Berta Sándor
Mianmar: webkalózok a cenzorok ellen
Veszélyesen élnek Mianmarban, az egykor Burmának nevezett ázsiai országban az internetkávézók üzemeltetői. A junta tábornokai ugyanis tisztelik és félik az internet hatalmát.
"Nevezzenek egyszerűen Michaelnek" - kéri a 36 éves férfi, jelezve, hogy nem szívesen árulja el a valódi nevét, majd eltűnik egy kínai étterem hátsó szobájában. Követni csak néhány perc múlva szabad. Senki sem láthatja külföldiek társaságában. Michael egy internetkávézót üzemeltet Rangun belvárosának sikátorainak mélyén. Ez a tény már önmagában gyanússá és veszélyessé teszi őt a hatóságok számára. Nem lehet tudni ki paranoiásabb az államban: a hatalmon lévők vagy a tőlük félő emberek, itt azonban a paranoia az életben maradás feltétele.
A férfi azon kevesek egyike, akik a világ egyik legszigorúbban cenzúrázott országában hozzáférnek a külföldi hírekhez. A hírek tudást jelentenek, a tudás pedig hatalom. Mindenki, a tudás birtokába jut vagy azzal érintkezik, azonnal megfigyelt személy lesz és egy különleges kör tagjai közé kerül. Életének minden pillanatáról tudnak a hatóságok.
Burmában több száz illegálisan működő internetkávézó van. Ezek a junta tábornokai elleni harc legfőbb bázisai. A hatalom Than Shwe tábornok és néhány társa kezében van. Ők azok, akik a nemrégiben pusztító árvíz után a külföldi segélyszállítmányokon leragasztatták a küldő országok nevét és azokat a sajátjukkal helyettesítették. A hivatalos álláspont egyértelmű: No news are good news, azaz ha nincs hír, az jó hír. Ez a szemlélet határoz meg Burmában mindent.
"A politikai és a pornográf tartalmak szigorúan tiltottak, de ugyanígy nem kívánatosak a külföldi levelezőrendszerek, például a Yahoo Mail vagy a Hotmail is" - mondja Michael. Érthető, hogy egyre többen kíváncsiak a valódi hírekre. Az internetkávézók szinte mindig tele vannak emberekkel, a sorok a lépcsőházakban kígyóznak. Ezzel persze nő a lebukás veszélye, de itt sokan többre becsülnek öt percet a monitor előtt, mint egy tál rizst. "Az emberek valósággal ki vannak éhezve az információk után. Tudni akarják, hogy valójában mi történik a hazájukban" - teszi hozzá a férfi.
A májusi hurrikán legalább 20 000 halálos áldozatot követelt
A junta 19 pontban foglalta össze az internetkávézókra vonatkozó szabályokat. Ezek közül az egyik, hogy minden felhasználó köteles még a böngészése előtt megadni a nevét, a címét, a telefon- és személyi igazolványszámát. Michaelnek ezeket és a böngészési információkat kéthetente el kell küldenie az Info-tech nevű állami cégnek. Az üzemeltetőknek ezenkívül ötpercenként továbbítaniuk kell minden számítógép pillanatképét, hogy látható legyen, az emberek milyen honlapokat nyitottak meg. Ebben az államban a totális félelem az úr, azonban a férfi nem akar besúgó lenni. Inkább harcol a maga eszközeivel, majd eltűnik az éjszaka sötétjében.
Mianmarban 2006-ban kitiltották az internetes keresőket és - indoklás nélkül - blokkolják a Google, a Yahoo és az MSN oldalait.
Mindezek után nem véletlen, hogy az ázsiai ország a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet tavalyi sajtószabadság-listáján Burma a cseppet sem hízelgő 164. helyet szerezte meg, még Kína is megelőzte, és csak Kubát, Iránt, Türkmenisztánt, Észak-Koreát és Eritreát rangsorolták mögé.
"Nevezzenek egyszerűen Michaelnek" - kéri a 36 éves férfi, jelezve, hogy nem szívesen árulja el a valódi nevét, majd eltűnik egy kínai étterem hátsó szobájában. Követni csak néhány perc múlva szabad. Senki sem láthatja külföldiek társaságában. Michael egy internetkávézót üzemeltet Rangun belvárosának sikátorainak mélyén. Ez a tény már önmagában gyanússá és veszélyessé teszi őt a hatóságok számára. Nem lehet tudni ki paranoiásabb az államban: a hatalmon lévők vagy a tőlük félő emberek, itt azonban a paranoia az életben maradás feltétele.
A férfi azon kevesek egyike, akik a világ egyik legszigorúbban cenzúrázott országában hozzáférnek a külföldi hírekhez. A hírek tudást jelentenek, a tudás pedig hatalom. Mindenki, a tudás birtokába jut vagy azzal érintkezik, azonnal megfigyelt személy lesz és egy különleges kör tagjai közé kerül. Életének minden pillanatáról tudnak a hatóságok.
Burmában több száz illegálisan működő internetkávézó van. Ezek a junta tábornokai elleni harc legfőbb bázisai. A hatalom Than Shwe tábornok és néhány társa kezében van. Ők azok, akik a nemrégiben pusztító árvíz után a külföldi segélyszállítmányokon leragasztatták a küldő országok nevét és azokat a sajátjukkal helyettesítették. A hivatalos álláspont egyértelmű: No news are good news, azaz ha nincs hír, az jó hír. Ez a szemlélet határoz meg Burmában mindent.
"A politikai és a pornográf tartalmak szigorúan tiltottak, de ugyanígy nem kívánatosak a külföldi levelezőrendszerek, például a Yahoo Mail vagy a Hotmail is" - mondja Michael. Érthető, hogy egyre többen kíváncsiak a valódi hírekre. Az internetkávézók szinte mindig tele vannak emberekkel, a sorok a lépcsőházakban kígyóznak. Ezzel persze nő a lebukás veszélye, de itt sokan többre becsülnek öt percet a monitor előtt, mint egy tál rizst. "Az emberek valósággal ki vannak éhezve az információk után. Tudni akarják, hogy valójában mi történik a hazájukban" - teszi hozzá a férfi.
A májusi hurrikán legalább 20 000 halálos áldozatot követelt
A junta 19 pontban foglalta össze az internetkávézókra vonatkozó szabályokat. Ezek közül az egyik, hogy minden felhasználó köteles még a böngészése előtt megadni a nevét, a címét, a telefon- és személyi igazolványszámát. Michaelnek ezeket és a böngészési információkat kéthetente el kell küldenie az Info-tech nevű állami cégnek. Az üzemeltetőknek ezenkívül ötpercenként továbbítaniuk kell minden számítógép pillanatképét, hogy látható legyen, az emberek milyen honlapokat nyitottak meg. Ebben az államban a totális félelem az úr, azonban a férfi nem akar besúgó lenni. Inkább harcol a maga eszközeivel, majd eltűnik az éjszaka sötétjében.
Mianmarban 2006-ban kitiltották az internetes keresőket és - indoklás nélkül - blokkolják a Google, a Yahoo és az MSN oldalait.
Mindezek után nem véletlen, hogy az ázsiai ország a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet tavalyi sajtószabadság-listáján Burma a cseppet sem hízelgő 164. helyet szerezte meg, még Kína is megelőzte, és csak Kubát, Iránt, Türkmenisztánt, Észak-Koreát és Eritreát rangsorolták mögé.