MTI
A tenger alatti kábelek adatforgalmát is figyeli az NSA
Az óceánok fenekére lefektetett optikai kábelek adatforgalmát is megfigyeli az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) - írta a The Washington Post.
A lap a weboldalán közzétette az NSA egy titkos powerpoint-ábráját, amelyből kiderül, hogy az elektronikus hírszerzésre szakosodott szolgálat az Egyesült Államok területén kívül tartózkodó külföldiek adatforgalmát kétfajta módszerrel figyeli meg. Az NSA egyfelől, a PRISM fedőnevű program keretében, azokra az információkra összpontosít, amelyet az amerikai webszolgáltatók titokban juttatnak el hozzá, másfelől pedig, Upstream kódnév alatt, az üvegszálas kábeleken és infrastruktúrán nagy sebességgel átáramló adatfolyamot ellenőrzi. A világ telefonos és e-mail-forgalmának túlnyomó része optikai kábelhálózatokon zajlik. Az interkontinentális információáramlás tekintetében ez az arány 99 százalék.
A lap birtokába került ábra szerint az információkat az NSA közvetlenül a technológiai cégek szerveréről gyűjti be. Ez ellen az érintett vállalatok az elmúlt hetek folyamán élénken tiltakoztak, az állítva, hogy az általuk az amerikai biztonsági szervek számára a felhasználók adataihoz biztosított hozzáférés korlátozott és törvényes keretek között mozog. Az NSA ábrája szerint az Upstream és a PRISM párhuzamosan működik, és az elemzőknek mindkét eljárást alkalmazniuk kell. A megfigyelést egy 2008-ban elfogadott törvény teszi lehetővé, amely a hírszerzés számára megengedi a külföldön tartózkodó külföldi állampolgárok amerikai területről történő megfigyelését. Az adatgyűjtésnek a terrorelhárítás, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a kibernetikai biztonság ügyét kell szolgálnia.
A The Washington Post információi szerint az Upstream program neve alatt további négy kódnév (Fairview, Stormbrew, Blarney és Oakstar) szerepel, de ezek tartalma egyelőre nem ismeretes. A lap egy korábbi kiadásában arról írt: a kormányzat titkos információként kezeli, hogy a hírszerzés milyen mértékben fér hozzá az optikai kábelekhez. Állítását a 2002-ben túlnyomórészt hongkongi-szingapúri tulajdonba került Global Crossing példájával alátámasztva a The Washington Post azt írta, hogy a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) csak azzal a kikötéssel ad ki működési engedélyt külföldi szolgáltatóknak, ha azok az amerikai biztonsági szolgálatoknak hozzáférést biztosítanak a hálózatukhoz. Ezt egy, a cégen belüli egységnek kell szavatolnia, amelyben kizárólag titoktartásra felesküdött amerikai állampolgárokat alkalmaznak.
A hozzáférést a cég különleges részlegének a hivatalos kérést követően fél órán belül kell biztosítania, és az állambiztonságiak látogatásáról gyakran az érintett cég vezetői sem szereznek tudomást. A lap szerint az eljárás elsősorban azt hivatott megakadályozni, hogy idegen hatalmak hozzáférést szerezzenek az amerikai kommunikációhoz. A Global Crossing többségi tulajdonosa egyébként 2011 óta ismét egy amerikai cég, a coloradói központú Level 3 Communications.
A lap a weboldalán közzétette az NSA egy titkos powerpoint-ábráját, amelyből kiderül, hogy az elektronikus hírszerzésre szakosodott szolgálat az Egyesült Államok területén kívül tartózkodó külföldiek adatforgalmát kétfajta módszerrel figyeli meg. Az NSA egyfelől, a PRISM fedőnevű program keretében, azokra az információkra összpontosít, amelyet az amerikai webszolgáltatók titokban juttatnak el hozzá, másfelől pedig, Upstream kódnév alatt, az üvegszálas kábeleken és infrastruktúrán nagy sebességgel átáramló adatfolyamot ellenőrzi. A világ telefonos és e-mail-forgalmának túlnyomó része optikai kábelhálózatokon zajlik. Az interkontinentális információáramlás tekintetében ez az arány 99 százalék.
A lap birtokába került ábra szerint az információkat az NSA közvetlenül a technológiai cégek szerveréről gyűjti be. Ez ellen az érintett vállalatok az elmúlt hetek folyamán élénken tiltakoztak, az állítva, hogy az általuk az amerikai biztonsági szervek számára a felhasználók adataihoz biztosított hozzáférés korlátozott és törvényes keretek között mozog. Az NSA ábrája szerint az Upstream és a PRISM párhuzamosan működik, és az elemzőknek mindkét eljárást alkalmazniuk kell. A megfigyelést egy 2008-ban elfogadott törvény teszi lehetővé, amely a hírszerzés számára megengedi a külföldön tartózkodó külföldi állampolgárok amerikai területről történő megfigyelését. Az adatgyűjtésnek a terrorelhárítás, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a kibernetikai biztonság ügyét kell szolgálnia.
A The Washington Post információi szerint az Upstream program neve alatt további négy kódnév (Fairview, Stormbrew, Blarney és Oakstar) szerepel, de ezek tartalma egyelőre nem ismeretes. A lap egy korábbi kiadásában arról írt: a kormányzat titkos információként kezeli, hogy a hírszerzés milyen mértékben fér hozzá az optikai kábelekhez. Állítását a 2002-ben túlnyomórészt hongkongi-szingapúri tulajdonba került Global Crossing példájával alátámasztva a The Washington Post azt írta, hogy a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) csak azzal a kikötéssel ad ki működési engedélyt külföldi szolgáltatóknak, ha azok az amerikai biztonsági szolgálatoknak hozzáférést biztosítanak a hálózatukhoz. Ezt egy, a cégen belüli egységnek kell szavatolnia, amelyben kizárólag titoktartásra felesküdött amerikai állampolgárokat alkalmaznak.
A hozzáférést a cég különleges részlegének a hivatalos kérést követően fél órán belül kell biztosítania, és az állambiztonságiak látogatásáról gyakran az érintett cég vezetői sem szereznek tudomást. A lap szerint az eljárás elsősorban azt hivatott megakadályozni, hogy idegen hatalmak hozzáférést szerezzenek az amerikai kommunikációhoz. A Global Crossing többségi tulajdonosa egyébként 2011 óta ismét egy amerikai cég, a coloradói központú Level 3 Communications.
