Sok amerikai rács mögött szeretné látni Julian Assange-t, a diplomáciai sürgönyöket kiszivárogtató WikiLeaks portál alapítóját, ehelyett azonban ki kellene tüntetniük őt, mivel az általa nyilvánosságra hozott iratokkal hatalmas szívességet tett az Egyesült Államoknak - áll a Financial Times publicisztikájában.

Gideon Rachman, a londoni gazdasági-politikai napilap vezető szemleírója szerint nyilvánvalóan kínos, hogy mindezek a titkos diplomáciai sürgönyök nyilvánosságra kerültek, és az is nyilvánvalónak tűnik, hogy Assange nem rajong az Egyesült Államokért. Ettől függetlenül azonban a WikiLeaks igen jót tett Amerikával, mivel ha akaratlanul is, de lerombolta az amerikai külpolitikával kapcsolatos, több évtizedes összeesküvés-elméleteket. Az európai és a latin-amerikai baloldal - csakúgy, mint a kínai és az orosz nacionalista jobboldal - régóta úgy tartotta, hogy bármit mond is Amerika saját külpolitikájáról nyilvánosan, az csak titkos szándékainak leplezésére szolgál. A WikiLeaks-kiszivárogtatások eddigi két hete alatt azonban kiderült, hogy amit az Egyesült Államok bármely ügyben nyilvánosan vall, az általában a magánvéleménye is.

Még sok sürgöny vár közzétételre, és közöttük lehetnek "bombák", de az elmúlt két hétben közölt dokumentumokban nagyon kevés az amerikai külpolitika kétkulacsosságára, rosszhiszeműségére utaló bizonyíték, így az összeesküvés-elméletek gyártói világszerte nagyon csalódottak lehetnek - áll a Financial Times írásában.


A lap szemleírója szerint az amerikaiak például a nyilvánosság előtt azt mondják, hogy kölcsönös érdekekre alapuló erős kapcsolatokat szeretnének Kínával, ám aggasztja őket, hogy a kínai gazdaságpolitika egyes elemei károsak az amerikai munkavállalók érdekeire. A sürgönyökből kiderült, hogy az Egyesült Államoknak ugyanez a privát véleménye is. Sok kínai nacionalista részletesen kimunkált teóriákat gyártott azokról összeesküvésekről, amelyeket az Egyesült Államok szerintük Kína felemelkedésének megakadályozására szőtt, ám ezek létezésére még csak utalás sincs a WikiLeaks-anyagokban.

Az amerikaiak nyilvánosan régóta mondogatják, hogy Irán szerintük atomfegyvereket fejleszt, és ez veszélyezteti a világbékét, de az Egyesült Államok előnyben részesíti az iráni probléma békés kezelését. A WikiLeaks-anyagok igazolják, hogy az amerikaiak ugyanezt mondják magánbeszélgetésekben is. Az Iránnal kapcsolatos, valóban radikális nyilatkozatokat nem amerikaiak teszik. A szaúdi uralkodó az, aki katonai csapást szorgalmaz Irán ellen, és Nicolas Sarkozy francia elnök egyik vezető tanácsadója nevezte "fasisztának" az iráni kormányt - írja Rachman a kiszivárogtatott sürgönyöket idézve.

A Financial Times szemleírója szerint amikor a WikiLeaks valóban eltérést tár fel az amerikaiak nyilvános és privát megnyilvánulásai között, az rendszerint azt jelzi, hogy az Egyesült Államok képviselői diplomatikusak, és nem azt, hogy kettős beszédet alkalmaznak. Az amerikaiak nyilvánosan például soha nem mondták ki, hogy az orosz kormányt mélyen korruptnak, antidemokratikusnak és a szervezett bűnözéstől átitatottnak tartják. Ez szükségtelen mértékben konfrontatív, és a szándékolttal ellentétes hatású lett volna. Annak feltárása azonban, hogy az amerikaiak saját belső kommunikációjukban e véleményüknek adnak hangot, sokkal hitelesebbé teszi e vádakat, mint ha ezek nyilvánosan hangzottak volna el. Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök alig leplezett dühe jelzi, hogy a WikiLeaks-kiszivárogtatások Moszkva szempontjából mennyire károsak.

A szemleíró szerint az ilyesfajta leleplezések nem várt hatása az amerikai kinyilatkoztatások hitelességének erősödése volt azokban az országokban, amelyekben e nyilatkozatokat általában mély bizalmatlansággal fogadják. Ezt mutatja, hogy pakisztáni lapok már hamisított WikiLeaks-sürgönyöket közölnek, amelyekben "ronda dolgok" vannak az indiaiakról. Kiderült természetesen olyasmi is, ami nem vet jó fényt az amerikaiakra. Itt van például az az utasítás, hogy az amerikai ENSZ-diplomaták szedjenek össze személyes adatokat ENSZ-tisztviselőkről, beleértve azok hitelkártyaszámait is.

Mindazonáltal még azon tisztviselők közül sem tűnik mindenki rettenetesen felháborodottnak, akik ellen kémkedhettek, mivel tudják, hogy a kémkedés a diplomáciai élet szerencsétlen velejárója. Összességében tehát kedvező az a kép, amely a WikiLeaks-kiszivárogtatások nyomán az Egyesült Államokról kialakult. Az amerikai külpolitika e kép alapján fegyelmezett, intelligens és gyakorlatias. Lehet, hogy eddig ez volt a legjobban őrzött titok az összes közül - fejeződik be a publicisztika.