SG.hu·
Hogyan utasítsuk vissza az ismerősjelölteket?
"Ismerős" probléma: valaki olyan jelölt minket ismerősnek egy közösségi hálózaton, akivel nem szívesen osztanánk meg profilunk vicces családi fényképeit, játékeredményeinket vagy a laza, gyerekkori haverjainkkal folytatott online pletykálkodásainkat. Hogyan utasítsunk vissza egy bejelölést anélkül, hogy küldőjét vérig sértenénk?
"Leszel a barátom?" - a gyerekek között gyakran elég ez a mondat is ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással. Felnőttek között ez bizony már nem működik. Amit mi a barátság szó alatt értünk, az olyan kapcsolat, amely a közös érdeklődésből, az együttes élményekből táplálkozik. Néhányunk számára azonban egy ilyen portál visszalépést jelent az időben: sokan úgy jelölgetnek távoli ismerősökre, mint ahogy egykor az iskolaudvaron csapódtak egy másik gyerek mellé. Ők a hálóüzattal tulajdonképpen a barátság kiépítésének idejét - és energiáját - próbálják megspórolni. Miért is érdeklődnénk alkalmi ismerősünk hogyléte, szokásai felől, netán arról, hogy játszik-e online játékot (van-e virtuális farmja, akváriuma...), mikor egy egyszerű ismerősjelöléssel minderre úgyis fény derül?
Azok a "félismeretlenek", akikkel egyszer találkoztunk egy hétvégi buliban, majd másnap ismerősnek jelölnek, az esetek többségében visszajelölhetők, tehát magunk is reménykedhetünk valamiféle folytatásban. Már feltéve, ha az illető nem a vadonatúj ruhánkat öntötte le vörösborral azon a bizonyos estén. Más azonban a helyzet, ha egy kollégánk jelöl be. Következményekkel járhat, ha egyszerűen visszautasítjuk, hiszen mindennap találkozunk vele. Egyáltalán, miért tapasztaljuk növekvő mértékben, hogy a munkatársaink meg akarják osztani velünk közösségi profiljukat?
Joan Morris DiMicco, az IBM szociális hálózatokra szakosodott kutatója szerint részben azért, mert többségük nem látja előre a magánélet és a hivatal összekeveredéséből eredő "mellékhatásokat". Ráadásul erre még maga a portálok is rásegítenek, hiszen ha akár csak egy munkatársunkat ismerősnek jelöltük, akkor a portál javaslatai között szerepelnek az ugyanott dolgozók.
Természetesen a legtöbbünknek semmiféle gondot nem okoz, ha a kollégái egyben barátai is - még ha csak a virtuális valóságban is. De azok számára, akik inkább elválasztanák egymástól életük két szféráját, számos olyan lehetőség kínálkozik, amellyel elkerülhető a durva visszautasítás anélkül, hogy teljes bepillantást engednének a magánéletükbe. Az egyik ilyen, hogy megerősítjük az ismerősjelölést, majd az adatvédelmi beállításaokban korlátozzuk az információáramlást új "barátunk" felé. Ehhez például létrehozhatunk egy külön csoportot a kollégákból, majd a beállítások között meghatározzuk, hogy e csoport mit láthat "belőlünk".
Barbara Pachter, a munkahelyi viselkedés szakértője szerint egy másik lehetőség, ha a munkatársakat inkább a Linkedln hálózatára irányítjuk, amelyet kifejezetten a szakmai kapcsolatok ápolására hoztak létre. "Ha ezt tesszük, akkor reménykedhetünk benne, hogy a kollégák 'elfelejtenek' minket bejelölni a Facebookon" - mondta Pachter, a Rules@Work (Szabályok@munkahelyen) című könyv szerzője a Reuters brit hírügynökségnek. "Vagy kimenthetjük magunkat azzal, hogy megköszönjük a bejelölést, de visszautasítjuk egy üzenet kíséretében, amelyben közöljük: a Facebookot kizárólag a családunk és a legközelebbi barátaink közötti kapcsolattartásra használjuk, és kérjük, hogy csatlakozzon hozzánk inkább a szakmai hálózaton" - tette hozzá a szakértő.
Pachter szerint bárhogyan cselekszünk is, nagyon fontos, hogy ne sértsük meg kollégánkat - és nem kizárólag a jó modor és a "gyerekszoba" okán. "Az a munkatárs, akit megsértettünk, lehet, hogy jövőre a főnökünk lesz" - figyelmeztet a szerző.
"Leszel a barátom?" - a gyerekek között gyakran elég ez a mondat is ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással. Felnőttek között ez bizony már nem működik. Amit mi a barátság szó alatt értünk, az olyan kapcsolat, amely a közös érdeklődésből, az együttes élményekből táplálkozik. Néhányunk számára azonban egy ilyen portál visszalépést jelent az időben: sokan úgy jelölgetnek távoli ismerősökre, mint ahogy egykor az iskolaudvaron csapódtak egy másik gyerek mellé. Ők a hálóüzattal tulajdonképpen a barátság kiépítésének idejét - és energiáját - próbálják megspórolni. Miért is érdeklődnénk alkalmi ismerősünk hogyléte, szokásai felől, netán arról, hogy játszik-e online játékot (van-e virtuális farmja, akváriuma...), mikor egy egyszerű ismerősjelöléssel minderre úgyis fény derül?
Azok a "félismeretlenek", akikkel egyszer találkoztunk egy hétvégi buliban, majd másnap ismerősnek jelölnek, az esetek többségében visszajelölhetők, tehát magunk is reménykedhetünk valamiféle folytatásban. Már feltéve, ha az illető nem a vadonatúj ruhánkat öntötte le vörösborral azon a bizonyos estén. Más azonban a helyzet, ha egy kollégánk jelöl be. Következményekkel járhat, ha egyszerűen visszautasítjuk, hiszen mindennap találkozunk vele. Egyáltalán, miért tapasztaljuk növekvő mértékben, hogy a munkatársaink meg akarják osztani velünk közösségi profiljukat?
Joan Morris DiMicco, az IBM szociális hálózatokra szakosodott kutatója szerint részben azért, mert többségük nem látja előre a magánélet és a hivatal összekeveredéséből eredő "mellékhatásokat". Ráadásul erre még maga a portálok is rásegítenek, hiszen ha akár csak egy munkatársunkat ismerősnek jelöltük, akkor a portál javaslatai között szerepelnek az ugyanott dolgozók.
Természetesen a legtöbbünknek semmiféle gondot nem okoz, ha a kollégái egyben barátai is - még ha csak a virtuális valóságban is. De azok számára, akik inkább elválasztanák egymástól életük két szféráját, számos olyan lehetőség kínálkozik, amellyel elkerülhető a durva visszautasítás anélkül, hogy teljes bepillantást engednének a magánéletükbe. Az egyik ilyen, hogy megerősítjük az ismerősjelölést, majd az adatvédelmi beállításaokban korlátozzuk az információáramlást új "barátunk" felé. Ehhez például létrehozhatunk egy külön csoportot a kollégákból, majd a beállítások között meghatározzuk, hogy e csoport mit láthat "belőlünk".
Barbara Pachter, a munkahelyi viselkedés szakértője szerint egy másik lehetőség, ha a munkatársakat inkább a Linkedln hálózatára irányítjuk, amelyet kifejezetten a szakmai kapcsolatok ápolására hoztak létre. "Ha ezt tesszük, akkor reménykedhetünk benne, hogy a kollégák 'elfelejtenek' minket bejelölni a Facebookon" - mondta Pachter, a Rules@Work (Szabályok@munkahelyen) című könyv szerzője a Reuters brit hírügynökségnek. "Vagy kimenthetjük magunkat azzal, hogy megköszönjük a bejelölést, de visszautasítjuk egy üzenet kíséretében, amelyben közöljük: a Facebookot kizárólag a családunk és a legközelebbi barátaink közötti kapcsolattartásra használjuk, és kérjük, hogy csatlakozzon hozzánk inkább a szakmai hálózaton" - tette hozzá a szakértő.
Pachter szerint bárhogyan cselekszünk is, nagyon fontos, hogy ne sértsük meg kollégánkat - és nem kizárólag a jó modor és a "gyerekszoba" okán. "Az a munkatárs, akit megsértettünk, lehet, hogy jövőre a főnökünk lesz" - figyelmeztet a szerző.
