Alex
3D tévé Sony-módra
Egy héten át nyüstölhettük a Sony egyik legtöbbet tudó modelljét, egy 102 cm-es 3D Full HD tévét, amibe a gyártó szinte minden manapság elérhető technológiát belezsúfolt. Tesztünkben főként arra kerestük a választ, hogy megérett-e már az idő egy 3D tévé vásárlására, illetve mire jó manapság egy felsőkategóriás televízió.
A KDL-40HX751 egy egyszerű fémkeretes talpat kapott, ami sajnos alig állítható, tehát szinte se nem dönthető, se nem forgatható, csak pár fokban. Általa a tévé hat centis mélysége 24-re nő, cserében stabil pozicíót biztosít. Kávája átlagosan vastag, teljesen fekete előlapján az alján lévő márkanév az egyetlen jelzés. A távirányító mellett két szemüveget kaptunk hozzá. A bekapcsolás előtt szükséges összekötések a rádugott eszközök mennyiségétől függően gyorsan elvégezhetők, mivel a hátulján és oldalán lévő feliratok, illetve aljzatok egyértelműek. Az elrendezés ésszerű, hiszen azon dolgok, melyekhez ritkán nyúlunk a hátuljára kerültek, mint a tévéadás, az Ethernet és HDMI portok vagy a hangfal-kivezetés, míg az akár napi szinten használtak a bal oldallapon vannak. Ez utóbbiak közé tartozik a PCMCIA-foglalat, két USB-dugasz vagy például a fejhallgató kimenet.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Bekapcsolás után egy varázsló vezet végig minket a konfigurációs lépéseken (menüje magyar nyelvű), mint a tévécsatornák és az internetkapcsolat beállítása (vezeték nélkülit is tud kezelni), majd egy egyszerűen kezelhető menürendszerbe jutunk, amiben a használati utasítást soha ki nem nyitó többség szerencséjére helyet kapott egy rövid kezelési útmutató is. Itt gyorsan nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy ennél a tévénél sorozatok nézése csak egy a sokfajta szórakozási forma közül, hiszen van benne Opera böngésző, minialkalmazások telepíthetők, és sok médiacég/ weboldal is saját, közvetlenül elérhető csatornával jelentkezik.
Billentyűzet híján azonban sok helyen komoly nehézségekbe ütközünk (hiába az USB port, a számítógépes billentyűzetet nem ismeri fel), mivel adatok megadása távirányítóval kifejezetten lassú és körülményes. Minden egyes betű kiválasztásához nagyon sok gombnyomás kell, és bosszankodhatunk közben hogy ma sem alapdolog a Nintendo Wii sok évvel ezelőtt kitalált mozgásérzékelős technikája. Ez a probléma az összes tevékenységre kihat, böngészőcímek közvetlen megadásától kezdve a YouTube csatorna keresőjének használatáig. (Okostelefonnal is irányítható, de a gond ilyenkor is ugyanaz.)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Természetesen azonnal kíváncsiak voltunk a 3D élményre, melyet a gyártó saját, előre felvett, a tévéről közvetlenül elérhető klipjein megcsodálhattunk. Az aktív képzáras szemüvegek bekapcsolása után realizálható, hogy az IMAX versenyelőnye tűnőben van, hiszen ha néhány év múlva csökken a jelenlegi bruttó 300 ezer forint körüli ára, és minden háztartásban megtalálható lesz egy ilyen technológiájú készülék, akkor a ma is sokszor ürességtől kongó mozik ritkán fognak megtelni. A képminőség leírására rengeteg műszaki adatot lehet idézni, mint az 1 millió feletti dinamikus kontrasztarányt, inkább csak dicsérnénk, hiszen a képre nem lehet panasz. A LED-es LCD látványa széles szögben élvezhető, egyenletes megvilágítású. Érdekesség, hogy a cég egy saját 3D kamerájával felvett képzeletbeli nyaralást is feltett, melyen láthatjuk, hogy az általunk készített anyagok hogy néznének ki. Talán ez lesz a jövő, talán nem; értékelésként annyit írnék, hogy szokni kell a dolgot.
Miután kiörömködtük magunkat jönnek a problémák, nevezetesen a tartalom hiánya. Ugyan lehet, hogy külföldön komoly háttéripar van már a 3D, illetve az okostévék mögött, de Magyarországon közel sem ilyen rózsás a helyzet. A Sony hazai csatornája, az AXN gyér kínálatán kivül csak külföldi források vannak, illetve természetesen az internet maga. A YouTubera feltöltött 3D adások közül néhány kifejezetten impresszív, de szintén kevéske. Saját tartalmakat vagy USB-kulcson, vagy külső USB-s merevlemezen keresztül nézhetünk, illetve ezekre menthetünk. Ilyenkor a nem annyira legális torrenteknél szintén akadályba ütközünk, mivel a tévé médialejátszó szoftvere nem ismeri a területen szinte kizárólagosan használt .mkv formátumot, azt előtte meglehetősen hosszas idő és energiabefektetéssel át kell konvertálnunk mp4-re. A feliratmegjelenítést támogatja.
Az olimpia ideje alatt az MTV által ingyen sugárzott 3D adás sem hozott boldogságot, mivel a weben át történő megtekintéshez Silverlight kell, aminek telepítése a linuxos böngészőre nem lehetséges. Ugyan puszta kijelzőként is lehet használni és így egy számítógépre köthető, de véleményem szerint erre meglehetősen drága mulatság ilyen tudású tévét venni, másrészt ilyenkor két 1920*1080-as adást egyszerre átvinni képes 1.4-es HDMI kábel kell, persze a hozzá tartozó nagy teljesítményű számítógéppel együtt. Megemlíthetjük még, hogy a nem 3D anyagok is nézhetők 3D-ben, de tekintve, hogy még a mozistúdiók is szenvednek a nem eleve 3D-ben felvett filmjeik átkonvertálásával, ettől se várjunk sokat, és ez nem a TV hibája.
A tévéadások képminőségét, az X-Reality képjavító technológiáját nem jellemeznénk, hiszen ez jórészt település- és szolgáltatófüggő. A tévén mindenesetre mindent állíthatunk, előre megadott témamódok vannak sport vagy fotók nézéséhez illetve mozizáshoz. Rengeteg különféle videójelet tud fogadni, és az alap 16:9-es mellett egyéb képformátumok széles köre választható. A gyors mozgásokra külön figyelt a Sony, a 200 Hz-es frissítés mellett a plusz képkockákat beillesztő Motionflow technológia akadályozza meg, hogy egy ellőtt focilabda mögött utánhúzás legyen. Hangszórói jók, és természetesen ezek is tetszés szerint konfigurálhatók. Webkamera sajnos nincs benne, így a Skype használathoz azt külön vennünk kell.
A tévé sajnos nincs felkészítve napjaink gazdag weboldalaira és olvasási szokásainkra. Ugyan a böngésző több weboldalt is tud kezelni, váltogathatunk közöttük, de egy nagyobbnál is be tud fagyni, és kiírja, hogy kevés a memória. A már említett Silverlight mellett flash sincs és a Sziget Fesztiválról sugárzott stream sem jelent meg. Mivel a tévét jóval távolabbról nézzük, mint egy monitort folyton nagyítani kell a túl kicsi betük miatt, és az oldalakon belüli navigáció is bénácska. A minialkalmazások száma kevés és gyengék is (pl. ébresztés), de idővel talán szaporodnak.
Összegzésként annyit szögeznénk le, hogy amit a TV tud az kiváló, és amit nem tud arról nem (csak) a Sony tehet. Tévének tökéletes, de okostévének már nem ezt választanánk, főként szoftveres téren kellene erősítenie a cégnek. A tartalmak hiánya a többi 3D tévét is érinti, illetve az, hogy Magyarországon nincs elég saját forrás, az nem a japán cég hibája. Mindezen mentségek ellenére a hiányosságai bosszantóak és részben magas ára miatt csak erős kompromisszumokkal ajánlható a megvásárlása.
A KDL-40HX751 egy egyszerű fémkeretes talpat kapott, ami sajnos alig állítható, tehát szinte se nem dönthető, se nem forgatható, csak pár fokban. Általa a tévé hat centis mélysége 24-re nő, cserében stabil pozicíót biztosít. Kávája átlagosan vastag, teljesen fekete előlapján az alján lévő márkanév az egyetlen jelzés. A távirányító mellett két szemüveget kaptunk hozzá. A bekapcsolás előtt szükséges összekötések a rádugott eszközök mennyiségétől függően gyorsan elvégezhetők, mivel a hátulján és oldalán lévő feliratok, illetve aljzatok egyértelműek. Az elrendezés ésszerű, hiszen azon dolgok, melyekhez ritkán nyúlunk a hátuljára kerültek, mint a tévéadás, az Ethernet és HDMI portok vagy a hangfal-kivezetés, míg az akár napi szinten használtak a bal oldallapon vannak. Ez utóbbiak közé tartozik a PCMCIA-foglalat, két USB-dugasz vagy például a fejhallgató kimenet.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Bekapcsolás után egy varázsló vezet végig minket a konfigurációs lépéseken (menüje magyar nyelvű), mint a tévécsatornák és az internetkapcsolat beállítása (vezeték nélkülit is tud kezelni), majd egy egyszerűen kezelhető menürendszerbe jutunk, amiben a használati utasítást soha ki nem nyitó többség szerencséjére helyet kapott egy rövid kezelési útmutató is. Itt gyorsan nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy ennél a tévénél sorozatok nézése csak egy a sokfajta szórakozási forma közül, hiszen van benne Opera böngésző, minialkalmazások telepíthetők, és sok médiacég/ weboldal is saját, közvetlenül elérhető csatornával jelentkezik.
Billentyűzet híján azonban sok helyen komoly nehézségekbe ütközünk (hiába az USB port, a számítógépes billentyűzetet nem ismeri fel), mivel adatok megadása távirányítóval kifejezetten lassú és körülményes. Minden egyes betű kiválasztásához nagyon sok gombnyomás kell, és bosszankodhatunk közben hogy ma sem alapdolog a Nintendo Wii sok évvel ezelőtt kitalált mozgásérzékelős technikája. Ez a probléma az összes tevékenységre kihat, böngészőcímek közvetlen megadásától kezdve a YouTube csatorna keresőjének használatáig. (Okostelefonnal is irányítható, de a gond ilyenkor is ugyanaz.)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Természetesen azonnal kíváncsiak voltunk a 3D élményre, melyet a gyártó saját, előre felvett, a tévéről közvetlenül elérhető klipjein megcsodálhattunk. Az aktív képzáras szemüvegek bekapcsolása után realizálható, hogy az IMAX versenyelőnye tűnőben van, hiszen ha néhány év múlva csökken a jelenlegi bruttó 300 ezer forint körüli ára, és minden háztartásban megtalálható lesz egy ilyen technológiájú készülék, akkor a ma is sokszor ürességtől kongó mozik ritkán fognak megtelni. A képminőség leírására rengeteg műszaki adatot lehet idézni, mint az 1 millió feletti dinamikus kontrasztarányt, inkább csak dicsérnénk, hiszen a képre nem lehet panasz. A LED-es LCD látványa széles szögben élvezhető, egyenletes megvilágítású. Érdekesség, hogy a cég egy saját 3D kamerájával felvett képzeletbeli nyaralást is feltett, melyen láthatjuk, hogy az általunk készített anyagok hogy néznének ki. Talán ez lesz a jövő, talán nem; értékelésként annyit írnék, hogy szokni kell a dolgot.
Miután kiörömködtük magunkat jönnek a problémák, nevezetesen a tartalom hiánya. Ugyan lehet, hogy külföldön komoly háttéripar van már a 3D, illetve az okostévék mögött, de Magyarországon közel sem ilyen rózsás a helyzet. A Sony hazai csatornája, az AXN gyér kínálatán kivül csak külföldi források vannak, illetve természetesen az internet maga. A YouTubera feltöltött 3D adások közül néhány kifejezetten impresszív, de szintén kevéske. Saját tartalmakat vagy USB-kulcson, vagy külső USB-s merevlemezen keresztül nézhetünk, illetve ezekre menthetünk. Ilyenkor a nem annyira legális torrenteknél szintén akadályba ütközünk, mivel a tévé médialejátszó szoftvere nem ismeri a területen szinte kizárólagosan használt .mkv formátumot, azt előtte meglehetősen hosszas idő és energiabefektetéssel át kell konvertálnunk mp4-re. A feliratmegjelenítést támogatja.
Az olimpia ideje alatt az MTV által ingyen sugárzott 3D adás sem hozott boldogságot, mivel a weben át történő megtekintéshez Silverlight kell, aminek telepítése a linuxos böngészőre nem lehetséges. Ugyan puszta kijelzőként is lehet használni és így egy számítógépre köthető, de véleményem szerint erre meglehetősen drága mulatság ilyen tudású tévét venni, másrészt ilyenkor két 1920*1080-as adást egyszerre átvinni képes 1.4-es HDMI kábel kell, persze a hozzá tartozó nagy teljesítményű számítógéppel együtt. Megemlíthetjük még, hogy a nem 3D anyagok is nézhetők 3D-ben, de tekintve, hogy még a mozistúdiók is szenvednek a nem eleve 3D-ben felvett filmjeik átkonvertálásával, ettől se várjunk sokat, és ez nem a TV hibája.
A tévéadások képminőségét, az X-Reality képjavító technológiáját nem jellemeznénk, hiszen ez jórészt település- és szolgáltatófüggő. A tévén mindenesetre mindent állíthatunk, előre megadott témamódok vannak sport vagy fotók nézéséhez illetve mozizáshoz. Rengeteg különféle videójelet tud fogadni, és az alap 16:9-es mellett egyéb képformátumok széles köre választható. A gyors mozgásokra külön figyelt a Sony, a 200 Hz-es frissítés mellett a plusz képkockákat beillesztő Motionflow technológia akadályozza meg, hogy egy ellőtt focilabda mögött utánhúzás legyen. Hangszórói jók, és természetesen ezek is tetszés szerint konfigurálhatók. Webkamera sajnos nincs benne, így a Skype használathoz azt külön vennünk kell.
A tévé sajnos nincs felkészítve napjaink gazdag weboldalaira és olvasási szokásainkra. Ugyan a böngésző több weboldalt is tud kezelni, váltogathatunk közöttük, de egy nagyobbnál is be tud fagyni, és kiírja, hogy kevés a memória. A már említett Silverlight mellett flash sincs és a Sziget Fesztiválról sugárzott stream sem jelent meg. Mivel a tévét jóval távolabbról nézzük, mint egy monitort folyton nagyítani kell a túl kicsi betük miatt, és az oldalakon belüli navigáció is bénácska. A minialkalmazások száma kevés és gyengék is (pl. ébresztés), de idővel talán szaporodnak.
Összegzésként annyit szögeznénk le, hogy amit a TV tud az kiváló, és amit nem tud arról nem (csak) a Sony tehet. Tévének tökéletes, de okostévének már nem ezt választanánk, főként szoftveres téren kellene erősítenie a cégnek. A tartalmak hiánya a többi 3D tévét is érinti, illetve az, hogy Magyarországon nincs elég saját forrás, az nem a japán cég hibája. Mindezen mentségek ellenére a hiányosságai bosszantóak és részben magas ára miatt csak erős kompromisszumokkal ajánlható a megvásárlása.
