Rekordsebességgel, alig három hét alatt sikerült tető alá hozni az Inforum javaslatára kezdeményezett 5 párti egyeztetést, melynek célja az információs társadalom és az elektronikus társadalmi befogadás segítése. Ha a tempó megmarad, 2008. a végén tényleg az eBefogadás éve lesz itthon.

A Dombi Gábor (Inforum) által a civil zászlóra tűzött információs társadalmi e-befogadás kérdése szerencsére kíváncsi fülekre talált a politikusok körében is, ami ha nem is jelent megoldást, de legalább esély a fejlődésre. Az e-befogadás nem egyszerűen a kisebbségek, mozgáskorlátozottak, idősek és kistelepülésen élők számára kitalált internet-tanfolyam, hanem egy általános gondolkodásmód, amivel megnyílik a lehetőség az egyre szélesebben tátongó digitális szakadék befoltozására, de legalábbis keskenyebbé tételére.

Lassan, de biztosan eljut oda társadalmunk, hogy az aktívan internetezők és a nem internetezők két különböző nyelvet beszélnek, különböző életet élnek, különböző élmények és tapasztalatok veszik őket körül. Azok az országok pedig, ahol a nem-felhasználók túlnyomó többséget alkotnak, szép lassan kimaradnak a tutiból, ráadásul úgy, hogy azt sem fogják tudni, hogy miért. Maximum tüntetnek és Molotov-koktélokat dobálnak, mert azt azért érezni fogják, hogy lehetne jobb is.


A felbujtó
Az internetpenetrációról szóló statisztikák ugyan egyre jobbak, de a nulláról könnyű növekedni. Így a tavalyi év 14%-os emelkedése a netre kötött háztartások szempontjából csak hangzatos szólam, hiszen az összes háztartásnak még mindig csak 35%-a csatlakozik valamilyen módon. Az európai viszonylatban vett elégedettséghez ennek körülbelül a duplája kellene, amiért valamit tenni is kell, mert amint kiderült, maguktól már nem nagyon akarnak többen számítógépet és internetet használni. Igaz, 15 éve a mobiltelefont is a gazdagok hülyeségének tartotta mindenki, most mégis 100% feletti penetrációról beszélhetünk. A kérdés, hogy van e újabb 15 évünk erre a net esetében is.

A parlamenti összefogás az eBefogadás 2008 akció második felvonása, ahol végre az országot vezető pártok politikusai is magukénak érezték a program jelszavát, "be part of it", azaz légy részese! Az egyeztetésen a kezdeményező Dombi Gábor és az ITTK képviselője, Molnár Szilárd mellett, Márfai Péter (MSZP), dr. Nyitrai Zsolt (FIDESZ-MPP), Pettkó András (MDF), Molnár Béla (KDNP) és egy nagy visszatérő, Kovács Kálmán (SZDSZ, volt informatikai és hírközlési miniszter) vett részt. A sajtó nyilvánossága előtt szignójukkal látták el a közösen kifundált szöveget és néhány valóban rövid mondatban összefoglalták személyes (párt) véleményüket is a dologgal kapcsolatban.


...Hát én meg hogy kerültem ide megint?
Az ex-miniszter Kovács Kálmán mindig is a szavak embere volt, így most is szép szólamokkal méltatta a kezdeményezést. Lényegesnek tartja ezt a programot, de felhívta a figyelmet, hogy ez nem kizárólag hazánk baja, hanem egész Európa közös feladata felszámolni a digitális szakadékot. "Ezen áll vagy bukik az emberek jövője, hiszen manapság az életminőség nagyban függ az informatikai eszközök és megoldások használatától" - mondta, majd hozzátette, hogy ezek hosszútávon fontos, súlyos kérdések. (Az ilyen kérdések viszont mágnesként vonzzák a nagy sallangokat is a politikusok mondandóiba, amiből jutott ide is bőven...)

A parlament örökös beszédfelelőse, a netpolgárok védelmezője, Pettkó András (MDF) ugyan szintén üdvözölte a kezdeményezést, de már jóval kritikusabb szemmel nézett rá. Az eBefogadás témájában szerinte elsőként a politikusoknak kellene befogadóbbnak lenni és nem folyton lesöpörni a parlamenti napirendről az IT jellegű kezdeményezéseket. Tapasztalatai szerint a legtöbb kezdeményezés már bizottsági szinten elhal és sosem jut el abba a stádiumba, hogy rendelet vagy törvény születhessen róla. Talán most.

Dr. Nyitrai Zsolt, az ellenzék informatikai felelőse konstruktívnak látta az egyeztetést, ahol hamar megegyeztek abban, hogy valóban van digitális szakadék és ez legalább 4-5 millió ember életét nehezíti, de a szomorkodás helyett inkább a megoldáson törték a fejüket. A Fidesz három kitételt javasolt, melyet el is fogadtak (bár tegyük hozzá, hogy a három pont egyike sem tartalmazott átütő erejű újdonságot). Először is 2008. legyen hazánkban is az eInclusion éve, másodszor a mindenkori kormány vállaljon felelősséget ezért a kérdésért, harmadszor pedig a jelen pontokat erősítsék meg egy országgyűlési határozatban is. Nyitrai fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy előzetesen ők meg is hallgatták a civil szervezeteket, sőt örömmel venné a további csatlakozókat, aláírókat is.

A KDNP-s Molnár Béla rövid anekdotákkal próbált hozzátenni a kialakult csevegéshez, melyben nagymamákról és lekvárokról beszélt, persze olyan nagymamákról, akik interneteznek.


A nagy csapat (Inforum, SZDSZ, MDF, MSZP, Fidesz, KDNP)
Márfai Péter (MSZP) - aki már az Informatikai Bizottság ülésén is kifejthette véleményét - elmondta, hogy az eBefogadás és az egész IT/ITK kérdés egyrészt lehetőség, másrészt viszont kényszer. A fejlődésben is lehet kényszert alkalmazni, tehát a tanulás, amit a nagy politikai vagy közigazgatási rendszerek kikényszerítenek az emberekből (eKözigazgatás), azt ők az egyéni életükben tudják majd alkalmazni. És tényleg, ezzel a módszerrel könnyedén le lehetne dolgozni azt a 60%-ot, akik úgy gondolják, hogy nincs szükségük számítógépre.

Végül az egyeztetésen szintén részt vevő, de nem politikus Molnár Szilárd (ITTK), szociológus szemmel azt jegyezte meg, hogy 10 évvel ezelőtt az volt a kérdés, hogy milyen eszközöket, milyen hozzáférést kellene adni az embereknek, nemrégiben már az, hogy mennyien használják ezeket és milyen gyakoriságú ez a használat. Manapság viszont azt kellene nézni, hogy a használat minősége milyen, milyen tartalmat lehet adni. Másrészt beszélt arról, hogy a digitális szakadék ugyan mérhető klasszikusan is, összehasonlítva az internet használatot városi/vidéki, tanuló (95%)/nyugdíjas (8%), roma/ nem-roma szempontból, de sajnos az internethasználóként elkönyveltek között is óriási különbségek vannak. A már netezők közül is például alig 18% használ netbankot.


Ők megígérték, hogy "mindent meg kívánnak tenni"
Az aláírt megoldás pedig a siralmas helyzet ellenére optimistán tekint az elkövetkezendő néhány évre: A pártok és a civilek megállapodtak abban, hogy jöjjön létre egy közös civil-közigazgatási-politikai-vállalkozói fórum, ahol a közös feladatokat tisztázni tudják. Továbbá áttekintik a kormányzati hivatalok és tárcák lehetőségeit és hozzáállását az eBefogadáshoz és a digitális esélyegyenlőséghez, kivizsgálják az Új Magyarország fejlesztési terven belüli lehetőségeket, illetve felállítanak egy eseti bizottságot, ami koordinálja, szervezi, ellenőrzi, támogatja hazánk ilyen irányú feladatait, hogy az EU azonos programjának 2010-es határidejére fel tudjunk mutatni valamit.

A cél, hogy a digitális szakadék 2 éven belül megfeleződjön, legalábbis az EU-ban ott a léc, illetve most már nálunk is. Csak félő, hogy annyira alacsonyat ugrunk, hogy még a lécet sem verjük le, hiszen a vállaláshoz 3 millió embert kéne befűzni, ami ugye éppen annyi, mint ahányan most interneteznek. A probléma így egyrészt az emberek fejében lévő nem akarás lesz, de addig el is kell jutni, ami szintén nem könnyű. Molnár Szilárd (ITTK) egy kérdésünkre válaszolva megemlítette, hogy ez után az összeborulás után várható, hogy jönnek a furkálódó minisztériumok, sőt ha minden igaz, akkor a GKM már most acsarkodik az egész program ellen.