Berta Sándor
Érkezik az OpenMoko
Július 2-án, egy év késéssel érkeznek meg Európába az OpenMoko FreeRunner nevű linuxos mobiltelefon első darabjai.
A készülék minden porcikájában nyílt forráskódú, minden alkatrésze dokumentált és az információk bárki számára hozzáférhetők. A fejlesztők szerint pont ez okozta az egy éves csúszást. "A WLAN-modul keresése több héttel vetette vissza a programot, ugyanis csak egy olyan termék jöhetett szóba, amelyhez volt linuxos meghajtó és teljes körű műszaki dokumentáció" - szemléltette egy példával a késés okait Marc Stephan, a TRIsoft nevű cég társtulajdonosa.
A mobiltelefonnak műszaki szempontból egyáltalán nincs oka a szégyenkezésre. A kijelzője egy 2,8 colos érintőképernyő, amelynek maximális felbontása 640 x 480 képpont. Az operációs rendszere Linux, a processzora 400 MHz-es órajelen fut, de nem hiányozhat a Bluetooth-port, a WLAN- és a GPS-modulok, valamint két 3D-s mozgásérzékelő szenzor sem. Az integrált memória 128 megabájt SD-RAM, valamint 256 megabájt NAND flashmemória, amelyet a MicroSD-helyen keresztül további legfeljebb 8 gigabájttal lehet növelni. A később ez a határ 32 gigabájt lesz. A FreeRunner előnye, hogy minden nem használt modul lekapcsolható, így jelentősen megnövelhető a telefon üzemideje. A készülék hátránya, hogy az USB-port csak az 1.1-es szabványt támogatja, nincs UMTS-modul és kizárólag GSM-hálózatokban használható.
Marc Stephan szerint a FreeRunner első ránézésre olyan, mint egy programozható miniszámítógép, amellyel telefonálni is lehet. Az OpenMokót a First International Computers (FIC) tajvani számítógép-gyártó készítette volna, azonban azóta külön céget hoztak létre erre a célra, a gyártás viszont továbbra is a FIC-nél történik. Az eszköz neve eredetileg Neo 1973 volt. Az évszám az első dokumentált mobiltelefonra utalt, amely elindította a mobil készülékek elterjedését. Ez volt az első mobil forradalom. A szabadon programozható FreeRunner pedig a fejlesztők szerint a második mobil forradalmat jelentheti.
A készülék minden porcikájában nyílt forráskódú, minden alkatrésze dokumentált és az információk bárki számára hozzáférhetők. A fejlesztők szerint pont ez okozta az egy éves csúszást. "A WLAN-modul keresése több héttel vetette vissza a programot, ugyanis csak egy olyan termék jöhetett szóba, amelyhez volt linuxos meghajtó és teljes körű műszaki dokumentáció" - szemléltette egy példával a késés okait Marc Stephan, a TRIsoft nevű cég társtulajdonosa.
A mobiltelefonnak műszaki szempontból egyáltalán nincs oka a szégyenkezésre. A kijelzője egy 2,8 colos érintőképernyő, amelynek maximális felbontása 640 x 480 képpont. Az operációs rendszere Linux, a processzora 400 MHz-es órajelen fut, de nem hiányozhat a Bluetooth-port, a WLAN- és a GPS-modulok, valamint két 3D-s mozgásérzékelő szenzor sem. Az integrált memória 128 megabájt SD-RAM, valamint 256 megabájt NAND flashmemória, amelyet a MicroSD-helyen keresztül további legfeljebb 8 gigabájttal lehet növelni. A később ez a határ 32 gigabájt lesz. A FreeRunner előnye, hogy minden nem használt modul lekapcsolható, így jelentősen megnövelhető a telefon üzemideje. A készülék hátránya, hogy az USB-port csak az 1.1-es szabványt támogatja, nincs UMTS-modul és kizárólag GSM-hálózatokban használható.
Marc Stephan szerint a FreeRunner első ránézésre olyan, mint egy programozható miniszámítógép, amellyel telefonálni is lehet. Az OpenMokót a First International Computers (FIC) tajvani számítógép-gyártó készítette volna, azonban azóta külön céget hoztak létre erre a célra, a gyártás viszont továbbra is a FIC-nél történik. Az eszköz neve eredetileg Neo 1973 volt. Az évszám az első dokumentált mobiltelefonra utalt, amely elindította a mobil készülékek elterjedését. Ez volt az első mobil forradalom. A szabadon programozható FreeRunner pedig a fejlesztők szerint a második mobil forradalmat jelentheti.
