Az ACTA-t három tucat ország − köztük az USA, illetve Szlovákia kivételével a visegrádi országok, tehát Magyarország is −, valamint az EU is aláírta, de még sehol nem ratifikálták.

A heves internetes tiltakozás és egyes kormányzati portálok ellen indított támadások mellett Lengyelországban és Írországban utcai demonstrációk is voltak az ACTA-t aláíró kormány ellen. Az USA-ban a hasonló jogszabályt (SOPA) visszavonták a törvényhozás elől az előterjesztő szenátorok, miután ismert portálok − például a Wikipedia − egynapos szünettel tiltakoztak ellene. A szerződést kereskedelmi megállapodásként kezelték, ezért a róla folyó tárgyalások nem voltak nyilvánosak. Ez vezetett el aztán az ACTA elleni egyik legfontosabb vádhoz, nevezetesen ahhoz, hogy aláírói egyfajta világkormányként viselkedve titokban akarják cenzúra alá vetni a világhálón folyó kommunikációt.

További súlyos kifogás az ACTA ellen, hogy kriminalizálja a szerzői jogok megsértését. A paktum bűncselekménynek nyilvánítja a védett tartalmak "kereskedelmi szintű" terjesztését, ám ezt részben azonosítja a "széles körű" terjesztéssel − derül ki David Meyer, a ZDNet UK egyik blogistája írásából. Így akár egy közösségi site-on posztolt tartalom is az ACTA hatálya alá kerülhet, hiszen ahogy felkerült az internetre, azonnal "széles körben" elérhetővé vált. Sok bíráló szerint a szerződés spicliskedésre, azaz ügyfeleik adatainak kiszolgáltatására kényszeríti az internetszolgáltatókat − a jogszabály szerint a bíróság a szolgáltatók együttműködésével lekérhet ilyen adatokat. A szerződés szövege alapján lehetséges, hogy a hatóságok lezárathatnak internetes site-okat, de tisztázatlan a pénzbüntetések kiszámításának az alapja is.

Az ACTA nem definiálja a szerzői jogok fogalmát, hanem visszautal elődje, a TRIPS egyezmény meghatározására. Ennek alapján Meyer jogosnak tartja a szerződés kritikusainak "gyógyszer" hasonlatát. Eszerint ha az ACTA-nak megfelelően szabályoznák az eredeti és generikus gyógyszerek gyártóinak jogviszonyát, akkor az előbbiek bármikor betiltathatnák az utóbbiak tevékenységét. A generikus-gyártók olyan vagy azokhoz hasonló szereket állítanak elő - olcsóbban az eredeti medicináknál −, amelyek szabadalmi jogai lejártak.

Nemzetközi összehasonlításban is példátlanul szigorú intézkedésekkel lépett volna fel − hivatalosan − a netes kalózkodás ellen az USA-ban kidolgozott két jogszabály, a Protect Intellectual Property Act (PIPA), illetve a Stop Online Piracy Act (SOPA). A nem kis részben a tiltakozások nyomán egyelőre félretett törvények − az októberi ismertetés óta végrehajtott számos puhítás ellenére − a bírálók szerint nagymértékben és az első alkotmánykiegészítésbe ütközően korlátozták volna a szólásszabadságot és a személyi szabadságjogokat. Következetes végrehajtása esetén a kínai "nagy tűzfalhoz" hasonló cenzúra is lehetővé vált volna.

Leegyszerűsítve, a SOPA fő célja, hogy a szerzői jogok tulajdonosai − gyakorlatilag a nagy filmstúdiók és zenekiadók − letilthathassák azokat az oldalakat − a törvény szövege szerint elsősorban külföldieket −, amelyeken véleményük szerint jogsértő tartalom vagy a jogsértést elősegítő tartalom található (utóbbiak lehetnek például dvd- vagy blu ray-lemezek feltörését és konvertálását segítő programok). A jelenlegi szabályozással szemben ez a lehetőség sokkal szélesebb körre lett volna alkalmazható, így például a felhasználói forrásra is, amivel komoly önfelügyeleti teher hárult volna elviekben az olyan közösségi oldalakra, mint a Facebook, a Twitter vagy a Tumblr.

A szerzői jogok tulajdonosának az eredeti verzió szerint elég lett volna egy "jóhiszemű feltételezésre" alapozott felszólítást írnia a tartalom-, illetve tárhelyszolgáltatónak, amelynek vagy el kellett volna távolítani a kérdéses oldalt, vagy öt napon belül bíróságon kellett volna megtámadni a felszólítást. A törvény szigorát konkrét példán szemléltetve: ha a Warner Bros. szerint egy olasz oldal a legújabb Batman-film torrentlinkjét tartalmazza, akkor a filmstúdió felszólítására a Google-nak el kellett volna távolítani az oldalt keresési eredményeiből, a PayPal nem dolgozhatott volna fel több be- vagy kifizetést az oldalról, a reklámszolgáltatóknak fel kellett volna függesztenie a hirdetések megjelenítését és az ezekből származó bevételek átutalását, az oldal internetszolgáltatójának pedig feketelistára kellett volna helyeznie a szájtot, gyakorlatilag elérhetetlenné téve. A decemberi módosítás végül bírósági felszólításhoz kötötte a letiltást.

A törvény a jelenlegi szabályozás kiterjesztésével legfeljebb öt év börtönnel büntethette volna a szerzői jogokat sértő videók és hanganyagok online streamingjét is. A képviselőház elé terjesztett SOPA fél évvel idősebb szenátusi párja, a PIPA annyiban különbözik társától, hogy szövegezése szerint kizárólag az elsődlegesen jogsértésre létrehozott oldalakat célozza, ám túlságosan is általánosító szóhasználata könnyen gumiszabállyá teheti. A törvények elfogadásának komoly gazdasági vonatkozásai is lettek volna, a kis startup netes cégeknek ugyanis aligha lett volna anyagi forrásuk arra, hogy biztosíthassák a jogszabályi megfelelést, illetve az esetleges bírságok kifizetését. Ezenfelül több kockázatitőke-csoport is jelezte: a SOPA és a PIPA elfogadása esetén visszafognák befektetéseiket az internetes cégekbe.