Berta Sándor
Egyre nagyobb problémát jelentenek az árnyékadatbázisok
Világszerte számos cég foglalkozik adatkereskedelemmel. Ezt még legálisan tehetik, hiszen elvileg betartják a törvényeket. A folyamat azonban egyre több szakembernek és felhasználónak nem tetszik.
Amennyiben egy bank hiába vár az eltűnt ügyfele hitel-törlesztőrészletére, gyakran bekapcsol az ügyintézésbe egy külsős követelésbehajtó céget. Ezek a vállalatok első lépésként felveszik a kapcsolatot a lakcím- és népesség-nyilvántartó hivatalokkal, hogy megtudják, hol is lakik az illető. A kapott adatokat továbbítják a pénzintézetnek és itt jön a probléma: ezeket nem törlik azonnal, hanem eltárolják - hátha jól jön még alapon. A gyakran több millió információt a cégek továbbadják, méghozzá illegális módon. Ezt számos német tartomány belügyminisztériuma hivatalosan is megerősítette a Die Tageszeintung nevű berlini napilapnak.
A tartományi belügyminisztériumok jelenleg is nyolc vállalatot gyanúsítanak illegális adatkereskedelemmel. "A társaságok egyikének birtokában van egy 72 millió német állampolgár személyes információit tartalmazó adatbázis. A többi esetben is a tárolt adatcsomagok száma eléri a több tízmilliót" - közölte a schleswig-holsteini belügyminisztérium szóvivője. A schleswig-holsteini és az északrajna-vesztfáliai belügyminisztérium hivatalos körlevelet küldött a lakcím- és népesség-nyilvántartó hivataloknak, amelyben szabályosan megtiltották az adott cégek részére való információ-kiadást. Ugyanilyen lépést fontolgat a saar-vidéki belügyminisztérium.
Thilo Weichert schleswig-holsteini adatvédelmi biztos nem véletlenül hívta fel a figyelmet az árnyékadatbázisoknak nevezett cégek jelentette veszélyekre. "A lakcím- és népesség-nyilvántartások nem az adathalászok önkiszolgáló éttermei" - mondta Thilo Weichert. A szakember szerint ráadásul minden német állampolgárnak joga van tiltakozni az online adatlekérdezések ellen és adott esetben meg is tilthatja a hivatal számára az személyes információi kiadását.
Az egyik adatkereskedelemmel foglalkozó cég a berlini Regis24, amelynek szóvivője ugyanakkor visszautasított minden vádat és feltételezést, mondván: "Nem adunk el címeket, sem reklámügynökségeknek, sem callcentereknek, sem pedig másoknak." Ugyanezt közölték a Deltavista nevű társaság illetékesei is. Tény, hogy a német adatvédelmi törvény 29-es paragrafusa lehetővé teszi bárki számára a személyes adatok tárolását, azonban csak akkor, ha ez nem sért közérdeket és hogy ha az információk nyilvános forrásból származnak. A tartományi belügyminisztériumok álláspontja alapján a lakcím- és népesség-nyilvántartó hivatalok nem minősülnek nyilvános források és a tárolt adataik sem adhatók ki bármikor és bárkinek.
A probléma más országokban is jelen van. Johann Maier osztrák parlamenti képviselő például azt állítja, hogy a helyi Központi Bejelentési Adatbázisban (ZMR) tárolt személyes információk közül számos már a német adatkereskedők tulajdonában van. "Nem az állam, hanem a magánvállalatok a legnagyobb adatgyűjtők. Azonban kijelenthető az is, hogy az állam egyre nagyobb mértékben kíváncsi ezekre a személyes adatokra" - szögezte le a politikus. Maier úgy vélte, az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az emberekben még nem tudatosult a veszély. Ezt bizonyítja, hogy Ausztriában 2006-ban csak 6, míg tavaly csupán 15 esetben tettek feljelentést az állampolgárok illetéktelen adatkezelés vagy -gyűjtés miatt. Sokat elárul az is, hogy az utolsó jogerős ítélet ilyen ügyben 2004-ben született.
A képviselő szerint az szintén gondot okoz, hogy a ZMR-nél tárolt adatokhoz számos cég férhet hozzá, többek között biztosítók, bankok, ügyvédek, információs szolgáltatásokat üzemeltető és inkasszóval foglalkozó vállalatok, vagy akár autóvezető-iskolák. Johann Maier végül azt kifogásolta, hogy Európából összesen 22 állami szerv vagy hivatal tekinthet bele az osztrák nyilvántartásba és emiatt a tárolt vagy átadott adatok további sorsát, útját gyakorlatilag nem lehet nyomon követni. Félő, hogy az információk jelentős része az adatkereskedőknél és a feketepiacon köt ki.
Amennyiben egy bank hiába vár az eltűnt ügyfele hitel-törlesztőrészletére, gyakran bekapcsol az ügyintézésbe egy külsős követelésbehajtó céget. Ezek a vállalatok első lépésként felveszik a kapcsolatot a lakcím- és népesség-nyilvántartó hivatalokkal, hogy megtudják, hol is lakik az illető. A kapott adatokat továbbítják a pénzintézetnek és itt jön a probléma: ezeket nem törlik azonnal, hanem eltárolják - hátha jól jön még alapon. A gyakran több millió információt a cégek továbbadják, méghozzá illegális módon. Ezt számos német tartomány belügyminisztériuma hivatalosan is megerősítette a Die Tageszeintung nevű berlini napilapnak.
A tartományi belügyminisztériumok jelenleg is nyolc vállalatot gyanúsítanak illegális adatkereskedelemmel. "A társaságok egyikének birtokában van egy 72 millió német állampolgár személyes információit tartalmazó adatbázis. A többi esetben is a tárolt adatcsomagok száma eléri a több tízmilliót" - közölte a schleswig-holsteini belügyminisztérium szóvivője. A schleswig-holsteini és az északrajna-vesztfáliai belügyminisztérium hivatalos körlevelet küldött a lakcím- és népesség-nyilvántartó hivataloknak, amelyben szabályosan megtiltották az adott cégek részére való információ-kiadást. Ugyanilyen lépést fontolgat a saar-vidéki belügyminisztérium.
Thilo Weichert schleswig-holsteini adatvédelmi biztos nem véletlenül hívta fel a figyelmet az árnyékadatbázisoknak nevezett cégek jelentette veszélyekre. "A lakcím- és népesség-nyilvántartások nem az adathalászok önkiszolgáló éttermei" - mondta Thilo Weichert. A szakember szerint ráadásul minden német állampolgárnak joga van tiltakozni az online adatlekérdezések ellen és adott esetben meg is tilthatja a hivatal számára az személyes információi kiadását.
Az egyik adatkereskedelemmel foglalkozó cég a berlini Regis24, amelynek szóvivője ugyanakkor visszautasított minden vádat és feltételezést, mondván: "Nem adunk el címeket, sem reklámügynökségeknek, sem callcentereknek, sem pedig másoknak." Ugyanezt közölték a Deltavista nevű társaság illetékesei is. Tény, hogy a német adatvédelmi törvény 29-es paragrafusa lehetővé teszi bárki számára a személyes adatok tárolását, azonban csak akkor, ha ez nem sért közérdeket és hogy ha az információk nyilvános forrásból származnak. A tartományi belügyminisztériumok álláspontja alapján a lakcím- és népesség-nyilvántartó hivatalok nem minősülnek nyilvános források és a tárolt adataik sem adhatók ki bármikor és bárkinek.
A probléma más országokban is jelen van. Johann Maier osztrák parlamenti képviselő például azt állítja, hogy a helyi Központi Bejelentési Adatbázisban (ZMR) tárolt személyes információk közül számos már a német adatkereskedők tulajdonában van. "Nem az állam, hanem a magánvállalatok a legnagyobb adatgyűjtők. Azonban kijelenthető az is, hogy az állam egyre nagyobb mértékben kíváncsi ezekre a személyes adatokra" - szögezte le a politikus. Maier úgy vélte, az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az emberekben még nem tudatosult a veszély. Ezt bizonyítja, hogy Ausztriában 2006-ban csak 6, míg tavaly csupán 15 esetben tettek feljelentést az állampolgárok illetéktelen adatkezelés vagy -gyűjtés miatt. Sokat elárul az is, hogy az utolsó jogerős ítélet ilyen ügyben 2004-ben született.
A képviselő szerint az szintén gondot okoz, hogy a ZMR-nél tárolt adatokhoz számos cég férhet hozzá, többek között biztosítók, bankok, ügyvédek, információs szolgáltatásokat üzemeltető és inkasszóval foglalkozó vállalatok, vagy akár autóvezető-iskolák. Johann Maier végül azt kifogásolta, hogy Európából összesen 22 állami szerv vagy hivatal tekinthet bele az osztrák nyilvántartásba és emiatt a tárolt vagy átadott adatok további sorsát, útját gyakorlatilag nem lehet nyomon követni. Félő, hogy az információk jelentős része az adatkereskedőknél és a feketepiacon köt ki.
