akkor az amerikai hatóságok a régióban minden e-mailbe és szöveges üzenetbe betekintettek.
