Berta Sándor
Kevés CD-t és DVD-t hasznosítanak újra
Évente csak Németországban kereken 400 millió CD és DVD lemezt dobnak ki. A korongok többsége a szemétfeldolgozókba kerül, pedig egy diszk értéke átlagosan 30 gramm olajnak felel meg.
A CD és a DVD újrahasznosítása csak ritkán történik szabályozott formában. Ezzel a területtel és témával sokáig nem foglalkoztak sem a politikusok, sem a szakemberek. A felhasználók persze nem vártak a megoldásokra. Volt, aki a traffipax elleni védekezésül alkalmazta az ezüstös korongokat, másutt gyakran a vidéki utak bokraira akasztották őket, hogy így riasszák el az úttestektől a vadállatokat és megelőzzék a baleseteket. "Meglepődünk, hogy mennyire találékonyak az emberek" - nyilatkozta Eric Völter, a schleswig-holsteini Remedia cég vezetője.
Az ezredfordulón évente 20 milliárd CD-t és DVD-t készítettek világszerte, 2005-re ez a szám megduplázódott. Ma minden emberre átlagosan évente 7 CD vagy DVD jut. A legtöbb diszket még napjainkban is elégetik, pedig a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) nemrég még kampányt is indított "Túl értékesek a régi CD-k, hogy a szemétbe kerüljenek!" címmel. Az évi 8000 tonna hulladékot jelentő lemezeknek jelenleg csupán az 5%-át értékesítik újra. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs megoldva a használt, megunt adattárolók biztonságos összegyűjtése. Hiányzik a megfelelő rendszer.
Eric Völter elmondta, hogy minden CD nagy értékű polikarbonátból készült, amely sokrétűen hasznosítható lenne, például csak a nyomtatott számítástechnikai magazinok által felhasznált milliónyi koronggal meg lehetne oldani néhány lakótelep fűtését. A szakember hozzátette, hogy az újrahasznosítási folyamat során olyan anyagok nyerhetők ki, amelyekből egyaránt készülhetne szemüvegkeret, monitorház, vagy akár lökhárító. A folyamat azonban drága, akár 1200 euróba is kerülhet 1 tonna DVD újrafeldolgozása, míg a CD átlagosan 200 euróba kerül tonnánként.
A mostanában kifejlesztett és piacra dobott egyszer használatos CD-k és DVD-k pedig a szakemberek félelmei szerint csak tovább növelhetik a koronghegyeket.
A CD és a DVD újrahasznosítása csak ritkán történik szabályozott formában. Ezzel a területtel és témával sokáig nem foglalkoztak sem a politikusok, sem a szakemberek. A felhasználók persze nem vártak a megoldásokra. Volt, aki a traffipax elleni védekezésül alkalmazta az ezüstös korongokat, másutt gyakran a vidéki utak bokraira akasztották őket, hogy így riasszák el az úttestektől a vadállatokat és megelőzzék a baleseteket. "Meglepődünk, hogy mennyire találékonyak az emberek" - nyilatkozta Eric Völter, a schleswig-holsteini Remedia cég vezetője.
Az ezredfordulón évente 20 milliárd CD-t és DVD-t készítettek világszerte, 2005-re ez a szám megduplázódott. Ma minden emberre átlagosan évente 7 CD vagy DVD jut. A legtöbb diszket még napjainkban is elégetik, pedig a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) nemrég még kampányt is indított "Túl értékesek a régi CD-k, hogy a szemétbe kerüljenek!" címmel. Az évi 8000 tonna hulladékot jelentő lemezeknek jelenleg csupán az 5%-át értékesítik újra. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs megoldva a használt, megunt adattárolók biztonságos összegyűjtése. Hiányzik a megfelelő rendszer.
Eric Völter elmondta, hogy minden CD nagy értékű polikarbonátból készült, amely sokrétűen hasznosítható lenne, például csak a nyomtatott számítástechnikai magazinok által felhasznált milliónyi koronggal meg lehetne oldani néhány lakótelep fűtését. A szakember hozzátette, hogy az újrahasznosítási folyamat során olyan anyagok nyerhetők ki, amelyekből egyaránt készülhetne szemüvegkeret, monitorház, vagy akár lökhárító. A folyamat azonban drága, akár 1200 euróba is kerülhet 1 tonna DVD újrafeldolgozása, míg a CD átlagosan 200 euróba kerül tonnánként.
A mostanában kifejlesztett és piacra dobott egyszer használatos CD-k és DVD-k pedig a szakemberek félelmei szerint csak tovább növelhetik a koronghegyeket.