MTI
Az internet kiegyenlíti a médiatúlsúlyt
Az internet politikai kiegyenlítő hatása érzékelhető az Egyesült Államokban zajló előválasztásokon: olyan jelöltek törnek felszínre és aratnak sikert, akiknek egyébként esélyük sem lenne a pártok által szinte tökéletesen ellenőrzött jelöltállítási folyamatban - állapította meg a The Washington Times.
A webes kampányvideóktól kezdve az internetes adománygyűjtési akciókon át az önkéntesek toborzásáig az elektronikus világháló egy sor eszközt adott a washingtoni elitekkel szembeszálló "lázadók" kezébe. Csaknem ismeretlen pályázók Alabamától Kentuckyn át Pennsylvanáig számos körzetben kiütötték a nyeregből a kongresszusi helyeket jelenleg birtokló politikusokat vagy a pártok által kiválasztott jelölteket.
Az amerikai belpolitikát meghatározó két nagy párt, a Republikánus Párt és a Demokrata Párt washingtoni elitje eddig mintegy kapuőrként szolgált: kezükben voltak a források, így ők dönthették el, kik kerülhetnek közel a képviselői vagy szenátori mandátumokhoz. Az internet azonban ezt végérvényesen megváltoztatta - mutatott rá David All, a róla elnevezett szakértői csoport vezetője, az internetes politizálás egyik úttörője. All hozta létre a Slatecard nevű republikánus irányultságú adománygyűjtő portált, amelyen keresztül a kispénzű adományozók a nézeteiket osztó jelölteket segíthetik. Kezdeményezése hasonlít a liberális ActBlue internetes oldalhoz, amely 2004 óta 134 millió dollárt kalapozott össze több mint 1 millió adományozótól.
Az internet meghatározó szerepe a politikai kampányolásban ma már szinte közhelynek számít, főleg Barack Obama 2008. évi elsöprő elnökválasztási sikere óta. A mostani előválasztásokon - amelyeken eldől, hogy az egyes pártok színeiben kik indulhatnak majd jelöltként a 2010 novemberi kongresszusi választásokon - ismét bebizonyosodott a YouTube videomegosztó portál fontossága. Olyan, szinte esélytelennek tekintett jelöltek népszerűsíthették álláspontjukat, akikről a sajtó egyébként nem akart tudomást venni.
Az online videotalálatokat számláló és elemző TubeMogul cég szerint a lázadó, vagyis a nem a washingtoni elitek által kiválasztott pályázók nézeteit bemutató anyagok népszerűsége gyakran felülmúlta a nagy pártok által támogatott jelöltekét. Floridában például Marco Rubio, az állami alsóház korábbi elnöke, az alulról szerveződő Tea Party mozgalom egyik kedvence csaknem hússzor nagyobb videós nézettséget élvezett, mint Charlie Chris kormányzó, akit a Republikánus Párt kiszemelt az állam megüresedő washingtoni szenátori helyére. Chris később bejelentette, hogy függetlenként folytatja a versengést.
Pennsylvaniában Joe Sestak képviselő videóira kétszer annyi választó volt kíváncsi, mint Arlen Specter szenátor videóira; előbbi ki is ütötte utóbbit a demokrata párti szenátori előválasztáson. Alabamában Les Philip a republikánus párti képviselői előválasztáson legyőzte a hivatalban levő Parker Griffithet, előbbi kampányvideóira kétszer többen klikkeltek. Arkansas és Utah államban szintén olyan demokrata párti pályázók szálltak szembe a mandátumot birtokló szenátorral, illetve képviselővel, akik népszerűbbek voltak a YouTube portálon.
"A YouTube általában az esélytelenebb pályázóknak kedvez, de ez a jelenség sokkal erősebben érvényesül, mint arra számítani lehetett" - mondta David Burch, a TubeMogul marketing igazgatója. Az internetes politizálás a 2004-es elnökválasztási kampányban nőtt ki a gyerekkorból, amikor Howard Dean, Vermont kormányzója a világhálón toborzott magának híveket és adományokat, alapjaiban felforgatva a demokrata előválasztási versengést.
Barack Obama Dean nyomdokaiban járt, amikor négy évvel később, elnökválasztási diadalmenetében sokmilliós támogatói tábort kiépítve a demokrata párti jelöltségért folyó harcban legyőzte a nagy esélyes Hillary Clintont, a volt first ladyt, majd felülkerekedett a republikánusok elnökjelöltjén, John McCain szenátoron. A republikánus oldalon is hozott meglepetést az internet: Ron Paul texasi képviselő jelentékeny tényezővé lépett elő az előválasztási periódusban a mögötte álló internetes adományozóknak köszönhetően.
Ron Paul fia, Rand Paul iskolapéldája lehet annak, hogy mit érhet el egy kívülálló az internet segítségével. A Tea Party hívei által támogatott és jelentős internetes bázist felsorakoztató pályázó 23 pontos győzelmet aratott Kentuckyban a republikánus szenátori előválasztáson Trey Graysonnal szemben, aki az állam külügyminisztere. Utóbbit támogatta a szenátusi republikánus kisebbsége vezére, a szintén Kentuckyt képviselő Mitch McConnell is, de a sikerhez ez is kevés volt. "Rand Paul győzelme 10 évvel még ezelőtt elképzelhetetlen lett volna" - mondta Michael McKenna republikánus választási stratéga, aki szerint ez a jelenség - hogy az internet megfordítja az esélyeket - ha nem válik is általánossá, egyre többször fog előfordulni.
Allan Louden, a Wake Forest Egyetem politikai kommunikáció professzora rámutatott: ma már minden kampányvezér az interneten igyekszik bővíteni a támogatók körét, a világhálón keresztül ugyanis korábban elérhetetlen tömegekhez lehet eljutni. A tények azt bizonyítják, hogy a pártok zárt jelöltválasztási eljárása sok esetben alulmaradt az ez ellen kihívást intéző internettel és az arra építő, a washingtoni politizálást elutasító lázadókkal szemben.
A webes kampányvideóktól kezdve az internetes adománygyűjtési akciókon át az önkéntesek toborzásáig az elektronikus világháló egy sor eszközt adott a washingtoni elitekkel szembeszálló "lázadók" kezébe. Csaknem ismeretlen pályázók Alabamától Kentuckyn át Pennsylvanáig számos körzetben kiütötték a nyeregből a kongresszusi helyeket jelenleg birtokló politikusokat vagy a pártok által kiválasztott jelölteket.
Az amerikai belpolitikát meghatározó két nagy párt, a Republikánus Párt és a Demokrata Párt washingtoni elitje eddig mintegy kapuőrként szolgált: kezükben voltak a források, így ők dönthették el, kik kerülhetnek közel a képviselői vagy szenátori mandátumokhoz. Az internet azonban ezt végérvényesen megváltoztatta - mutatott rá David All, a róla elnevezett szakértői csoport vezetője, az internetes politizálás egyik úttörője. All hozta létre a Slatecard nevű republikánus irányultságú adománygyűjtő portált, amelyen keresztül a kispénzű adományozók a nézeteiket osztó jelölteket segíthetik. Kezdeményezése hasonlít a liberális ActBlue internetes oldalhoz, amely 2004 óta 134 millió dollárt kalapozott össze több mint 1 millió adományozótól.
Az internet meghatározó szerepe a politikai kampányolásban ma már szinte közhelynek számít, főleg Barack Obama 2008. évi elsöprő elnökválasztási sikere óta. A mostani előválasztásokon - amelyeken eldől, hogy az egyes pártok színeiben kik indulhatnak majd jelöltként a 2010 novemberi kongresszusi választásokon - ismét bebizonyosodott a YouTube videomegosztó portál fontossága. Olyan, szinte esélytelennek tekintett jelöltek népszerűsíthették álláspontjukat, akikről a sajtó egyébként nem akart tudomást venni.
Az online videotalálatokat számláló és elemző TubeMogul cég szerint a lázadó, vagyis a nem a washingtoni elitek által kiválasztott pályázók nézeteit bemutató anyagok népszerűsége gyakran felülmúlta a nagy pártok által támogatott jelöltekét. Floridában például Marco Rubio, az állami alsóház korábbi elnöke, az alulról szerveződő Tea Party mozgalom egyik kedvence csaknem hússzor nagyobb videós nézettséget élvezett, mint Charlie Chris kormányzó, akit a Republikánus Párt kiszemelt az állam megüresedő washingtoni szenátori helyére. Chris később bejelentette, hogy függetlenként folytatja a versengést.
Pennsylvaniában Joe Sestak képviselő videóira kétszer annyi választó volt kíváncsi, mint Arlen Specter szenátor videóira; előbbi ki is ütötte utóbbit a demokrata párti szenátori előválasztáson. Alabamában Les Philip a republikánus párti képviselői előválasztáson legyőzte a hivatalban levő Parker Griffithet, előbbi kampányvideóira kétszer többen klikkeltek. Arkansas és Utah államban szintén olyan demokrata párti pályázók szálltak szembe a mandátumot birtokló szenátorral, illetve képviselővel, akik népszerűbbek voltak a YouTube portálon.
"A YouTube általában az esélytelenebb pályázóknak kedvez, de ez a jelenség sokkal erősebben érvényesül, mint arra számítani lehetett" - mondta David Burch, a TubeMogul marketing igazgatója. Az internetes politizálás a 2004-es elnökválasztási kampányban nőtt ki a gyerekkorból, amikor Howard Dean, Vermont kormányzója a világhálón toborzott magának híveket és adományokat, alapjaiban felforgatva a demokrata előválasztási versengést.
Barack Obama Dean nyomdokaiban járt, amikor négy évvel később, elnökválasztási diadalmenetében sokmilliós támogatói tábort kiépítve a demokrata párti jelöltségért folyó harcban legyőzte a nagy esélyes Hillary Clintont, a volt first ladyt, majd felülkerekedett a republikánusok elnökjelöltjén, John McCain szenátoron. A republikánus oldalon is hozott meglepetést az internet: Ron Paul texasi képviselő jelentékeny tényezővé lépett elő az előválasztási periódusban a mögötte álló internetes adományozóknak köszönhetően.
Ron Paul fia, Rand Paul iskolapéldája lehet annak, hogy mit érhet el egy kívülálló az internet segítségével. A Tea Party hívei által támogatott és jelentős internetes bázist felsorakoztató pályázó 23 pontos győzelmet aratott Kentuckyban a republikánus szenátori előválasztáson Trey Graysonnal szemben, aki az állam külügyminisztere. Utóbbit támogatta a szenátusi republikánus kisebbsége vezére, a szintén Kentuckyt képviselő Mitch McConnell is, de a sikerhez ez is kevés volt. "Rand Paul győzelme 10 évvel még ezelőtt elképzelhetetlen lett volna" - mondta Michael McKenna republikánus választási stratéga, aki szerint ez a jelenség - hogy az internet megfordítja az esélyeket - ha nem válik is általánossá, egyre többször fog előfordulni.
Allan Louden, a Wake Forest Egyetem politikai kommunikáció professzora rámutatott: ma már minden kampányvezér az interneten igyekszik bővíteni a támogatók körét, a világhálón keresztül ugyanis korábban elérhetetlen tömegekhez lehet eljutni. A tények azt bizonyítják, hogy a pártok zárt jelöltválasztási eljárása sok esetben alulmaradt az ez ellen kihívást intéző internettel és az arra építő, a washingtoni politizálást elutasító lázadókkal szemben.