Napi Online
Pénzügyi katasztrófát okozhatnak a tőzsdei szoftverek
Bármikor megismétlődhet, és a korábbinál komolyabb katasztrófát okozhat a számítógépes kereskedésből fakadó, flash crashnak nevezett hirtelen tőzsdei zuhanás - figyelmeztetnek szakértők.
Számos idegeskednivalót tartogat a jövő év az eurózóna adósságválságának kezelhetetlenségétől kezdve az USA költségvetési deficitjének elszállásán át a közel-keleti konfliktusok okozta olajárrobbanásig, így senkinek sem jut eszébe, mi történhet, ha megismétlődik a másfél évvel ezelőtt történt tőzsdei flash crash. A bizarr összeomlásban öt perc alatt 600 pontot zuhant a Dow Jones index, hogy a kereskedés végére teljesen magához térjen. Az esés 850 milliárd dollárt mosott el a részvények árából a szívinfarktust hozva a befektetőkre. A 2010. május 6-ai esemény keltette sikoly azóta elhalt az eurózóna fordulatos drámája és az USA költségvetési huzavonái keltette zajban.
A nevezetes napon a Dow Jones tőzsdeindex összesen 1000 pontot zuhant, elvesztve értéke kilenc százalékát, majd amilyen gyorsan összeomlott olyan gyorsan magához is tért. Ez volt a mutató a második legnagyobb ingadozása pontban mérve, egyben története legnagyobb napon belüli zuhanása ugyancsak pontban számon tartva. A tőzsde 2010. május 6-án a görög válság első elmélyülése miatt rossz hangulatban volt. A Dow Jones 2 óra 42 percig több mint 300 pontos csökkenést szenvedett el, majd gyorsan zuhanni kezdet, fél óra alatt további 650 pontot veszítve értékéből. 2 óra 47-re már majdnem 1000 pont volt a veszteség, 3 óra 7-re viszont visszajött 600 pontos mínusz.
Az amerikai részvény- és árutőzsde közös bizottsága közel öt hónapig vizsgálta az eset okait, és arra következtetésre jutott, hogy a szétszabdalt és törékeny piacon egyetlen nagyobb üzletkötés is zuhanó spirálba taszíthatja a részvényárakat. Az amúgy is gyenge napon egy nagy befektetési alap egy szokatlanul nagy kontraktuscsomag eladása mellett döntött, amivel egyszerűen kiszívta a piacról a kevés számú vásárlót. A fejleményeket érzékelve a komputeres kereskedési rendszerek agresszív értékesítésbe kezdtek, amivel felnagyították az alap eladásának hatását, és beindították az óriási áresést. Ezt követően az alacsonnyá vált árakról szóló információk jutottak el a komputeres algoritmusok gépi tudatáig, mire gyors vásárlásokat indítottak és elkezdtek egymás között üzletelni. Ez aztán visszahozta a korábbi veszteséget.
Számítógépes szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy technikai szempontból soha nem sikerült kielégítő magyarázatot találni arra, miért váltak sajátos terminátorrá a tőzsdei számítástechnikai rendszerek - írja a Financial Times. Sőt igazán még azt sem sikerült kideríteni, hogy pontosan mi is történt 2010. május 6-án. Ennek alapján joggal feltételezhetjük - mondják -, hogy a flash crash bármikor megismétlődhet, és sokkal nagyobb kárt okozhat, mint másfél évvel ezelőtt. A baljós előjeleket szaporítja, hogy a jelenség kisebb nagyságrendben sokszor megtörtént azóta, ám ez az illetékes hatóságok intézkedései gépezetét nem hozta mozgásba.
A Bank for International Settlemens és a Carnegie Mellon University kutatói egymástól függetlenül érdekes eredményekre jutottak az úgynevezett szociotechnikai kockázatok elemzésében. Ezeket az okozza, hogy egyre több komplex technológiai rendszer épül be a társadalmak működésébe, amelyek rendszerek rendszerévé állnak össze. Ez utóbbiak működését azután már senki sem tudja áttekinteni és megérteni. E kutatások a pénzügyi szolgáltatások mellett az egészségügyben és a nukleáris energiaiparban működő rendszereket is vizsgálják, és az így szerzett ismeretek alapján 2010 elején megjósolták a flash crash bekövetkezését. A szakemberek álláspontjának lényege az, hogy az ilyen események nem véletlenek, hanem a számítástechnikai rendszerek bonyolultságából fakadó, elkerülhetetlenül bekövetkező, "normális" jelenségek.
Diane Vaughan szociológus a Challenger űrsiklő 1987-es katasztrófájának vizsgálata alapján az "eltérés elnézésének" nevezi azt a jelenséget, ami az embereket a katasztrófához vezeti. A Challenger hordozórakétája egy egyszerű tömítés hibája miatt robbant fel, ám a későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a mérnökök korábban jelezték ennek veszélyét. Az emberek megszokják, hogy a fősodorral tartanak - az áru- és tőkepiacokon követik a normális üzletmenetet -, mert ha ezt teszik, az biztosítja túlélésüket. Feltételezik, hogy az a legjobb, ha továbbra is így cselekszenek, ezért szemet hunynak afelett, ha valami olyasmivel találkoznak, ami kényelmetlenül bizarrnak tűnik a "dolgok normális menetéhez" képest.
Így aztán egyre nőnek az ilyen jelenségek szaporodásából fakadó kockázatok, más szóval egymást követik az olyan esetek, amikor megússzák a bajt, míg végül egyszer beüt a katasztrófa. 2010 májusával ugyanez a helyzet. Az akkori vad ármozgások sokkolóak voltak, ám most, hogy úgy tűnik, tovatűntek, senki sem foglalkozik velük. Pedig a baj sokkal nagyobb is lehetett volna - így ha visszatér igazi összeomlást okozhat. A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy ha a tőzsdezárás előtt következik be a hirtelen halál, akkor nem lett volna idő korrigálni, és árak mészárlása átterjedt volna az ázsiai, illetve európai kereskedésre.
A hatóságok ugyan azzal nyugtatgatják a piaci szereplőket, hogy a kereskedési korlátok bevezetésével megoldották a problémát, ám a kutatók úgy vélik, hogy a pénzpiacok óriási forgalma és a gyors technológiai innováció mellett ezek az intézkedések nem lennének képesek elejét venni egy újabb felfordulásnak. A megoldás nem a piacok bedeszkázása a közelgő hurrikánnal szemben, hanem a forgószél vizsgálata, ami legalább az előrejelzést lehetővé teheti.
Nemzetközi összefogással olyan számítástechnikai központokat kellene létrehozni, amelyekben tesztelni lehet a kiterjedt, bonyolult pénzügyi tranzakciós rendszerek működését. Az USA-ban például jelenleg formálódik az Office of Financial Research kutatóközpont, amely akár megfelelő bázis lehetne ehhez. Ez azonban még csak keresi a feladatait és az illetékesek vélhetően addig nem veszik komolyan a flash crash jelenségét, amíg a hirtelen halál be nem köszönt újra.
Számos idegeskednivalót tartogat a jövő év az eurózóna adósságválságának kezelhetetlenségétől kezdve az USA költségvetési deficitjének elszállásán át a közel-keleti konfliktusok okozta olajárrobbanásig, így senkinek sem jut eszébe, mi történhet, ha megismétlődik a másfél évvel ezelőtt történt tőzsdei flash crash. A bizarr összeomlásban öt perc alatt 600 pontot zuhant a Dow Jones index, hogy a kereskedés végére teljesen magához térjen. Az esés 850 milliárd dollárt mosott el a részvények árából a szívinfarktust hozva a befektetőkre. A 2010. május 6-ai esemény keltette sikoly azóta elhalt az eurózóna fordulatos drámája és az USA költségvetési huzavonái keltette zajban.
A nevezetes napon a Dow Jones tőzsdeindex összesen 1000 pontot zuhant, elvesztve értéke kilenc százalékát, majd amilyen gyorsan összeomlott olyan gyorsan magához is tért. Ez volt a mutató a második legnagyobb ingadozása pontban mérve, egyben története legnagyobb napon belüli zuhanása ugyancsak pontban számon tartva. A tőzsde 2010. május 6-án a görög válság első elmélyülése miatt rossz hangulatban volt. A Dow Jones 2 óra 42 percig több mint 300 pontos csökkenést szenvedett el, majd gyorsan zuhanni kezdet, fél óra alatt további 650 pontot veszítve értékéből. 2 óra 47-re már majdnem 1000 pont volt a veszteség, 3 óra 7-re viszont visszajött 600 pontos mínusz.
Az amerikai részvény- és árutőzsde közös bizottsága közel öt hónapig vizsgálta az eset okait, és arra következtetésre jutott, hogy a szétszabdalt és törékeny piacon egyetlen nagyobb üzletkötés is zuhanó spirálba taszíthatja a részvényárakat. Az amúgy is gyenge napon egy nagy befektetési alap egy szokatlanul nagy kontraktuscsomag eladása mellett döntött, amivel egyszerűen kiszívta a piacról a kevés számú vásárlót. A fejleményeket érzékelve a komputeres kereskedési rendszerek agresszív értékesítésbe kezdtek, amivel felnagyították az alap eladásának hatását, és beindították az óriási áresést. Ezt követően az alacsonnyá vált árakról szóló információk jutottak el a komputeres algoritmusok gépi tudatáig, mire gyors vásárlásokat indítottak és elkezdtek egymás között üzletelni. Ez aztán visszahozta a korábbi veszteséget.
Számítógépes szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy technikai szempontból soha nem sikerült kielégítő magyarázatot találni arra, miért váltak sajátos terminátorrá a tőzsdei számítástechnikai rendszerek - írja a Financial Times. Sőt igazán még azt sem sikerült kideríteni, hogy pontosan mi is történt 2010. május 6-án. Ennek alapján joggal feltételezhetjük - mondják -, hogy a flash crash bármikor megismétlődhet, és sokkal nagyobb kárt okozhat, mint másfél évvel ezelőtt. A baljós előjeleket szaporítja, hogy a jelenség kisebb nagyságrendben sokszor megtörtént azóta, ám ez az illetékes hatóságok intézkedései gépezetét nem hozta mozgásba.
A Bank for International Settlemens és a Carnegie Mellon University kutatói egymástól függetlenül érdekes eredményekre jutottak az úgynevezett szociotechnikai kockázatok elemzésében. Ezeket az okozza, hogy egyre több komplex technológiai rendszer épül be a társadalmak működésébe, amelyek rendszerek rendszerévé állnak össze. Ez utóbbiak működését azután már senki sem tudja áttekinteni és megérteni. E kutatások a pénzügyi szolgáltatások mellett az egészségügyben és a nukleáris energiaiparban működő rendszereket is vizsgálják, és az így szerzett ismeretek alapján 2010 elején megjósolták a flash crash bekövetkezését. A szakemberek álláspontjának lényege az, hogy az ilyen események nem véletlenek, hanem a számítástechnikai rendszerek bonyolultságából fakadó, elkerülhetetlenül bekövetkező, "normális" jelenségek.
Diane Vaughan szociológus a Challenger űrsiklő 1987-es katasztrófájának vizsgálata alapján az "eltérés elnézésének" nevezi azt a jelenséget, ami az embereket a katasztrófához vezeti. A Challenger hordozórakétája egy egyszerű tömítés hibája miatt robbant fel, ám a későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a mérnökök korábban jelezték ennek veszélyét. Az emberek megszokják, hogy a fősodorral tartanak - az áru- és tőkepiacokon követik a normális üzletmenetet -, mert ha ezt teszik, az biztosítja túlélésüket. Feltételezik, hogy az a legjobb, ha továbbra is így cselekszenek, ezért szemet hunynak afelett, ha valami olyasmivel találkoznak, ami kényelmetlenül bizarrnak tűnik a "dolgok normális menetéhez" képest.
Így aztán egyre nőnek az ilyen jelenségek szaporodásából fakadó kockázatok, más szóval egymást követik az olyan esetek, amikor megússzák a bajt, míg végül egyszer beüt a katasztrófa. 2010 májusával ugyanez a helyzet. Az akkori vad ármozgások sokkolóak voltak, ám most, hogy úgy tűnik, tovatűntek, senki sem foglalkozik velük. Pedig a baj sokkal nagyobb is lehetett volna - így ha visszatér igazi összeomlást okozhat. A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy ha a tőzsdezárás előtt következik be a hirtelen halál, akkor nem lett volna idő korrigálni, és árak mészárlása átterjedt volna az ázsiai, illetve európai kereskedésre.
A hatóságok ugyan azzal nyugtatgatják a piaci szereplőket, hogy a kereskedési korlátok bevezetésével megoldották a problémát, ám a kutatók úgy vélik, hogy a pénzpiacok óriási forgalma és a gyors technológiai innováció mellett ezek az intézkedések nem lennének képesek elejét venni egy újabb felfordulásnak. A megoldás nem a piacok bedeszkázása a közelgő hurrikánnal szemben, hanem a forgószél vizsgálata, ami legalább az előrejelzést lehetővé teheti.
Nemzetközi összefogással olyan számítástechnikai központokat kellene létrehozni, amelyekben tesztelni lehet a kiterjedt, bonyolult pénzügyi tranzakciós rendszerek működését. Az USA-ban például jelenleg formálódik az Office of Financial Research kutatóközpont, amely akár megfelelő bázis lehetne ehhez. Ez azonban még csak keresi a feladatait és az illetékesek vélhetően addig nem veszik komolyan a flash crash jelenségét, amíg a hirtelen halál be nem köszönt újra.
