Berta Sándor
Életműdíjat kapott az LCD feltalálója
Egy svájci fizikus kapta az életmű kategóriában az Európai Feltalálók Díját. A szakember szerint ezzel az elismeréssel a kontinens megmutatta, hogy az európaiak jó munkát végeznek.
Martin Schadt a Hoffmann-La Roche munkatársaként 1970-ben fejlesztette ki az első folyadékkristályos kijelzőt (LCD). Akkor aligha gondolta, hogy az LCD-kijelzők ilyen népszerűek lesznek és gyakorlatilag a mindennapok elengedhetetlen részévé válnak. 2012-ben 40 millió LCD-televíziót adtak el és a globális forgalom 100 milliárd dollárt tett ki.
"Természetesen nagyon büszke vagyok. A legtöbb díj, amit eddig kaptam, Észak-Amerikából származott. Annál jobban örülök, hogy ezzel az elismeréssel Európa is megmutatta, hogy az európaiak jó munkát végeznek. Tény, hogy a kutatási területemen sok kollégám találkozott extrém mértékű szkepticizmussal. Számos mérnök számára elképzelhetetlen volt, hogy organikus anyagok kerüljenek az elektronikus alkatrészek mellé. Az volt az előítélet, hogy az organikus anyagok instabilak. Ez igaz akkor, ha az ember a rossz molekulákat választja ki, de természetesen általánosságban nem igaz. Ezt a japánok ismerték fel a leggyorsabban."
"Európában és az Amerikai Egyesült Államokban nagyon sokáig késlekedtek, így sok technológiai találmány, amit itt is meg lehetett volna valósítani, elfelejtődött. Később mindig azt mondták: persze, mert a japánok jobban tudják. Nekem mindig túl unalmas volt, hogy egyetlen területre összpontosítsak, de a La Roche munkatársaként esélyem nyílt arra, hogy a folyadékkristályos technológiát intenzíven kutathassam. Ott szabadon dolgozhattam és fizikusként lenyűgözőnek találtam, hogy a vegyészekkel együtt fejleszthetünk ki különböző anyagokat" - jelentette ki Martin Schadt.
A szakember elmondta, hogy a korszerű kijelzők sokkal bonyolultabbak lettek. Amennyiben egy mai LCD-televíziót szétszerelnénk, akkor rájönnénk, hogy az egy extrém bonyolult optikával rendelkező termék. Az általa kifejlesztett megoldás rendkívüli mértékben továbbfejlődött, ami sok kutatónak köszönhető és a technológiai fejlődés határát még messze nem értük el. Schadt a több évtizedes munkája során összesen több mint 100 szabadalmat jegyeztetett be, most ezeket próbálja meg értékesíteni, illetve felhasználni. Amennyiben ma valakivel együttműködik, akkor szeretne részesülni a végtermék sikeréből. Ugyanakkor annak is volt előnye, hogy egy nagy konszern erőforrásainak köszönhetően zavartalanul kutathatott. Vállalkozóként nehezebben tudott volna eredményesen harcolni a konkurenciával.
"A La Roche kutatási vezetőjeként az volt az álláspontom, hogy csak akkor publikáljuk az eredményeinket, ha egyrészt szabadalmaztattuk őket, másrészt eltelt egy bizonyos idő, vagyis 2-3 évvel megelőzzük a vetélytársainkat. Ennek az volt az előnye, hogy így magunkat is nyomás alá helyezhettük, állandóan tovább kellett kutatnunk, hogy megtartsuk a technológiai előnyünket. Sok vállalatnak ez egy borzasztó gondolat, de nem hiszem, hogy az alapvető fejlesztések mögött lévő technikát valóban tartósan titokban lehet tartani. Előbb vagy utóbb valaki megérti hogyan működik és akkor nyilvánosságra kerül. Emellett nem tartanám tisztességesnek, hogy az ember mindig csak mások publikált kutatási eredményeit használja fel anélkül, hogy maga is megjelentetne valamit. Nem lehet örökké csak elvenni. Ugyanakkor elismerem, hogy ezzel a véleményemmel kisebbségben vagyok" - szögezte végül az életműdíjas kutató.
Martin Schadt a Hoffmann-La Roche munkatársaként 1970-ben fejlesztette ki az első folyadékkristályos kijelzőt (LCD). Akkor aligha gondolta, hogy az LCD-kijelzők ilyen népszerűek lesznek és gyakorlatilag a mindennapok elengedhetetlen részévé válnak. 2012-ben 40 millió LCD-televíziót adtak el és a globális forgalom 100 milliárd dollárt tett ki.
"Természetesen nagyon büszke vagyok. A legtöbb díj, amit eddig kaptam, Észak-Amerikából származott. Annál jobban örülök, hogy ezzel az elismeréssel Európa is megmutatta, hogy az európaiak jó munkát végeznek. Tény, hogy a kutatási területemen sok kollégám találkozott extrém mértékű szkepticizmussal. Számos mérnök számára elképzelhetetlen volt, hogy organikus anyagok kerüljenek az elektronikus alkatrészek mellé. Az volt az előítélet, hogy az organikus anyagok instabilak. Ez igaz akkor, ha az ember a rossz molekulákat választja ki, de természetesen általánosságban nem igaz. Ezt a japánok ismerték fel a leggyorsabban."
"Európában és az Amerikai Egyesült Államokban nagyon sokáig késlekedtek, így sok technológiai találmány, amit itt is meg lehetett volna valósítani, elfelejtődött. Később mindig azt mondták: persze, mert a japánok jobban tudják. Nekem mindig túl unalmas volt, hogy egyetlen területre összpontosítsak, de a La Roche munkatársaként esélyem nyílt arra, hogy a folyadékkristályos technológiát intenzíven kutathassam. Ott szabadon dolgozhattam és fizikusként lenyűgözőnek találtam, hogy a vegyészekkel együtt fejleszthetünk ki különböző anyagokat" - jelentette ki Martin Schadt.
A szakember elmondta, hogy a korszerű kijelzők sokkal bonyolultabbak lettek. Amennyiben egy mai LCD-televíziót szétszerelnénk, akkor rájönnénk, hogy az egy extrém bonyolult optikával rendelkező termék. Az általa kifejlesztett megoldás rendkívüli mértékben továbbfejlődött, ami sok kutatónak köszönhető és a technológiai fejlődés határát még messze nem értük el. Schadt a több évtizedes munkája során összesen több mint 100 szabadalmat jegyeztetett be, most ezeket próbálja meg értékesíteni, illetve felhasználni. Amennyiben ma valakivel együttműködik, akkor szeretne részesülni a végtermék sikeréből. Ugyanakkor annak is volt előnye, hogy egy nagy konszern erőforrásainak köszönhetően zavartalanul kutathatott. Vállalkozóként nehezebben tudott volna eredményesen harcolni a konkurenciával.
"A La Roche kutatási vezetőjeként az volt az álláspontom, hogy csak akkor publikáljuk az eredményeinket, ha egyrészt szabadalmaztattuk őket, másrészt eltelt egy bizonyos idő, vagyis 2-3 évvel megelőzzük a vetélytársainkat. Ennek az volt az előnye, hogy így magunkat is nyomás alá helyezhettük, állandóan tovább kellett kutatnunk, hogy megtartsuk a technológiai előnyünket. Sok vállalatnak ez egy borzasztó gondolat, de nem hiszem, hogy az alapvető fejlesztések mögött lévő technikát valóban tartósan titokban lehet tartani. Előbb vagy utóbb valaki megérti hogyan működik és akkor nyilvánosságra kerül. Emellett nem tartanám tisztességesnek, hogy az ember mindig csak mások publikált kutatási eredményeit használja fel anélkül, hogy maga is megjelentetne valamit. Nem lehet örökké csak elvenni. Ugyanakkor elismerem, hogy ezzel a véleményemmel kisebbségben vagyok" - szögezte végül az életműdíjas kutató.