Amber Case antropológus azt állítja, hogy a mobiltelefonok, az internet és a számítógépek miatt már most szuperemberek, kiborgok vagyunk. A szakember azt tanulmányozza, hogy a mindennapi technikák miként változtatják meg az életünket és miként válnak észrevétlenül a személyiségünk részévé.

Amber Case, a cyborganthropology.com létrehozója mindig úgy tartotta, hogy a technikához jobban ért, mint az emberekhez. Ennek ellenére szociológiát és antropológiát tanult, napjainkban pedig az emberek és a technika kapcsolatát kutatja. Ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot javítsa különböző számítógépes programokat fejleszt portlandi székhelyű cégénél, a Vertigónál.

Amber Case

"Én épp annyira kiborg vagyok, mint önök. Minden egyes alkalommal, amikor a számítógép képernyőjére nézünk vagy a mobiltelefonunkat használjuk, akkor kapcsolatba lépünk egy nem emberi technológiával. Mivel ezt rendszeresen csináljuk, így ez a mindennapjaink részévé vált. Ezért vagyunk kiborgok. Ez elvileg nem különleges dolog, de ennek ellenére sokakat meglep. Olyan, mintha nem akarnák elhinni. Talán azért, mert sok embernek a kiborg szóról a Robotzsaru vagy a Terminátor filmek ugranak be, holott maga a fogalom először 1960-ban bukkant fel egy űrhajózásról szóló cikkben. Ott úgy írták: egy kiborg olyan organizmus, amihez testidegen részeket csatolnak azért, hogy egy új környezethez is alkalmazkodni tudjon. Ez a meghatározás még mindig érvényes, igaz az utóbbi időben kicsit finomodott."

A technika az ember szolgálatában áll. Robotokat, mobiltelefonokat és más technikai eszközöket készítünk a saját igényeink szerint. Ezek produktívabbá, hatékonyabbá tesznek bennünket. A technika tesz minket szuperemberekké. Több ezer évvel ezelőtt a szerszámok testileg erőssé tettek bennünket, most pedig megéljük a mentális énünk továbbfejlődését. Az átélt változások jobban próbára tesznek bennünket, mint az ipari forradalom idején lejátszódott folyamatok" - foglalta össze a véleményét Amber Case.

Case elmondta, hogy az általa elmondott dolgokat mindennap megtapasztalja a Facebookon, a Twitteren és a blogokban. Teljesen nyilvánvaló, hogy az autók gyorsabbá tesznek bennünket, az internetnek köszönhetően átfogóbban tudunk gondolkozni és a közösségi hálózatok miatt szociálisabban érzékenyek leszünk. A szakember egy tanulmányban azzal foglalkozott, hogy milyen hatásokkal járt a mobiltelefonok megjelenése az emberi kapcsolatokra nézve. Az eredmény: a nyilvános területek egyre inkább személyes terekké alakulnak át, a tér és az idő zsugorodik, mivel a felhasználók mindig és mindenhol magánjellegű beszélgetéseket folytatnak.

Az emberek technikához fűződő viszonya nagyon egyéni, ennek ellenére kijelenthető, hogy sokan érzelmileg is kötődnek a készülékeikhez. Case három kiborgosztályba sorolja a Föld lakóit: az egyes típusúak csak néha használják a számítógépüket, a kettes típusúaknak mindig szükségük van ezekre az eszközökre és ezért állandóan magukkal is viszik a mobiljukat, az okostelefonjukat vagy a tábla PC-jüket. A hármas típusú kiborgok pedig azok, akiknek a szeme állandóan a képernyőre irányul. A felhasználóknak meg kell tanulniuk úgy kezelniük a technikai eszközöket, hogy a folyamaton közben ne kelljen gondolkozniuk. A használt programnak az ő nyelvüket kell beszélnie, ismernie kell az illető kedvenc témáit és sejtenie kell, hogy mit szeretne legközelebb tenni."

"Az ember mindig újat akar tanulni és nagy dolgokat szeretne létrehozni. A gépek lehetővé teszik ezt a számunkra. Természetesen minden kapcsolatban vannak feszültségek és egy ember-gép kapcsolat sem lehet ez alól kivétel. Ha valaki túl sokáig ragaszkodik egy eszközhöz, akkor az egy idő után ellene fordul: az öreg mobilok összeomlanak, az operációs rendszerek lelassulnak. Vagyis az emberek arra vannak kényszerítve, hogy mindig új dolgokat vásároljanak, mindig frissítsék magukat, hogy állandóan a lehető legjobb szinten legyenek."

"A technika életünk egyre nagyobb részére van hatással, egyre több időt rabol el tőlünk. Főnökeink elvárják, hogy mindig elérhetők legyünk. De a probléma voltaképpen az, hogy a vezeték nélküli társadalomban új szabályok vannak, amiket viszont még senki sem jegyzett le. Olyan ez, mint egy viselkedési kódex. Egy hagyományos társadalomban valaki kopog az ajtón és ha azt mondják: szabad, akkor beléphet. De az e-mailek, a tweetek vagy a rövid szöveges üzenetek mindig elérnek bennünket és a küldők elvárják, hogy azonnal válaszoljunk is rájuk. A digitalizálás tehát szocializációt és szociális elvárásokat is magával hoz. A digitális élet egyszerre stresszes és egyszerre takarít meg időt az emberek számára. A virtuális kapcsolatokban a felhasználók azonnal a lényegre térnek" - emelte ki az antropológus.

Case hangsúlyozta: az internetezők egy része azért tölt sok időt a számítógépe előtt, mert ugyanúgy viselkedik a virtuális térben is, mint egyébként. A weben is hasonló emberekből áll a baráti köre, mint a valóságban. Régen az internetet azok használták nagyon sokat, akik nem fértek be a valódi társadalomba, napjainkban azonban a közösségi hálózatok jelentik az életet az átlagemberek számára is. Ott találkoznak az emberek, akik valódi barátságokat kötnek és valódi hálózatokat építenek fel. Éppúgy, amikor valaki reggel felkel és megmosakszik, a virtuális térben is foglalkoznia kell magával, normális fotókat kell feltöltenie és értelmes bejegyzéseket kell tennie.

A virtuális valóság szépen fokozatosan beszivárog a valódi életünkbe. De ugyanígy a valóság is beszivárog a világhálóra. "Mindig váltunk a két világ között. Ha a szupermarketben vásárolunk vagy a buszmegállóban ülünk, valamire várnunk kell. A digitális világban minden gyorsabban zajlik, ott mindig történik valami és egy olyan helyet kínál számunkra, ahová bizonyos helyzetekben elmenekülhetünk. Én mind a két világban jól érzem magam. A valódi énem nem annyira tökéletes és egyenes, a virtuális világban viszont olyan lehetek, amilyen valójában vagyok és ez sok szempontból sokkal jobb" - szögezte le végül a szakember.

A kiborgok létrehozása évtizedek óta foglalkoztatja az emberiséget, azonban a kutatások csak az elmúlt években gyorsultak fel. 2007 nyarán amerikai kutatóknak először sikerült élő sejteket és szilícium-nanodrótokat úgy ötvözniük, hogy a beavatkozás után sem lassult le a sejtek növekedési folyamata. A kísérletek során emlősök élő sejtjeit használták fel és a szilícium-nanodrótok semmilyen kárt nem okoztak a sejtekben. Amber Case véleményével egyébként nincs egyedül. A SPACE.com tavaly tavasszal jelentetett meg egy írást, amelyben azt írta: a kiborgok századában élünk és már elindultunk a létrehozásuk felé vezető úton.