30 éve, amikor 1978-ban maga mögött hagyta a "kulturális forradalom" időszakát, a kínai sajtó utasításokat teljesített, a napi jelszavakat továbbította. Ma, harminc évvel később az internet, az új technológiák és a kereskedelmi verseny lehetővé teszik az újságírók számára, hogy bizonyos mértékben lazítsanak a cenzúrán.

A kínai sajtó és internet nemrég a közép-kínai Honan tartomány egyik városának hatóságait vádolta azzal, hogy eltékozolják a nép vagyonát azzal, hogy 11 alpolgármestert neveztek ki, ami, mint a Les Nouvelles de Pékin című francia nyelvű kínai lap írta, "túlmegy azon, ami a nép számára elfogadható". Néhány hete az Új Kína hírügynökség hosszú idő óta először tett említést a délnyugat-kínai Csungking tartomány taxisofőrjeinek elégedetlenségéről, a mozgalmat a "sztrájk" szóval írta le.

Elsősorban a "kereskedelminek" minősített, a kilencvenes évek közepén feltűnt napi- és képeslapok foglalkoznak olyan témákkal, amelyek korábban a médiában tabunak számítottak. A kommunista párttól és a helyi kormányszervektől függő orgánumoktól eltérően - amelyeknek leányvállalatai -, ezek a sajtótermékek nem rendelkeznek kormánytámogatással, meg kell állniuk a saját lábukon.

"A pártlapok jobbára tiszta propagandacikkeket tartalmaznak, amelyek a pártvezetők tetteit dicsőítik, viszont a kereskedelmi lapok időnként sokkal árnyaltabban számolnak be a dolgokról" - állapítja meg David Bandurski, a hongkongi egyetem média- és újságírási központjának kutatója. "Természetesen a médiumoknak teljesíteni kell pártbeli uraik utasításait, hogy biztosíthassák fennmaradásukat, de új uraik is vannak, a sokmillió, egyre kevésbé hiszékeny fogyasztó személyében" - fejtette ki az AFP-nek, hozzáfűzve, hogy ez a feszültség az ellenőrzés fennmaradása ellenére is teret nyit egy meglehetősen jó újságírás számára."

"Mindazonáltal vannak témák, amelyeket kerülni kell - magyarázza egy nevének elhallgatását kérő újságíró -: nem ajánlott az 1989 év Tienanmen-téri események felelevenítése, ugyancsak nem ajánlott Tajvan függetlenségét támogatni, vagy rokonszenvezni a buddhista ihletésű Falunkung mozgalommal, amelyet 1999 óta keményen elnyomnak Kínában, vagy osztani a nyugatiak véleményét Tibetről..." Helyi káderek ügyében lehet vizsgálatot folytatni, de a központi kormány magas rangú vezetői érinthetetlenek. Ezt a tabut foglalja össze a hasonlat: "Megölhetik a legyeket, de nem a tigriseket." Ha az újságírók mégis egy tigrissel foglalkoznak, az annak lehet a jele, hogy bukása közel áll.

Mi több, a párttól függő propagandaosztály maga is alkalmazkodott az új időkhöz, finomabb módszereket használ - mondta az AFP-nek Ho Csing-lien (He Qinglian), egykori sencseni (Shenzhen) újságírónő, aki ma az Egyesült Államokban él száműzetésben. Az internet és a mobil telefon korában a hatalom nem tudja már elhallgatni a rossz híreket; ezért sokszor maga ragadja meg a kezdeményezést, hogy saját változatát terjessze.

"Az egyik legjellemzőbb példa erre a csungkingi taxisok sztrájkja. Az országban a média foglalkozott ezzel a fontos eseménnyel - húzza alá Bandurski. - A beszámolókat azonban az Új Kína hírügynökség monopolizálta, ezt a város vezetőjének sajtóértekezlete követte. Az információt nem hallgatták el, mint az a múltban volt szokás, gyorsan születtek beszámolók, de ezek az események hivatalos tolmácsolását adták." Az újságírónő szerint ezért nem szabad túl sok figyelmet szentelni az információ kezelésében megmutatkozó nagyobb nyitottságnak, már csak azért sem, mert a kínai vezetők szerint mindmáig az a médiumok szerepe, hogy a párt szóvivői legyenek, és ez nem változik.