Dojcsák Dániel
eBusiness Symposium: A béka segge alatt van a magyar eKereskedelem
"A helyzet jobb, mint gondolnánk" - állította az első E-business Symposium programjában Gerentsér Imre, Sanoma újmédia-divízió igazgatója. Az első illusztráció mégis egy vízből félig kilógó kisfiút ábrázolt a fején egy békával. A citált statisztikák szerint nem csak az angolszász vidékektől vagyunk fényévekre, hanem még a kelet-európaiak is állva hagytak minket az online kereskedelemben (is).
Az elektronikus kereskedelem szó hallatán legtöbbünknek internetes áruházak jutnak az eszünkbe, esetleg ma már biztosításkötés, utazás vagy autókereskedelem. A valóság viszont az, hogy az eBiznisz egy teljes értékláncot kell, hogy jelentsen, melynek csak a végpontját jelenti a webshop maga. A Sanoma vezető természetesen a definiálást a saját háza tájáról közelítette meg, ezért az említett értékláncot egy médiavállalat mintájára rajzolta fel.
Tudjuk, hol a helyünk
A meghökkentő példa után egy meghökkentő analógián futott végig, mégpedig egy holland adatokkal megtámasztott médiavállalat értéklánc elemeinek ismertetésével. A hazánknál kisebb területű, de nagyobb lélekszámú Hollandiában is a reklámletöltés jelenti a csúcsát (vagy alapját) az ideális mixnek. Egy-egy megjelenésért cserébe feléjük 0,015 eurót számláznak átlagosan, míg a kattintás alapon elszámolt hirdetések már azon nyomban közel tízszeresét, 0,12 eurót érnek. Eddig sima a történet, nagy differencia vásárlóerő-paritáson számolva nálunk sem lehet.
A harmadik elem már trükkösebb, hiszen ott azért fizet a kereskedő, ha a hirdetés vagy bármilyen más eszköz révén az ő kereskedelmi egységébe vezetik a vásárlót. Ez körülbelül olyan, mint a magazin sarkából levágott kupon, csak itt egy jobban mérhető csatornában vezetik a fogyasztót. Ez nyilván még magasabb átlagértéket képvisel, de az igazi biznisz a vásárlásban van. Ezek nem friss dolgok, ami miatt végigvezettem, az az arány. Egy utazási oldal átlagosan 20 eurót fizet minden olyan hozzájuk irányított vevőért, aki vásárol is (szobát foglal vagy nyaralásra fizet be), míg a Hollandiában nemrégiben lezajlott egészségbiztosítási reform kapcsán az EÜ szolgáltatók/ biztosítók egy sikeres szerződés után akár 3000 eurót is lepengetnek az ugródeszkának. Hoppá.
Ehhez képest hol tart kishazánk? Gerentsér szerint a béka hátsója alatt, de legalább kint vagyunk a vízből. A Sanoma fő médiatámogatója volt a rendezvénynek, így érthető a szakértő kiválasztása, illetve a számai valós és reprezentatív felméréseken alapulnak, ezért higgyünk neki.
Pénzszórás
Kicsit unalmas számokat boncolgatni, de lássuk mekkora különbségek mutatkoznak a világ különböző területein az elektronikus kereskedelmi költéseknél. Míg az Egyesült Államokban 2006-ban 120,6, 2008-ban pedig 184,6 milliárd eurós forgalma volt/lesz az online kereskedelemnek, addig az EU-ban 102 illetve 161,9 milliárd ez a szám. Mivel az EU lakossága mára jóval meghaladja az USA-ét, ezért a differencia komolynak számít, kis hazánk 0,12 milliárd és 0,26 milliárdos költése pedig egyszerűen nevetséges. Míg a jenkik évente átlagosan 610 eurót költenek el a neten (igaz náluk a penetráció is jóval magasabb és a GDP is, de nem ennyivel), addig mi magyarok 26-t. Ez két műsoros CD, vagy egy karton cigi, esetleg egy DVD író, egy literes Bacardi vagy 5 mozijegy. Belehúztunk nagyon.
Persze a nagy Amerikához nem illik hasonlítani a rendszerváltás után lévő keleti országokat, ezért nézzünk egy számot a kelet-közép európai régióból. Ezen a területen az országok (cseh, lengyel, szlovák, román stb.) 2007-ben átlagosan a teljes kereskedelemben forgatott pénz 1,03%-t költötték el az internet segítségével, míg a magyarok mindössze 0,76%-t. Ez sajnos kicsit szégyen, főleg a 41%-os internetpenetrációs mutatónk tekintetében.
Az online értékesített portékák listája viszont nem mutat sehol a világon túl meglepő adatokat, hiszen a netes vásárlók 41%-a vesz könyvet, 36%-a ruhát, cipőt, 24% DVD-t, játékokat vagy épp repjegyet, 23% műszaki cikkeket, 19% zenét, illetve kozmetikumokat és 16%-nyi számítógép hardvert, utazást/nyaralást. A könyv nálunk is sikertéma (41%), de a ruha (10%), műszaki cikk (4%), kozmetikum (8%), és a hardver (9%) terén van mit pótolnunk. Ráadásul hiába vásárolnak nálunk kb. ugyanannyian online, mint a cseheknél, románoknál, bolgároknál, lengyeleknél vagy szlovákoknál, ha szinte mindegyik országban jelentősen többen vásárolnak rendszeresen és nem az "előfordult már" négyzetet ikszelik be.
A java csak most jön... Miért?
Millió oka lehet annak, hogy hazánk ezen mutatója is siralmas képet fest, ami miatt ugyan nem leszünk rosszabb fejek vagy bénábbak, csak éppen ez manapság egy társadalom, illetve a gazdaság fejlettségét is jelzi. Az SG olvasók nyilván tudják, hogy online vásárolni kényelmes, gyors és olcsó. Nagyobb a választék és a korrekt boltokban ugyanolyan jogaink vannak a termék garanciájával és szavatosságával kapcsolatban, mint egy offline boltban.
Gerentsér szerint főleg szociológiai és helyi kulturális okai lehetnek az eltérésnek, hiszen tudjuk, hogy nem vagyunk jelentősen rosszabb anyagi helyzetben átlagosan, mint az említett országok, tehát a lehetőség nálunk is fennáll. A csehek például fel tudnak mutatni egy Seznam nevű portált, amit egy cseh úriembernek Ivo Lukaèoviè-nak köszönhet az ország. Ez a portál tartja vissza a Google-t az ottani komolyabb mocorgástól és egymaga körülbelül annyi hirdetési és egyéb bevételt tud felmutatni, mint a teljes magyar online piac.
A 300 értékesítő nyilván dolgozik serényen, míg itthon a három legnagyobb szereplő tud felmutatni 120 sales-est. Viszonylag limitált cseh tudásom miatt (Prosím, dejte me dva piva) nem tudtam elmélyedni nagyon az oldalban, de annyi látszik rajta, hogy egy klassz kis kereső, tematikus portál és webbolt gyűjtő hely egyben, színes szolgáltatásokkal dúsítva. Azt például 1 perc alatt kiderítettem, hogy egy 11 éves sötétlila metál Ford Escort 617 ezer forintnyi cseh koronába kerül, illetve este 21:20-tól a Bridget Jones naplóját adja a Prime tv csatorna.
A lengyeleknél is van hasonló példa. Tudjuk róluk, hogy jó kereskedő nép, így nem csoda, hogy az Allegro.pl helyi eBay-ként üzemel. Olyan jól teszi azt, hogy az ottani online kereskedelem 41%-a aukciókból származik, míg a többi országban ez alig néhány százalék. A tanulság az, hogy néhány helyi szereplő képes teljesen átalakítani a piacot és egyben a felhasználók szokásait, igényeit és motivációit. Nálunk inkább a tartalomszolgáltatásban vannak kiemelkedő példák, csak abban nincs annyi zseton. A lehetőség viszont adott, hiszen hazánkban egyelőre nincs ilyen domináns szereplő, tehát egy zseniális ötlettel nagyot lehet még mindig robbantani, egészen addig, amíg a szomszédok vagy a globális versenyzők be nem teszik a lábukat masszívan.
Szívás
Egy Szonda-Ipsos felmérés szerint Magyarországon a 41%-os internet penetráció mellett a lakosság 94%-a NEM vásárolt 2007 karácsonya előtt semmit online. Többnyire attól félünk, hogy nem jön meg időben az áru, nem az lesz, amit akartunk, valami baj lesz. Pedig azok, akik már korábban rendeltek, 86%-ban elégedettek voltak a szállítással, a minőséggel és kényelmesnek találták a vásárlás ezen módját. A megkérdezettek 18%-a valamikor már vásárolt online, illetve a 36% offline vásárlás előtt utánajárt a kérdéses terméknek neten. Ez viszont némi bizalomra ad okot, hiszen majdnem minden internetező kutakodik online forrásokban mielőtt pénzt költ, ergo tudatos vásárlókká válnak. Ugyanakkor a teljes lakosság 76%-a tájékozódik az üzletek ingyenes reklámújságjaiból, kicsit kevesebben az egyéb hirdetésekből, 59% támaszkodik az ismerősök véleményére is.
Ebben a témában viszont a kereskedelem a nagyobb ludas, mint maguk a népek. A multinacionális láncoknak nem érdeke, hogy összehasonlítsák őket másokkal, ezt tűzzel-vassal meg is akadályozzák. Ők azt szeretnék, ha bemennénk a hipermarketbe, meglátnánk valamit és megszeretnénk azonnal, azaz mindegy hogy mit, de vegyük meg. A netes user viszont okosabb: őt messze nem befolyásolják annyira a reklámok és a szóróanyagok, ami azt is mutatja, hogy a hálólakó egy teljesen más társadalmi réteg, mint a neten nem vásárlók. És még valami: A nem netező nép 70%-a 10-30 ezer forintot pengetett ki karácsonyi ajándékra és 5,9 embernek vett ajándékot. A netes részleg 42%-a viszont 50 ezer forint felett költött és 8 embernek vett ajándékot. Vajon érdemes rájuk koncentrálni?
Az E-business Symposium nyitóelőadása tehát feladta a leckét. Hajrá kereskedők, adjatok nekünk boltokat! És hajrá fogyasztók, legyünk modernek és tudatosak. Még pénzt is lehet vele spórolni. Cikkünk folytatásában egy magyar cég élettörténetét mutatjuk be, akik szokás szerint a garázsból rajtolva mára egy 7 milliárdos árbevételű, műszaki cikkekkel kereskedő (nemzetközi) céggé nőtte ki magát. Tőlük meg lehet tanulni, hogyan csináljunk sikeres online bizniszt.
Az elektronikus kereskedelem szó hallatán legtöbbünknek internetes áruházak jutnak az eszünkbe, esetleg ma már biztosításkötés, utazás vagy autókereskedelem. A valóság viszont az, hogy az eBiznisz egy teljes értékláncot kell, hogy jelentsen, melynek csak a végpontját jelenti a webshop maga. A Sanoma vezető természetesen a definiálást a saját háza tájáról közelítette meg, ezért az említett értékláncot egy médiavállalat mintájára rajzolta fel.
Tudjuk, hol a helyünk
A meghökkentő példa után egy meghökkentő analógián futott végig, mégpedig egy holland adatokkal megtámasztott médiavállalat értéklánc elemeinek ismertetésével. A hazánknál kisebb területű, de nagyobb lélekszámú Hollandiában is a reklámletöltés jelenti a csúcsát (vagy alapját) az ideális mixnek. Egy-egy megjelenésért cserébe feléjük 0,015 eurót számláznak átlagosan, míg a kattintás alapon elszámolt hirdetések már azon nyomban közel tízszeresét, 0,12 eurót érnek. Eddig sima a történet, nagy differencia vásárlóerő-paritáson számolva nálunk sem lehet.
A harmadik elem már trükkösebb, hiszen ott azért fizet a kereskedő, ha a hirdetés vagy bármilyen más eszköz révén az ő kereskedelmi egységébe vezetik a vásárlót. Ez körülbelül olyan, mint a magazin sarkából levágott kupon, csak itt egy jobban mérhető csatornában vezetik a fogyasztót. Ez nyilván még magasabb átlagértéket képvisel, de az igazi biznisz a vásárlásban van. Ezek nem friss dolgok, ami miatt végigvezettem, az az arány. Egy utazási oldal átlagosan 20 eurót fizet minden olyan hozzájuk irányított vevőért, aki vásárol is (szobát foglal vagy nyaralásra fizet be), míg a Hollandiában nemrégiben lezajlott egészségbiztosítási reform kapcsán az EÜ szolgáltatók/ biztosítók egy sikeres szerződés után akár 3000 eurót is lepengetnek az ugródeszkának. Hoppá.
Ehhez képest hol tart kishazánk? Gerentsér szerint a béka hátsója alatt, de legalább kint vagyunk a vízből. A Sanoma fő médiatámogatója volt a rendezvénynek, így érthető a szakértő kiválasztása, illetve a számai valós és reprezentatív felméréseken alapulnak, ezért higgyünk neki.
Pénzszórás
Kicsit unalmas számokat boncolgatni, de lássuk mekkora különbségek mutatkoznak a világ különböző területein az elektronikus kereskedelmi költéseknél. Míg az Egyesült Államokban 2006-ban 120,6, 2008-ban pedig 184,6 milliárd eurós forgalma volt/lesz az online kereskedelemnek, addig az EU-ban 102 illetve 161,9 milliárd ez a szám. Mivel az EU lakossága mára jóval meghaladja az USA-ét, ezért a differencia komolynak számít, kis hazánk 0,12 milliárd és 0,26 milliárdos költése pedig egyszerűen nevetséges. Míg a jenkik évente átlagosan 610 eurót költenek el a neten (igaz náluk a penetráció is jóval magasabb és a GDP is, de nem ennyivel), addig mi magyarok 26-t. Ez két műsoros CD, vagy egy karton cigi, esetleg egy DVD író, egy literes Bacardi vagy 5 mozijegy. Belehúztunk nagyon.
Persze a nagy Amerikához nem illik hasonlítani a rendszerváltás után lévő keleti országokat, ezért nézzünk egy számot a kelet-közép európai régióból. Ezen a területen az országok (cseh, lengyel, szlovák, román stb.) 2007-ben átlagosan a teljes kereskedelemben forgatott pénz 1,03%-t költötték el az internet segítségével, míg a magyarok mindössze 0,76%-t. Ez sajnos kicsit szégyen, főleg a 41%-os internetpenetrációs mutatónk tekintetében.
Az online értékesített portékák listája viszont nem mutat sehol a világon túl meglepő adatokat, hiszen a netes vásárlók 41%-a vesz könyvet, 36%-a ruhát, cipőt, 24% DVD-t, játékokat vagy épp repjegyet, 23% műszaki cikkeket, 19% zenét, illetve kozmetikumokat és 16%-nyi számítógép hardvert, utazást/nyaralást. A könyv nálunk is sikertéma (41%), de a ruha (10%), műszaki cikk (4%), kozmetikum (8%), és a hardver (9%) terén van mit pótolnunk. Ráadásul hiába vásárolnak nálunk kb. ugyanannyian online, mint a cseheknél, románoknál, bolgároknál, lengyeleknél vagy szlovákoknál, ha szinte mindegyik országban jelentősen többen vásárolnak rendszeresen és nem az "előfordult már" négyzetet ikszelik be.
A java csak most jön... Miért?
Millió oka lehet annak, hogy hazánk ezen mutatója is siralmas képet fest, ami miatt ugyan nem leszünk rosszabb fejek vagy bénábbak, csak éppen ez manapság egy társadalom, illetve a gazdaság fejlettségét is jelzi. Az SG olvasók nyilván tudják, hogy online vásárolni kényelmes, gyors és olcsó. Nagyobb a választék és a korrekt boltokban ugyanolyan jogaink vannak a termék garanciájával és szavatosságával kapcsolatban, mint egy offline boltban.
Gerentsér szerint főleg szociológiai és helyi kulturális okai lehetnek az eltérésnek, hiszen tudjuk, hogy nem vagyunk jelentősen rosszabb anyagi helyzetben átlagosan, mint az említett országok, tehát a lehetőség nálunk is fennáll. A csehek például fel tudnak mutatni egy Seznam nevű portált, amit egy cseh úriembernek Ivo Lukaèoviè-nak köszönhet az ország. Ez a portál tartja vissza a Google-t az ottani komolyabb mocorgástól és egymaga körülbelül annyi hirdetési és egyéb bevételt tud felmutatni, mint a teljes magyar online piac.
A 300 értékesítő nyilván dolgozik serényen, míg itthon a három legnagyobb szereplő tud felmutatni 120 sales-est. Viszonylag limitált cseh tudásom miatt (Prosím, dejte me dva piva) nem tudtam elmélyedni nagyon az oldalban, de annyi látszik rajta, hogy egy klassz kis kereső, tematikus portál és webbolt gyűjtő hely egyben, színes szolgáltatásokkal dúsítva. Azt például 1 perc alatt kiderítettem, hogy egy 11 éves sötétlila metál Ford Escort 617 ezer forintnyi cseh koronába kerül, illetve este 21:20-tól a Bridget Jones naplóját adja a Prime tv csatorna.
A lengyeleknél is van hasonló példa. Tudjuk róluk, hogy jó kereskedő nép, így nem csoda, hogy az Allegro.pl helyi eBay-ként üzemel. Olyan jól teszi azt, hogy az ottani online kereskedelem 41%-a aukciókból származik, míg a többi országban ez alig néhány százalék. A tanulság az, hogy néhány helyi szereplő képes teljesen átalakítani a piacot és egyben a felhasználók szokásait, igényeit és motivációit. Nálunk inkább a tartalomszolgáltatásban vannak kiemelkedő példák, csak abban nincs annyi zseton. A lehetőség viszont adott, hiszen hazánkban egyelőre nincs ilyen domináns szereplő, tehát egy zseniális ötlettel nagyot lehet még mindig robbantani, egészen addig, amíg a szomszédok vagy a globális versenyzők be nem teszik a lábukat masszívan.
Szívás
Egy Szonda-Ipsos felmérés szerint Magyarországon a 41%-os internet penetráció mellett a lakosság 94%-a NEM vásárolt 2007 karácsonya előtt semmit online. Többnyire attól félünk, hogy nem jön meg időben az áru, nem az lesz, amit akartunk, valami baj lesz. Pedig azok, akik már korábban rendeltek, 86%-ban elégedettek voltak a szállítással, a minőséggel és kényelmesnek találták a vásárlás ezen módját. A megkérdezettek 18%-a valamikor már vásárolt online, illetve a 36% offline vásárlás előtt utánajárt a kérdéses terméknek neten. Ez viszont némi bizalomra ad okot, hiszen majdnem minden internetező kutakodik online forrásokban mielőtt pénzt költ, ergo tudatos vásárlókká válnak. Ugyanakkor a teljes lakosság 76%-a tájékozódik az üzletek ingyenes reklámújságjaiból, kicsit kevesebben az egyéb hirdetésekből, 59% támaszkodik az ismerősök véleményére is.
Ebben a témában viszont a kereskedelem a nagyobb ludas, mint maguk a népek. A multinacionális láncoknak nem érdeke, hogy összehasonlítsák őket másokkal, ezt tűzzel-vassal meg is akadályozzák. Ők azt szeretnék, ha bemennénk a hipermarketbe, meglátnánk valamit és megszeretnénk azonnal, azaz mindegy hogy mit, de vegyük meg. A netes user viszont okosabb: őt messze nem befolyásolják annyira a reklámok és a szóróanyagok, ami azt is mutatja, hogy a hálólakó egy teljesen más társadalmi réteg, mint a neten nem vásárlók. És még valami: A nem netező nép 70%-a 10-30 ezer forintot pengetett ki karácsonyi ajándékra és 5,9 embernek vett ajándékot. A netes részleg 42%-a viszont 50 ezer forint felett költött és 8 embernek vett ajándékot. Vajon érdemes rájuk koncentrálni?
Az E-business Symposium nyitóelőadása tehát feladta a leckét. Hajrá kereskedők, adjatok nekünk boltokat! És hajrá fogyasztók, legyünk modernek és tudatosak. Még pénzt is lehet vele spórolni. Cikkünk folytatásában egy magyar cég élettörténetét mutatjuk be, akik szokás szerint a garázsból rajtolva mára egy 7 milliárdos árbevételű, műszaki cikkekkel kereskedő (nemzetközi) céggé nőtte ki magát. Tőlük meg lehet tanulni, hogyan csináljunk sikeres online bizniszt.
Ebayen eleg sok worldwide aukcio van ahonan akar te is vasarolhatsz elkuldik.