MTI
Felgyorsult a technológiák evolúciója
A média- és kommunikációs "terráriumban" egyre veszélyesebbé válik az élet. Telefon, e-mail, blog, Facebook - mind a sír felé araszolnak, ha hihetünk a legfrissebb előrejelzéseknek. A Wired magazin a minap kerek-perec kijelentette, hogy "a háló halott". Az új technológiák felbukkanása és térhódítása azonban nem feltétlenül jelenti a korábbiak halálát - szögezte le a The New York Times elemzésének a szerzője, Steve Lohr, aki szerint korai lenne még temetni az internetet.
Az evolúciónak, nem pedig a kipusztulásnak mindig is elsődleges szabályozó szerepe volt a médiaökológiában. Igaz, hogy újabb és újabb médiaragadozók bukkannak fel, de közben a többiek az elenyészés helyett igyekeznek alkalmazkodni, és újra megtalálják a helyüket a megváltozott környezetben - vetik ellen olyan médiaelméleti szakemberek, mint Marshall McLuhan és Neil Postman. Szerintük látványos példa a tévé megjelenése, amely egykoron fenyegetést jelentett ugyan a rádiónak és a mozinak, aztán mindkettő továbblépett - és túlélte. Még ha az evolúciós szabály érintetlen marad is, a médiaökológiában vannak bizonyos alapvető különbségek - állítják a szakértők.
A "temetési beszédeken" túlmenően az elemzések főleg az internetkorszak médiájáról, a kommunikációs környezet felgyorsult változásairól, az egymás után sorjázó innovációiról értekeznek. A digitális médiumok burjánzanak, mint ahogy gyorsan változnak a fogyasztási szokások is. Az evolúciós motor tehát sebesebben pörög, mint valaha, újabb és újabb, eddig nem ismert lehetőségeket tárva fel. "A változás minőségi téren zajlik" - hangsúlyozza Janet Sternberg, a Fordham Egyetem professzora, a Média Ökológiai Szövetség (Media Ecology Association) elnevezésű kutatószervezet elnöke. Míg az olyan közösségi hálók, mint a Facebook, a Twitter, a Tumblr, a Foursquare és a többiek a kommunikáció, a médiaforgalom és az önkifejezés hibridjei, addig az iPhone és az Android okostelefonok, az iPod lejátszók és az iPad pécétáblák az innovációnak és a kísérletezésnek engednek nagyobb teret.
Az egyetemisták ma már nem viselnek karórát - a mobiljukon nézik az időt -, és ritkán e-maileznek - derült ki a Beloit Egyetem legfrissebb felméréséből. A vizsgálatot több mint húsz éve minden esztendőben megismétlik, hogy feltérképezzék a wisconsini oktatási létesítménybe bekerülők szokásait és viselkedését. A gólyák az e-mail helyett a közösségi oldalakat használják kapcsolattartásra, ezen kívül legfeljebb SMS-t küldenek, mivel tudják, hogy azokra azonnal érkezik válasz. Az amerikaiak egyébként nem sokat beszélnek a mobiljukon. Ha mégis telefonálnak, a beszélgetések rövidebbek, mint korábban - következtethető ki a szolgáltatók adataiból. Ez részben annak is betudható, hogy a mai mobilok inkább mini számítógépeknek felelnek meg, amelyeken üzenetekkel lehet kommunikálni.
Van ennek azonban egy másik vetülete is, mégpedig a szokások szempontjából - mutatna rá a szakértők. A telefon megmaradt a sürgős, bonyolultabb kérdések megtárgyalására, míg a hétköznapi kommunikáció színtere az SMS és az e-mail. Ebből kifolyólag egy nem várt telefon olyasvalakitől, aki nem családtag, egyenesen tolakodás számba megy. A blogoszféra mezői is átrendeződtek, ami szintén az alkalmazkodást jelzi. "A személyes blogokat korábban zömmel megtöltő, kapcsolatteremtést szolgáló üzenetek és képek áttelepedtek az olyan közösségi hálókra, mint a Facebook - emeli ki John Kelly, egy New York-i kutatóvállalat, a Morningside Analytics tudósa. - A közönségnek szánt professzionális blogok, amelyek a politikára, a gazdaságra vagy a gyors tájékoztatásra koncentrálnak, ugyanakkor virágoznak".
A mobil médiaeszközök elterjedése miatt - legyenek akár iPadok vagy könyvolvasók - a szövegeket és videókat ma már úgy szabják a felhasználók számára a szoftverek, hogy a kis képernyőn jobban lehessen olvasni és nézni azokat, mint a számítógépen. Így aztán az emberek nem is az Internet Explorert vagy a Firefoxot használják erre a célra, jóllehet a könyveket, az újságokat és a filmeket továbbra is az internetről töltik le. Alkalmazkodó innováció és kísérletezés - az illetékesek szerint ez a gyorsan változó kor törvénye. Úgy lehet tekinteni a jelenlegi folyamatra, mint annak idején a nyomtatott sajtó bevezetése utáni változásokra. "Az utóbbi négyszáz év legnagyobb szabású médiakísérletének vagyunk a tanúi" - véli Paul Saffo, a kaliforniai Stanford Egyetem vendégprofesszora, akinek a technológia társadalomra gyakorolt hatása a szakterülete.
A médiaevolúció ugyanakkor áldozatokat is követel. A papíralapú fényképek eltűntek, az emberek mégis több fotót készítenek, mint valaha. A CD-k uralmának leáldozott, a zene online jut el a fogyasztókhoz. "Most a könyvek, a folyóiratok és az újságok következnek - jósolja Nicholas Negroponte, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) médialaborjának alapítója. - Nem a szöveg tűnik el, és nem is az olvasás, hanem a papír". Ám nem csak a technológiát érinti a változás. A kulturális ízlésnek roppant nagy a befolyása, ami bizony néha meglepő, sodró erejű fordulatokhoz vezet az evolúciós táncban. A lemezjátszók és a bakelitlemezek az utóbbi tíz évben például ismét visszakapaszkodtak, pedig előtte már csak a vájt fülűek használták őket. 2000 óta 62 százalékkal nőtt a bakeliteladás - ugyan ki tudta volna ezt előre megjósolni?
A rádió is klasszikus evolúciós túlélő. Az 1930-40-es években a rádió volt az amerikai háztartások legelterjedtebb szórakoztató eszköze. Az ötvenes évekre ezt a szerepet a televízió elragadta tőle, de az idősebb testvér ügyesen alkalmazkodott: rövidebb programokkal jelentkezett, háttérzenét és beszélgetős műsorokat készített, és az autósok szórakoztatásáról gondoskodott. Később a digitális sugárzás új életet lehelt a műfajba, és kiszínesíthette a rádiós kínálatot a szinte korlátlanul szaporodó csatornák műsorával. "A rádió rugalmas és elkoptathatatlan technológia, amely számos, eltűnéséről szóló jóslatot túlélt már" - húzza alá John Staudenmaier, a Technology and Culture című lap szerkesztője.
A mozi is nagy túlélő, noha a televízió az ötvenes évek óta folyamatosan fenyegeti. A támadásra tömérdek technikai válasz született: szélesvásznú képek, színes formátumok, háromdimenziós filmek, a hangtechnika fejlődése, és így tovább. A stúdiók kevesebb produkciót gyártanak, de azokkal arra törekednek, hogy olyan átütő élményt nyújtsanak a nézőnek, amilyet a tévé nem tud megadni. A hagyományos médiavállalatoknak manapság az internettel kell megküzdeniük. Ez persze nem csak műszaki probléma - a médiafogyasztási szokások változtak meg. A mai fogyasztó egyszerre néz tévét, miközben a neten szörföl vagy az e-mailjeire válaszol.
Az emberek figyelemkoncentrációja rövidül, amit a legtapasztaltabb médiavarázslók is elismernek. "Imádom az iPadot - szögezi le Negroponte -, de ma már gyakorlatilag képtelen vagyok arra, hogy hosszabb szöveget elolvassak, mert fél szemmel folyton az e-mailjeimet figyelem, vagy bizonyos szavaknak nézek utána, esetleg átklikkelek máshova".
Az evolúciónak, nem pedig a kipusztulásnak mindig is elsődleges szabályozó szerepe volt a médiaökológiában. Igaz, hogy újabb és újabb médiaragadozók bukkannak fel, de közben a többiek az elenyészés helyett igyekeznek alkalmazkodni, és újra megtalálják a helyüket a megváltozott környezetben - vetik ellen olyan médiaelméleti szakemberek, mint Marshall McLuhan és Neil Postman. Szerintük látványos példa a tévé megjelenése, amely egykoron fenyegetést jelentett ugyan a rádiónak és a mozinak, aztán mindkettő továbblépett - és túlélte. Még ha az evolúciós szabály érintetlen marad is, a médiaökológiában vannak bizonyos alapvető különbségek - állítják a szakértők.
A "temetési beszédeken" túlmenően az elemzések főleg az internetkorszak médiájáról, a kommunikációs környezet felgyorsult változásairól, az egymás után sorjázó innovációiról értekeznek. A digitális médiumok burjánzanak, mint ahogy gyorsan változnak a fogyasztási szokások is. Az evolúciós motor tehát sebesebben pörög, mint valaha, újabb és újabb, eddig nem ismert lehetőségeket tárva fel. "A változás minőségi téren zajlik" - hangsúlyozza Janet Sternberg, a Fordham Egyetem professzora, a Média Ökológiai Szövetség (Media Ecology Association) elnevezésű kutatószervezet elnöke. Míg az olyan közösségi hálók, mint a Facebook, a Twitter, a Tumblr, a Foursquare és a többiek a kommunikáció, a médiaforgalom és az önkifejezés hibridjei, addig az iPhone és az Android okostelefonok, az iPod lejátszók és az iPad pécétáblák az innovációnak és a kísérletezésnek engednek nagyobb teret.
Az egyetemisták ma már nem viselnek karórát - a mobiljukon nézik az időt -, és ritkán e-maileznek - derült ki a Beloit Egyetem legfrissebb felméréséből. A vizsgálatot több mint húsz éve minden esztendőben megismétlik, hogy feltérképezzék a wisconsini oktatási létesítménybe bekerülők szokásait és viselkedését. A gólyák az e-mail helyett a közösségi oldalakat használják kapcsolattartásra, ezen kívül legfeljebb SMS-t küldenek, mivel tudják, hogy azokra azonnal érkezik válasz. Az amerikaiak egyébként nem sokat beszélnek a mobiljukon. Ha mégis telefonálnak, a beszélgetések rövidebbek, mint korábban - következtethető ki a szolgáltatók adataiból. Ez részben annak is betudható, hogy a mai mobilok inkább mini számítógépeknek felelnek meg, amelyeken üzenetekkel lehet kommunikálni.
Van ennek azonban egy másik vetülete is, mégpedig a szokások szempontjából - mutatna rá a szakértők. A telefon megmaradt a sürgős, bonyolultabb kérdések megtárgyalására, míg a hétköznapi kommunikáció színtere az SMS és az e-mail. Ebből kifolyólag egy nem várt telefon olyasvalakitől, aki nem családtag, egyenesen tolakodás számba megy. A blogoszféra mezői is átrendeződtek, ami szintén az alkalmazkodást jelzi. "A személyes blogokat korábban zömmel megtöltő, kapcsolatteremtést szolgáló üzenetek és képek áttelepedtek az olyan közösségi hálókra, mint a Facebook - emeli ki John Kelly, egy New York-i kutatóvállalat, a Morningside Analytics tudósa. - A közönségnek szánt professzionális blogok, amelyek a politikára, a gazdaságra vagy a gyors tájékoztatásra koncentrálnak, ugyanakkor virágoznak".
A mobil médiaeszközök elterjedése miatt - legyenek akár iPadok vagy könyvolvasók - a szövegeket és videókat ma már úgy szabják a felhasználók számára a szoftverek, hogy a kis képernyőn jobban lehessen olvasni és nézni azokat, mint a számítógépen. Így aztán az emberek nem is az Internet Explorert vagy a Firefoxot használják erre a célra, jóllehet a könyveket, az újságokat és a filmeket továbbra is az internetről töltik le. Alkalmazkodó innováció és kísérletezés - az illetékesek szerint ez a gyorsan változó kor törvénye. Úgy lehet tekinteni a jelenlegi folyamatra, mint annak idején a nyomtatott sajtó bevezetése utáni változásokra. "Az utóbbi négyszáz év legnagyobb szabású médiakísérletének vagyunk a tanúi" - véli Paul Saffo, a kaliforniai Stanford Egyetem vendégprofesszora, akinek a technológia társadalomra gyakorolt hatása a szakterülete.
A médiaevolúció ugyanakkor áldozatokat is követel. A papíralapú fényképek eltűntek, az emberek mégis több fotót készítenek, mint valaha. A CD-k uralmának leáldozott, a zene online jut el a fogyasztókhoz. "Most a könyvek, a folyóiratok és az újságok következnek - jósolja Nicholas Negroponte, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) médialaborjának alapítója. - Nem a szöveg tűnik el, és nem is az olvasás, hanem a papír". Ám nem csak a technológiát érinti a változás. A kulturális ízlésnek roppant nagy a befolyása, ami bizony néha meglepő, sodró erejű fordulatokhoz vezet az evolúciós táncban. A lemezjátszók és a bakelitlemezek az utóbbi tíz évben például ismét visszakapaszkodtak, pedig előtte már csak a vájt fülűek használták őket. 2000 óta 62 százalékkal nőtt a bakeliteladás - ugyan ki tudta volna ezt előre megjósolni?
A rádió is klasszikus evolúciós túlélő. Az 1930-40-es években a rádió volt az amerikai háztartások legelterjedtebb szórakoztató eszköze. Az ötvenes évekre ezt a szerepet a televízió elragadta tőle, de az idősebb testvér ügyesen alkalmazkodott: rövidebb programokkal jelentkezett, háttérzenét és beszélgetős műsorokat készített, és az autósok szórakoztatásáról gondoskodott. Később a digitális sugárzás új életet lehelt a műfajba, és kiszínesíthette a rádiós kínálatot a szinte korlátlanul szaporodó csatornák műsorával. "A rádió rugalmas és elkoptathatatlan technológia, amely számos, eltűnéséről szóló jóslatot túlélt már" - húzza alá John Staudenmaier, a Technology and Culture című lap szerkesztője.
A mozi is nagy túlélő, noha a televízió az ötvenes évek óta folyamatosan fenyegeti. A támadásra tömérdek technikai válasz született: szélesvásznú képek, színes formátumok, háromdimenziós filmek, a hangtechnika fejlődése, és így tovább. A stúdiók kevesebb produkciót gyártanak, de azokkal arra törekednek, hogy olyan átütő élményt nyújtsanak a nézőnek, amilyet a tévé nem tud megadni. A hagyományos médiavállalatoknak manapság az internettel kell megküzdeniük. Ez persze nem csak műszaki probléma - a médiafogyasztási szokások változtak meg. A mai fogyasztó egyszerre néz tévét, miközben a neten szörföl vagy az e-mailjeire válaszol.
Az emberek figyelemkoncentrációja rövidül, amit a legtapasztaltabb médiavarázslók is elismernek. "Imádom az iPadot - szögezi le Negroponte -, de ma már gyakorlatilag képtelen vagyok arra, hogy hosszabb szöveget elolvassak, mert fél szemmel folyton az e-mailjeimet figyelem, vagy bizonyos szavaknak nézek utána, esetleg átklikkelek máshova".