Berta Sándor
X-WiN - a második internet
Németországban a tudósok, a cégek és a rendőrség egy külön hálózatot építettek ki a saját igényeikhez igazítva.
Az X-WiN-nek nevezett infrastruktúra hatalmas adatmennyiségeket és többnyire titkos dokumentumokat (kutatási anyagokat, jelentéseket stb.) továbbít. A közvélemény nem igazán tud sokat az X-WiN-ről A védett kommunikációs rendszerhez csak néhány intézménynek és szervezetnek van hozzáférése, közéjük tartozik a Német Kutatási Hálózat (DFN), a titkosszolgálatok és a fegyveres erők. A gyakran második internetnek is nevezett hálózat közel egy évtizede működik. A tudósok elsősorban a számításigényes feladatokhoz használják az erőforrásait, de bizonyos cégek és a biztonsági hivatalok is bármikor csatlakozhatnak az infrastruktúrához, ha érdekük és helyzetük úgy kívánja.
A DFN hivatalosan 2000. június 3-án helyezte üzembe a X-WiN elődjének számító B-WiN-t, majd G-WiN-t. A mozaikszavakban a B betű a szélessávra, a G a gigabites, míg az X a még nagyobb adatátviteli sebességre utal. A szervezet a főiskolák és azok kutatóintézeteinek hivatalos internetszolgáltatója és az általa felügyelt második internet összesen 10 000 kilométernyi optikai kábel-hálózata 70 kutatási intézményt köt össze egymással. "Néha több terabyte adatot kell egyik helyről a másikra továbbítanunk, ehhez pedig szükség van bizonyos kapacitásra" - közölte Kai Hoelzner, a DFN munkatársa.
Németországban található a világ száz legerősebb szuperszámítógépe közül kilenc. Ahhoz azonban, hogy ezek a készülékek megfelelően tudják kamatoztatni a képességeiket, rendszeresen meg kell kapniuk a feldolgozandó adatmennyiségeket. Gyakran a felhasználók az X-WiN-t használják, igaz erről nem feltétlenül tudnak. Hoelzner elmondta, hogy amikor valaki egy online szótárban kutat, akkor is az X-WiN rendszerében böngészik. Ettől függetlenül a hálózatot alapvetően olyan feladatokra találták ki, mint egy beteg és egy orvos egészségügyi videokonferencia-beszélgetése, egy magfizikai kísérlet. Néhány rádiócsillagász például három gigabites sávszélességet is lefoglal másodpercenként. Ezeket az adattovábbításokat semmilyen más kapcsolat, például spam e-mailek sem zavarhatják meg.
Minden főiskola és kutatóintézet előzetesen jelzi a sávszélesség-szükségletét a DFN-nek, majd a szervezet megvásárolja a szükséges kapacitást. Az X-WiN része a 26 európai uniós országot összekötő Géant-hálózatnak, amelynek az adatátviteli sebessége egy terabit másodpercenként. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elméletileg egyetlen másodperc alatt 25 DVD-nek megfelelő adatmennyiséget lehet továbbítani.
Hasonló rendszer egyébként máshol is létezik. Az eredeti Internet 2-t az Egyesült Államokban építették ki 1996-ban és jelenleg több mint 200 egyetemet, főiskolát és kutatóintézetet köt össze egymással. Az X-WiN teljes kommunikációját titkosítják, ez egyaránt vonatkozik a feladók és a címzettek adataira, illetve a címekre. A biztonságos adatátvitel rendkívül fontos, ezért kiemelt szerepet kap a Multiprotocol Label Switching (MPLS) technika, amit elsősorban a bankok és a pénzügyi szolgáltatók alkalmaznak.
Az X-WiN-nek nevezett infrastruktúra hatalmas adatmennyiségeket és többnyire titkos dokumentumokat (kutatási anyagokat, jelentéseket stb.) továbbít. A közvélemény nem igazán tud sokat az X-WiN-ről A védett kommunikációs rendszerhez csak néhány intézménynek és szervezetnek van hozzáférése, közéjük tartozik a Német Kutatási Hálózat (DFN), a titkosszolgálatok és a fegyveres erők. A gyakran második internetnek is nevezett hálózat közel egy évtizede működik. A tudósok elsősorban a számításigényes feladatokhoz használják az erőforrásait, de bizonyos cégek és a biztonsági hivatalok is bármikor csatlakozhatnak az infrastruktúrához, ha érdekük és helyzetük úgy kívánja.
A DFN hivatalosan 2000. június 3-án helyezte üzembe a X-WiN elődjének számító B-WiN-t, majd G-WiN-t. A mozaikszavakban a B betű a szélessávra, a G a gigabites, míg az X a még nagyobb adatátviteli sebességre utal. A szervezet a főiskolák és azok kutatóintézeteinek hivatalos internetszolgáltatója és az általa felügyelt második internet összesen 10 000 kilométernyi optikai kábel-hálózata 70 kutatási intézményt köt össze egymással. "Néha több terabyte adatot kell egyik helyről a másikra továbbítanunk, ehhez pedig szükség van bizonyos kapacitásra" - közölte Kai Hoelzner, a DFN munkatársa.
Németországban található a világ száz legerősebb szuperszámítógépe közül kilenc. Ahhoz azonban, hogy ezek a készülékek megfelelően tudják kamatoztatni a képességeiket, rendszeresen meg kell kapniuk a feldolgozandó adatmennyiségeket. Gyakran a felhasználók az X-WiN-t használják, igaz erről nem feltétlenül tudnak. Hoelzner elmondta, hogy amikor valaki egy online szótárban kutat, akkor is az X-WiN rendszerében böngészik. Ettől függetlenül a hálózatot alapvetően olyan feladatokra találták ki, mint egy beteg és egy orvos egészségügyi videokonferencia-beszélgetése, egy magfizikai kísérlet. Néhány rádiócsillagász például három gigabites sávszélességet is lefoglal másodpercenként. Ezeket az adattovábbításokat semmilyen más kapcsolat, például spam e-mailek sem zavarhatják meg.
Minden főiskola és kutatóintézet előzetesen jelzi a sávszélesség-szükségletét a DFN-nek, majd a szervezet megvásárolja a szükséges kapacitást. Az X-WiN része a 26 európai uniós országot összekötő Géant-hálózatnak, amelynek az adatátviteli sebessége egy terabit másodpercenként. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elméletileg egyetlen másodperc alatt 25 DVD-nek megfelelő adatmennyiséget lehet továbbítani.
Hasonló rendszer egyébként máshol is létezik. Az eredeti Internet 2-t az Egyesült Államokban építették ki 1996-ban és jelenleg több mint 200 egyetemet, főiskolát és kutatóintézetet köt össze egymással. Az X-WiN teljes kommunikációját titkosítják, ez egyaránt vonatkozik a feladók és a címzettek adataira, illetve a címekre. A biztonságos adatátvitel rendkívül fontos, ezért kiemelt szerepet kap a Multiprotocol Label Switching (MPLS) technika, amit elsősorban a bankok és a pénzügyi szolgáltatók alkalmaznak.